110 ezer pók él együtt a világ legnagyobb hálójában

Ha van hely, amelyet egy arachnofóbiás biztosan messzire elkerülne, akkor a Görögország és Albánia határán fekvő Kén-barlang jó eséllyel pályázna az első helyre. A teljes sötétségben húzódó egyik járat falát ugyanis körülbelül 106 négyzetméternyi pókháló borítja, amelyben a kutatók becslése szerint több mint 111 ezer pók él együtt.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A Subterranean Biology folyóiratban publikált kutatás szerint valószínűleg ez a világ legnagyobb ismert pókhálórendszere. Nem egyetlen pók monumentális alkotásáról van szó: több ezer kisebb, tölcsér alakú háló kapcsolódik egymáshoz, és együtt egy hatalmas struktúrát alkotnak a barlang falán. A puszta méretnél azonban van valami, ami a biológusokat még jobban meglepte.

Két magányos pókfaj költözött össze

A kolóniát két faj alkotja. A becslések szerint körülbelül 69 ezer házi zugpók (Tegenaria domestica) és több mint 42 ezer tüskésfejű pók (Prinerigone vagans) él a hálórendszerben. Mindkettő széles körben elterjedt faj, az előbbi ráadásul gyakran emberi épületek közelében is felbukkan.

Csakhogy egyikükről sem volt ismert, hogy ilyen kolóniákat hozna létre. A tanulmány az első dokumentált eset, amikor ennél a két fajnál koloniális hálóépítést figyeltek meg. Normális körülmények között alapvetően magányosan élnek, a nagyobb házi zugpók pedig akár zsákmányként is tekinthetne a jóval kisebb tüskésfejű pók egyedeire.

A kutatók szerint a barlang állandó sötétsége szerepet játszhat abban, hogy ez mégsem történik meg gyakrabban. Ennél azonban valószínűleg még fontosabb a rengeteg rendelkezésre álló táplálék.

Egy különös ökoszisztéma tartja el őket

A pókok nagyjából 50 méterre élnek a barlang bejáratától, egy keskeny, alacsony mennyezetű járatban. Mellette hidrogén-szulfidban gazdag patak folyik, amely egy egészen különleges tápláléklánc alapját teremti meg.

A rendszer energiaforrását nem a napfény jelenti. A barlang falán élő kénoxidáló mikroorganizmusok kemoszintézissel állítanak elő szerves anyagot. Ezekhez kapcsolódóan hatalmas mennyiségű árvaszúnyog fejlődik a barlangban, amelyek aztán gyakorlatilag korlátlan büfét biztosítanak a pókok számára. A kutatók több millió ilyen rovart becsültek a kolónia környezetében.

Ez magyarázatot adhat arra, miért éri meg a normálisan magányos pókoknak ennyire szorosan egymás mellett élni: egyszerűen annyi táplálék áll rendelkezésre, hogy kevésbé kell versengeniük érte.

Már genetikailag is eltérnek a kinti rokonaiktól

A barlang nemcsak a pókok viselkedését változtathatta meg. A genetikai vizsgálatok szerint a föld alatt élő populációk már különböznek ugyanazon fajok felszínen élő egyedeitől. Ez arra utal, hogy az elszigetelt közösség alkalmazkodni kezdett különleges környezetéhez.

A házi zugpók bélmikrobiomját is megvizsgálták. A barlangi egyedeknél jóval kisebb bakteriális változatosságot találtak, mint a felszínen befogott összehasonlítási mintában, bár utóbbi esetben mindössze egyetlen példány állt rendelkezésre, ezért ebből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

Magát az óriási hálót egyébként már 2022-ben felfedezték barlangászok, a kutatók pedig 2023 és 2025 között több alkalommal vizsgálták a kolóniát. A 111 ezres szám sem egyenként megszámolt pókot jelent: 30 véletlenszerűen kiválasztott területen megszámolták a tölcsérhálókat, majd ezek sűrűségéből becsülték meg a teljes populációt. A szerzők szerint emiatt az érték valamivel magasabb is lehet a valós egyedszámnál, hiszen néhány háló üres lehetett.

A felfedezés ettől még rendkívüli. Két alapvetően magányos faj több mint százezer egyede él együtt teljes sötétségben, egy olyan föld alatti ökoszisztémában, amelynek működéséhez még napfényre sincs szükség.