Csúcssebességtől a totálkárig: 30 éves a Need for Speed

Szeretnétek igazán öregnek érezni magatokat? Nem gond: a legendás Need for Speed-sorozat első része 30 évvel ezelőtt jelent meg. 1994-ben még a Panasonic sikertelen 3DO konzolján indult útnak Road & Track Presents: The Need for Speed néven, de az Electronic Arts által készített versenyjáték-sorozat csak 1995-ben, a PC-s verzióval, majd 1996-ban, a playstationös kiadással robbant be a slágerlistákra.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Azóta a Need for Speed nélkül elképzelhetetlen a játékipar, még akkor is, ha a cím az évtizedek során többször is letért a siker útjáról.

Egy kis megjegyzés: a rengeteg Need for Speed-játék miatt ebben a cikkben a nagyobb PC-s és konzolos változatokra koncentrálunk. Természetesen léteznek hordozható platformokra készített átiratok is, például az Underground Rivals a PSP-re, de helyhiány miatt ezeket most kihagyjuk.

forrás: Moby Games

Képkocka a Need for Speedből - milyen jól nézett ez ki akkoriban!

Kezdetek: a The Need for Speedtől a Porschéig

A The Need for Speed a maga idejében az "autós pornó" megtestesítője volt. Erős PC-ken az Electronic Arts ragyogó SVGA grafikát kínált 640 x 480 képponttal, nagy sebességérzetet, éles FMV-szekvenciákat és nyolc sportkocsit, mint például a Lamborghini Diablo VT. A PC Games szerkesztője, Christian Bigge is el volt ragadtatva a grafikától, és még a "fényképszerű" kifejezést is használta. Különösen dicsérték a rendőrségi üldözéseket és a duel módot, amely lehetővé tette a kétjátékos versenyeket. Bigge 85 pontot adott a játékra, és így írt: "Biztos, hogy a grafika a legjobb, amit eddig ebben a műfajban láthattunk. (...) Egy igazi nagy sikerhez azonban a vezérlésnek kicsit közvetlenebbnek és könnyebben kezelhetőnek kellett volna lennie." A vezérléssel kapcsolatos kritika nem meglepő. A The Need for Speed nem volt egy tiszta arcade versenyjáték, szimulátoros elemeket is felvett. Az 1997-ben megjelent Need for Speed 2 azonban jelentősen eltávolodott ettől. A tempó drasztikusan megnőtt, így a második rész inkább a versenytárs Screamerhez hasonlított, mint a Need for Speedhez. A szokásosan erős prezentáció ellenére az utód sok helyen megbukott. Néhol az értékelések még a mágikus 70-es határ alá is süllyedtek. Az egy évvel később megjelent Need for Speed 3: Hot Pursuittel azonban az Electronic Arts nagyot alkotott. Okosan erősítették meg az üldözéseket és ezzel a virtuális rendőrök szerepét. Ezek most már képesek voltak szögesdrótokkal vagy útzárral megállítani a versenyzőket.

forrás: Moby Games

Látványos ugrást jelentett ez a rész

Ez a változás még intenzívebbé tette a versenyeket. Először játszhattuk a törvény őreinek szerepét is, és üldözhettük barátainkat a PC-s többjátékos módban. A harmadik rész egyesítette elődeinek játékmenetét és megjelenését, így a sorozat eddigi legjobb részévé vált.

A mindössze egy évvel később megjelent Need for Speed: High Stakest eredetileg a harmadik rész különkiadásának szánták, de végül teljes áron adták ki.

A legfontosabb újítás egy sérülési modell, új lehetőségek a rendőrök számára és egy karriermód volt. A Need for Speed: High Stakes a PC Gamesben 84%-ot kapott, így csak egy hajszálnyira maradt a nagy siker elérésétől.

Míg a harmadik és a negyedik rész erősen az akcióra és a látványvilágra épült, az 2000-ben megjelent Need for Speed: Porsche Unleashed a szimuláció szerelmeseinek készült. A tradicionális licencnek köszönhetően a Porsche lett a közönség kedvence – a leegyszerűsített sérülési modell ellenére.

