Goromba Mikulástól az amatőr gyorsszánkázás rekordján át az érzelmesebb történetekig széles a választék.
Mindenkinek másképp jó a karácsony, én szeretem megélni a pillanatot a család körében, jókat beszélgetni, finomakat enni. De ha már lefojtottuk némi bejglivel a húslevesre bekanalazott halászlére belapátolt töltött csirkére elfogyasztott húsgolyókat, akkor néha jólesik egy-egy filmet bámulni emésztés közben. Például ezeket. Erősen szubjektív lista következik!
Az abszolút kedvencem Chevy Chase-zel a főszerepben, de igazából a teljes Vakáció-szériát nagyon szeretem. A karácsonyi részből hosszan tudnám sorolni a hibátlan jeleneteket: a Griswold család karácsonyfájának beszerzése és felállítása, az import olasz égők felszerelése, az amatőr gyorsszánkázás rekordjának megdöntése, a fenyőből előugró mókus, és persze a finálé. Oké, lesz, akinek a humora már túl sok, de nálam ezt nem múlja felül semmi hasonló témában.
Kevin történetét az ország fele utálja, a másik fele sztrájkolna, ha nem adná valamelyik csatorna. Macaulay Culkin nagyon aranyos és talpraesett figurája mellé megnyerték a gengszterfilmekben lubickoló Joe Pescit ügyefogyott banditának, Daniel Sternnel verhetetlen párost alkotnak. Rengeteg kreativitás és pozitív üzenet is sugárzik a filmből, a folytatás sem sikerült rosszabbul, de ami a – névleg – harmadik résztől kezdődött, attól elhatárolódok.
Az idén éppen húszéves moziban az a zseniális, ahogy a rengeteg, azt hiszem, tíz különálló történetszál többször is keresztezi egymást, majd összefonódik. Vannak egészen mély és könnyedebb, menthetetlenül keserű és kimondottan vidám fejezetek, olyan nagyszerű színészekkel, mint Alan Rickman, Liam Neeson, Hugh Grant, Emma Thompson, Rowan Atkinson és mások. A legjobban mégis a kiöregedett, de még egy utolsó nagy dobásra készülő rocksztárt alakító Bill Nighy karakterét bírom.
Ralphie sztorija a kívánságról, a cél elérését gátoló nehézségekről, a töretlen vágyakozásról, a csalódásról és a boldogságról. Aranyos és humoros, nem megy át giccsesbe, persze mai szemmel már elég lassú, de ez ilyenkor nem is baj. Van már amúgy folytatása is, tavaly láttam streamingen, az se lett rossz. Mármint ez az a folytatás, amiben az eredeti főszereplő tér vissza, de 2012-ben volt egy köztes, második rész.
A fura, undok zöld izé maszkja mögött is nagyon jó nézni Jim Carrey játékát. Méltó filmfeldolgozást sikerült összehozni annak az 1966-os animációs klasszikusnak, amely angolszász területen valódi kultrajzfilm. Mindehhez az alapot dr. Seuss regénye adja. Az üzenete is kedves, hiszen a randa, rosszindulatú pofák sem feltétlenül gonoszak, az embert egy mások számára bagatellnek tűnő trauma is megváltoztathatja. De van visszaút.
Az angol cím beszédes, ugyanis Charles Dickens Karácsonyi énekének feldolgozása, modern környezetbe átültetve, a Bill Murray által megformált Frank Cross pedig nem más, mint Ebenezer Scrooge. Apropó, Murray: nem ez az egyetlen filmje, ahogy zseniálisan hozza a nárcisztikus, beképzelt személyiséget, az Idétlen időkig címűt is roppantul kedvelem. A jellemfejlődés itt sem marad el.
Van-e tájidegenebb karakter egy karácsonyi filmben, mint Arnold Schwarzenegger? Sztárgázsiért játszotta el az elfoglalt, munkamániás üzletembert, akinek nincs ideje a családjára, de ráébred hibájára, és igyekszik mindent jóvátenni. Sablonos alapfelállás, naná, mégis szerethető, azt pedig kevesen tudják, hogy valós eseményeket is felhasználtak a történetéhez. Ne tévesszen meg senkit, hogy amúgy sok ellenlistán is szerepel a leggagyibb ünnepi mozik között.
Úgy karácsonyi film, hogy igazából nem az, mégis sokan vannak, akik nem tudják elképzelni John McClane és a Nakatomi Plaza nélkül az év végét. Bruce Willis ekkor még feltörekvő színész volt, Alan Rickman pedig főleg a színpadon számított ismertnek, aztán mégis összehoztak egy emlékezetes hős-főgonosz párost.
Billy Bob Thornton Mikulásnak öltöző, életunt, züllött kasszafúrója igazi antihős, az unortodox karácsonyi filmben pedig több százszor hangzanak el káromkodások (az angol eredetiben a shit és a fuck). Egyáltalán nem azoknak szól, akik a mázas-csöpögős sztorikat keresik, mégis tudja az ünnepi hangulatot.
Kurt Russell mint Mikulás! A film szomorúan indul, az édesapa halála után a családi egység meggyengül. A karácsony varázsa, az ünnep megmentése és a szokásos panelek, nagy újdonság nincs benne, mégis frissnek hat az évek során rongyosra nézett társai mellett, jók a zenék is, és Russell puszta jelenléte is erősíti a produkciót. 2020-ban elkészült a folytatás is.
Véletlenül akadtam rá a napokban, és nagyon kellemes meglepetés volt a streamingen és tévében egyaránt tömegesen futó gagyik mellett. Egy svéd filmről van szó, az alapját adó bestsellerből még a hatvanas években készült animációs adaptáció, amely Svédországban kultstátusznak örvend, de játékfilmet csak sokkal később forgattak belőle, 2021-ben mutatták be. A sok szirupos-mázas ünnepi film közül kiemelkedik valódi, mély mondanivalójával. Karakterei szerethetők, egyik-másik figurája enyhén groteszk, üzenete ma is aktuális. Robin Hood-történet, többnyire kiszámítható történetvezetéssel, mégis van benne néhány izgalmas fordulat. Számomra felemelő volt.
Az MGM-stúdió kifutófiúja, aki sosem tanult színészkedni, mégis a filmtörténet egyik legtöbbet díjazott hollywoodi ikonja lett.
A Vétheuil reggeli fényben című alkotást emberemlékezet óta nem lehetett már megcsodálni, most rekordot döntött.
Az 1997-ben megjelent Grand Theft Auto megalapozta a világ egyik legsikeresebb videójáték-sorozatát, és az RTX Remixnek köszönhetően most teljes path tracinggel, megújult látványvilággal tündököl.
Az Apple TV és az IMAX együttműködésének keretében öt futamot is nagyvásznon figyelhetnek a szurkolók.
Az autókért és motorokért rajongó színész az 1971-es Le Mans – A 24 órás verseny című filmben hordta a szögletes tokról könnyen felismerhető Monacót.
Az új Ford Mustang GTD lenyomta a Chevrolet Corvette ZR1X köridejét az ikonikus versenypályán.
Követem!
