Autóalkatrészt keresett, 1800 éves pajzsdarabot talált

Włodzimierz Starykiewicz régi autókhoz és motorkerékpárokhoz keresett alkatrészeket egy roncstelepen a délkelet-lengyelországi Hrubieszówban, amikor a rozsdás fémdarabok között feltűnt neki egy különös tárgy. Könnyű lett volna ócskavasnak nézni, Starykiewicz azonban régészeti kiadványokból ismerősnek találta a formáját, ezért lefényképezte, majd elküldte a képet a helyi Stanisław Staszic Múzeumnak.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Jó döntés volt. A szakemberek megállapították, hogy egy nagyjából 1800 éves umbo, azaz pajzsdudor került elő, amelyet a Kr. u. 2. századra datálnak. Ez a vasból készült elem egykor egy fából készült pajzs közepén helyezkedett el, megerősítette annak szerkezetét, és védte a fegyvert tartó ember kezét. Maga a pajzs az évszázadok során elpusztult.

A lelet ráadásul az utolsó pillanatban menekülhetett meg: ha Starykiewicz nem ismeri fel, jó eséllyel a többi ócskavassal együtt beolvasztották volna. A történet azonban csak akkor vált igazán különlegessé, amikor a tárgy a múzeumba került.

Emberi maradványok voltak benne

Az umbo belsejében keményre száradt föld maradt. Starykiewicz szerencsére ezt sem próbálta eltávolítani, így a régészek ellenőrzött körülmények között vizsgálhatták át. A földből elhamvasztott emberi csontok apró darabjai kerültek elő, miközben magán a vastárgyon is magas hőmérséklet hatására utaló nyomokat találtak.

Mindez arra enged következtetni, hogy a pajzs egy hamvasztásos temetés része lehetett. Valószínűleg a halottal együtt került a máglyára, majd legalább egy részét a maradványokkal együtt helyezték sírba.

A leletet a Przeworsk-kultúrához kötik, amely a vaskorban és a római korban a mai Lengyelország jelentős területein jelen volt. A térség egyes közösségeit hagyományosan a vandálokkal is kapcsolatba hozzák, ám ebből még nem következik biztosan, hogy a pajzs egy vandál harcosé volt. A csontmaradványok alapján még azt sem lehet egyértelműen megállapítani, hogy férfit vagy nőt temettek el vele.

Valahol egy elveszett sír is lehet

Az igazi régészeti rejtély az, hogyan jutott el a tárgy a roncstelepre. A belsejében megmaradt föld növényi maradványokat is tartalmazott, ami arra utal, hogy korábban megművelt területen feküdhetett. Elképzelhető, hogy egy eke vagy más mezőgazdasági gép fordította ki a földből, majd valaki egyszerű vasdarabként vitte el.

Ez azért fontos, mert az eredeti lelőhelyen további tárgyak maradhattak. A korszak hasonló temetkezéseiből kardok, lándzsahegyek, övcsatok is előkerültek. Az sem kizárt, hogy a pajzsdudor egy eddig ismeretlen temetőből származik. A múzeum ezért most azt próbálja kideríteni, ki és honnan vitte a tárgyat a roncstelepre. Már egy hozzávetőleges helyszín is elég lehetne ahhoz, hogy a régészek átvizsgálják a területet.

Starykiewicz tehát nem egyszerűen egy 1800 éves leletet mentett meg az olvasztókemencétől. Könnyen lehet, hogy egy olyan sír első nyomát találta meg, amelynek többi része még mindig valahol egy lengyel szántóföld alatt rejtőzik.