10 pocsék gengszterfilm, ami elpuskázta a lehetőségeit

Bár a gengszterfilmek műfaja egy szűk keresztmetszetben mozog, az elmúlt bő 50 évben elképesztően jó alkotások születtek, amiket napjainkban is szívesen nézünk újra. Ha kattintottál, bizonyára neked is van kedvenced, ezért most álljunk meg egy pillanatra, hogy megfejtsük, mitől lesz valóban emlékezetes egy olyan mozi, ami korántsem a makulátlan szereplőkre fókuszál. Az összetevők elengedhetetlen kelléke nyilván egy karizmatikus figura, akivel tettei ellenére a néző azonosulni, szimpatizálni tud. Nem a gátlástalanság és a bűntények miatt, hanem például azért, mert egy, a múltját illetően morálisan sérült személyről van szó, akiben minden negatívum mellett olyan értékek vannak meg, mint a lojalitás és a nagyvonalúság. Az ő törvényszerűen bekövetkező felemelkedés-bukás karakterívén keresztül kaphatunk bepillantást a maffia és a szervezett bűnözés mindennapjaiba, kézzelfoghatóvá téve a rendszer működését az egyszerű halandó számára.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A Keresztapa-trilógia kapcsán konkrétan az olasz maffia belső köreiből gratuláltak a rendezőnek, Francis Ford Coppolának, amiért rendszerük működését, hierarchiáját profi módon adaptálta vászonra, tehát minél valószínűbb egy „mese”, annál jobb. Szokás mondani, hogy egy film pont annyira jó, mint amennyire a gonosza, a gengszterfilmeknél ez a tézis pedig hatványozottan igaz a mellékszereplőkre is. Az akció sokadrangú, a hangulat, az atmoszféra és a hozzá társított zene összhangja kulcsfontosságú, ezek manifesztálják a korrajzot, és prezentálják a rendező stílusjegyeit.

Aki kedveli a műfajt, valószínűleg ezer közül is felismerne egy Guy Ritchie-filmet az intenzív párbeszédeivel, a menő, idézhető karaktereivel, és a megszokott képi világgal. Coppola és Ritchie két külön kor gyermekeiként mutatták be vízióikat, más filozófia mentén bizonyítva gengsztermozijaik létjogosultságát minden idők legjobb filmjeinek táborában. Persze ehhez nekik is szükségük volt nagyszerű színészekre, mert bár az ötletet és az ecsetet ők hozták, a színeket Marlon Brando, Al Pacino, Benicio del Toro, vagy éppenséggel Brad Pitt festette a vászonra.

E nagy kitérő után pedig térjünk rá arra, hogy mitől lesz rossz a nézők szemében egy gengszterfilm. A válasz az, hogy tulajdonképpen bármelyik felsorolt elem hiányától, mert ez pont az a műfaj, aminél a kirakós nem visel el egyetlen olyan hiányzó láncszemet sem, ami más kategóriában megbocsátható. Emiatt, és például A Keresztapa-trilógia által felállított magas mérce okán sokak számára nincs is nagyon átmenet a gengszterfilmek megítélését illetően. A minősítés általában úgy hangzik, hogy vagy jó vagy nem, és kész. Minthogy a legjobbakról már értekeztünk, most utóbbi kategória kerül sorra, de itt most nem feltétlenül vállalhatatlan filmekről, hanem inkább olyanokról lesz szó, amikben megvolt a potenciál, de végül csalódást okoztak a publikumnak.

Kattints galériánkra, és megmutatunk 10 gengszterfilmet, ami közel sem sikerült olyan jól, mint ahogy arra számítani lehetett!

Collider