Az Eden Gamesszel, a V-Rally készítőivel közösen fejlesztve a Porsche megmutatta, hogy a Need for Speed márka több irányba is el tud indulni. A sorozat először lépte át a 90%-os határt a PC Gamesnél. Florian Stangl szerkesztő így fogalmazott: „A Porsche-versenyjáték könnyedén felülmúlja versenytársait tökéletes dizájnjával és a különböző autók által nyújtott eltérő vezetési élménnyel.”

A Black-Box-éra: Underground, Most Wanted és társai

Ha valaki most azon tűnődik, hogy miért nem jelent meg 2001-ben új Need for Speed játék, akkor a válasz: volt egy online versenyjáték, a Motor City Online. Eredetileg a Need for Speed spin-offjának tervezték, de az EA új franchise-ként adta ki. A játék azonban megbukott, és a szervereket már 2003 augusztusában lekapcsolták.

A Need for Speed: Hot Pursuit 2 (2002) megjelenésével az Electronic Arts eltávolodott a szimulációs iránytól. A fejlesztést az 1998-ban alapított EA Black Box stúdió vette át, amely a következő években felügyelte a sorozatot. Visszatértek az üldözések és az egzotikus autók jól bevált formulájához.

Az EA Black Box két kampányt és egy új grafikus motort adott a Hot Pursuit 2-höz. Ez utóbbi azonban vegyes benyomásokat keltett: egyrészt szép időjárási effekteket biztosított, másrészt viszont néhol kevésbé szép környezeti részleteket. Hiányzott a vezetőfülke-nézet és az éjszakai versenyzés is.

Utóbbit bőven megkaptuk a Need for Speed: Underground (2003)-ban. Az EA Black Box kihasználta a The Fast and the Furious (2001) című film sikerét: illegális utcai versenyek, tuning és stílus. Az Underground modern volt, és a játékmenet változatosságával és sokoldalúságával hódított. Az autóink fejlesztése és átalakítása rendkívül motiváló volt. Az új játékmódok, mint a drag és a drift versenyek, frissek és újszerűek voltak.

forrás: Moby Games

Az Underground 2 igazi mérföldkőnek számított

A tesztet készítő Christian Müller így nyilatkozott: "Még soha nem ragadtam ennyire a sebességmérőre, mint az Undergroundban. Fantasztikus a sebességérzet, rohadt menők az éjszakai versenyek, őrült az autóalkatrész-választék." Az eredmény: 10-ből 9 pont. Az Underground egyértelműen kitűnt a tömegből, de éppen ezért érte el a széles közönséget.

Az Electronic Arts azt tette, amit mindig: kihasználta a sikert! Már egy évvel később megjelent a Need for Speed: Underground 2 (2004). Alapvetően többet kínált az első részhez képest: több autót, több alkatrészt, több küldetést és mindenekelőtt az új várost, Bayviewt.

Antonia Dreßler szerkesztő egy retró-speciálban nosztalgiával emlékezett vissza a második Undergroundra: "Az a felpörgött érzés egy verseny kezdetén, a frusztráció, amikor újra kellett kezdeni egy versenyt, és a büszkeség a gondosan tuningolt, gyönyörű autómra – ezek az érzések azóta sem változtak. Így a játék meglepően jól játszható még akkor is, ha grafikailag már eléggé elavultnak tűnik. A megoldásom egyszerű volt: annyira gyorsan vezettem, hogy minden elmosódott körülöttem, és ezt már senki sem vette észre."

Kétévnyi Underground után visszatértek a rendőrök és az üldözések. A Need for Speed: Most Wanted (2005)-del az EA Black Box összefogta a sorozat eddigi tapasztalatait. A tuning nem volt olyan pazar, mint az Underground részekben, de azért jelen volt.

forrás: Moby Games

A Most Wanted is sokak kedvence volt

A történet, amelynek elmesélését közbeiktatott videók segítették, arról szólt, hogy hírnevet szerezzünk a helyi versenyzők körében. A játék és Rockport város hitelessége nagyban profitált a rendőrség bevonásából és az azzal járó üldözési szintről. Míg a Most Wantedben csak nappali versenyek voltak, a 2006-ban megjelent Need for Speed: Carbon visszatért a sötétségbe. A történet a Most Wantedre épült, de Palmont Citybe vezetett minket - öt évvel az előző események után. Sztereotipikus versenyző bandák uralták a várost. Nekünk kellett őket legyőznünk. Ehhez először felvettünk csapattagokat, és irányítottuk őket a versenyek során. A hangulat és a játékmenet azonban stagnált. Sőt, érzékelhető visszaesés volt, például a grafikában. A Carbon jó versenyjáték volt, de nem érte el a Most Wanted minőségét.

