Árvíztől védték az egyiptomi sírokat, amikor találtak még egyet

Egy 3000 éves egyiptomi sír felfedezése önmagában sem mindennapos, Luxor közelében azonban a megtalálás körülményei legalább olyan érdekesek, mint maga a lelet. A régészek ugyanis eredetileg nem egy ismeretlen sírt kerestek: éppen a már ismert műemlékeket próbálták megvédeni az egyre nagyobb veszélyt jelentő villámárvizektől, amikor rábukkantak egy eddig rejtve maradt temetkezési helyre.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A felfedezés az UNESCO világörökségi területéhez tartozó thébai nekropolisz Sejh Abd el-Kurna nevű részén történt, a Nílus nyugati partján. A Leideni Egyetem Carina van den Hoven vezette nemzetközi kutatócsoportja 2018 óta dolgozik itt az egyiptomi hatóságokkal együtt. A projekt egyik legfontosabb feladata az ősi sírok megóvása, mivel a thébai hegy lábánál fekvő területet heves esőzések után villámárvizek fenyegetik.

A törmelék alatt rejtőzött

A régészek a víz útjának megváltoztatásához szisztematikusan távolították el a felhalmozódott törmeléket. Ekkor került elő a korábban ismeretlen bejárat. Amikor először készültek belépni, még azt sem tudták, hogy odabent épen maradt-e bármi, összeomlott-e a mennyezet, vagy fosztogatók jártak-e már a sírban.

A látvány végül kellemes meglepetést okozott. A sír egy külső udvarból, sziklába vájt kápolnából és föld alatti temetkezési kamrákból áll. Az udvarban egy vályogtéglából épített emelvény és egy sztélé számára kialakított fülke is fennmaradt, a bejárathoz pedig kétoldalt rámpákkal szegélyezett lépcső vezet. Felépítése a thébai elit újbirodalmi sírjait követi.

Még látványosabb, ami odabent várta a kutatókat. A kápolna falain élénk színű festmények maradtak fenn. Az egyik jeleneten a sír tulajdonosa különböző istenségeket imád, máshol feleségével együtt ül egy áldozati asztal előtt. Az asztalon kenyér, sör, gyümölcs, hús és virágok sorakoznak. A képek stílusa alapján a sír a ramesszida korszakból, nagyjából i. e. 1292 és 1069 közötti időből származik.

Már azt is tudják, kié lehetett

A feliratok alapján a sír fő tulajdonosa egy Paser nevű férfi tisztviselő volt. Azonban egyelőre kevesebbet tudunk róla, mint amennyit a festmények később elárulhatnak. A falakat ugyanis még szennyeződés borítja, amelyet restaurátoroknak kell óvatosan eltávolítaniuk. A kutatók ezután remélik pontosabban azonosítani Paser társadalmi helyzetét, családtagjait és azokat is, akik később esetleg újra felhasználták a sírt.

A munka közben valódi versenyfutás zajlik az idővel. A kutatók szerint a klímaváltozás miatt a térségben gyakoribbá és intenzívebbé válhatnak a villámárvizek. A víz nedvességet és sókristályosodást okozhat, tönkreteheti a több ezer éves festményeket, szélsőséges esetben pedig egész sírépítmények omlását idézheti elő.

Így különös módon éppen az a veszély segített megtalálni Paser sírját, amelytől most sürgősen meg is kell védeni.