A 2007-es Need for Speed: ProStreet a Porsche Unleashed nyomdokaiba lépett, de csak részben tudott megfelelni az elvárásoknak. "Nagyon nagyok voltak az elvárásaim. A Carbon után ideje volt valami újnak. Azonban a ProStreet nem tudta kihúzni a sorozatot a gödörből" - összegezte Sebastian Weber szerkesztő a tesztben.

Bár a részletes sérülési modell, a nagy mennyiségű tartalom vagy a módosított játékmenet meggyőző volt, a játék, különösen a PC-s verzió, technikai problémáktól szenvedett. A Need for Speed: Undercover (2008) jelentette az EA Black Box-éra ideiglenes végét. A játék inkább egy Most Wanted-klónnak tűnt, amely bár szórakoztató volt, a történetmódja túl erőltetettnek tűnt.

Ég és föld között

Hogy a versenyzős játéklicencben még mindig van élet, azt a Need for Speed: Shift (2009) bizonyította. A akkoriban újonnan alapított Slightly Mad Studios (később a Project Carsról híres) által fejlesztett Simcade-versenyjáték lemondott az arcade érzésről, a történetmódról és az illegális utcai versenyekről. Ehelyett a versenyélmény állt a középpontban.

forrás: Electronic Arts

A Shift egészen más irányba vitte a sorozatot

70 licencelt autóval és 170 versenyt magába foglaló karriermóddal a Shift egy kiterjedt, bár nagyon egyenes vonalú játékélményt kínált a csillagok, pontok és kitüntetések megszerzésének hajszájával. Ezt magas értékelésekkel jutalmazták – nevezetesen 10-ből 9 ponttal a PC Games tesztjében.

Ugyanebben az évben egyébként megjelent a Need for Speed: Nitro nevű arcade játék Nintendo Wii és Nintendo DS konzolokra. Egy évvel később az EA a Need for Speed: Worlddel ismét kipróbálta magát az MMO-k világában. Ez azonban nem tudott igazán érvényesülni, de 2015-ig fennmaradt, mielőtt lekapcsolták a szervereket.

forrás: Electronic Arts

A Need for Speed: World ismét az online játékot helyezte középpontba

2010-ben rengeteg Need for Speed-rajongó álma vált valóra. A Burnoutot készítő Criterion Games vette át a kormányt. A Hot Pursuit visszahozta az 1998-as klasszikus identitását és játéklményét - azonban Seacrest County nyílt világába helyezve. Új funkcióként az Autolog rendszerrel büszkélkedhetett, amely összekötötte a játékosokat, és így közvetlen élményt nyújtott. Sebastian Stange tesztelő bár kifogásolta a mesterséges intelligenciát vagy az unalmas időversenyeket, mégis lelkesedéssel nyilatkozott: "Ez nem igényes, intellektuális szórakozás, oh nem! Ez primitív szórakozás. Olyan szórakozás, mint a pankráció vagy egy monster truck show. A Hot Pursuit a belső 12 éves énünket szólítja meg, aki szeret a Matchbox autókkal üldözéseket utánozni."

2011-ben végül a Need for Speed túlzásba esett. Egyrészt a Slightly Mad Studios készítette el a Need for Speed: Shift 2 Unleashedet, amely ismét realisztikus megközelítéssel csalogatott. Másrészről a Need for Speed: The Run arcade stílusú akciót kínált a Frostbite Engine-en alapulva. Míg a Shift 2 mindenhol jó fogadtatásra talált, a The Run megosztotta a véleményeket. Sokak panaszkodtak a sekélyes történetre és az innováció hiányára. Ez a véleményekben is megmutatkozott: a The Run átlagos értékelése a Metacriticen a 70 alatti tartományba süllyedt.

A hullámvasút tovább is ment: a Need for Speed: Most Wanted (2012)-nél ismét a Criterion Games vette át a munkát. A nyílt világú versenyjáték egyszerű arcade vezetési élménnyel győzött meg. Különösen az EasyDrive rendszer, mint digitális központ, nagyon jól szerepelt. Azonban elsősorban a Playstation 3-as verziónak voltak technikai problémái, és a fejlődés sem volt hibátlan.

A PC Games tesztelője, Thorsten Küchler nagyon csalódott volt: "Mi a fene történik a Criterionnal? A kiváló Need for Speed: Hot Pursuit után a versenyjáték-szakértők formája most meredeken lefelé mutat! Legyen szó akár a terjedelemről, az ötletekről vagy a versenyváltozatokról, a Most Wanted egyetlen elemében sem tud teljesen meggyőzni." Még a kedvezőbb árú Burnout Paradise-t is ajánlotta alternatívaként.

A Need for Speed: Rivalsszal a versenyzős sorozat 2013-ban utoljára jelent meg éves ritmusban. A Ghost Games, amely számos Criterion Games-alkalmazottból állt, vette át a sorozatot. A Rivals az úgynevezett AllDrive funkcióval még erősebben összekapcsolta az egyjátékos és a többjátékos módot. Tartalmilag két karriert kínált, de hosszú távon hiányzott a játékból a változatosság.

forrás: Electronic Arts

Need for Speed Rivals

Mélyponton a Need for Speed

És ezzel (majdnem) a jelenbe értünk. A kétéves megjelenési ritmusra való átállás után a Ghost Games sem tudta visszaállítani a Need for Speedet a helyes útra. Bár a 2015-ben megjelent reboot szórakoztató volt, nagyon hiányzott belőle a jó ötlet és az inspiráció. Egy élettelen nyílt világ, monoton küldetések, kínos közbeiktatott jelenetek és unalmas üldözések zsákutcába vezették a sorozatot – ezt még a jól megoldott versenyzés, a remek grafika vagy a számos tuninglehetőség sem tudta megváltoztatni.

A problémák a későbbiekben is folytatódtak: a 2017-ben megjelent Need for Speed: Payback megbukott, a különböző tervezési hibák mögött ugyan egy "ütőképes" versenyjáték rejtőzött, de Lukas Schmid tesztelőnk szerint egyszerűen túl unalmasnak bizonyult.

A 2019-ben megjelent Need for Speed: Heat visszatért az Underground irányába, és ezzel kiegészítette a Ghost Games kvartettjét. Valójában ez volt a legjobb rész az ő gondozásukban, de korántsem érte el a korábbi sikereket. A Miami által inspirált Palm Cityben folytatódott az immár ismert megosztott világbeli játékélmény.

A Paybackhez képest az ötletek jobban illeszkedtek egymáshoz: a változatosságot egy jó eseménykeverék biztosította, valamint rengeteg tuning, és a vezetési élmény és sebességérzet is stimmelt. Röviden: "Nem Underground 3, mégis meglepően szórakoztató".

forrás: Electronic Arts

A Need for Speed Heat sem volt az igazi

A Heat sem hozta meg a várt áttörést, így a licenc visszakerült a Criterion kezébe. A Need for Speed: Hot Pursuit Remastered (2020) azonban mintha kifutott volna az időből. Az Autolog rendszer ellenére a játékvilág üres volt, és még az arcade-akció sem tudta elfedtetni ennek a felesleges új kiadásnak a számtalan gyengeségét.

A 2022-ben megjelent Need for Speed: Unbound legalább vizuálisan hozott egy fordulatot. Vad utcai művészeti effektekkel és élénk színekkel grafikailag kilóg a sorból. Ennek ellenére, ahogy David Benke tesztelő megállapította: "Nehéz olyan dolgokat találni, amelyekben az Unbound jelentősen jobb lenne elődjénél. Persze van egy új stílus, a történet kevésbé tolakodó, és a Takeover nevű új módot is kitalálták. De egyébként? Egyébként azt kapjuk, amit már három évvel ezelőtt is kaptunk, ami a kezelést, a tuningot és a tartalmat illeti."

2024-re a régi fények elhalványultak, és a Criterion Games sem tudta a sorozatot a régi szintjére visszaterelni. Ehelyett a csapat most aktívan támogatja a Battlefield-sorozat fejlesztését és az EA Entertainment egyéb projektjeit. Lesz-e a jövőben több Need for Speed? Valószínűleg igen. De hogy milyen lesz, az a jövő zenéje.

(A cikk eredetileg a német pcgames.de oldalon jelent meg.)