Pogány Indulóval rúgta be az új évadot a Vígszínház

„Megsétáltatnám a bennem élő vadállatot” – jelzi a nézőknek a legkevésbé sem diszkrét módon kitörési szándékát Zsuzsa, a körút királynője. Mivel a felhívására senki sem felel, az ő vadállata hoppon marad, a darab végére azonban egyértelművé válik, hogy ifj. Vidnyánszky Attila a sajátját igenis szabadon engedte, amikor a 4–6 rendezésébe fogott. Az eredmény pedig katartikus.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

forrás: Dömölky Dániel / Vígszínház

A rendező a gimis LL3t4rgIA után most szintet lép: a történet fonalát az érettségi bankett aftere után vesszük fel, amikor is Nati (Gál Réka Ágota) állásinterjúra érkezik a Schnábel Zita által riasztóan élethűre megalkotott 4es6os díszletkocsmájába. Natinak és a lebuj törzsközönségének mindennapjait ezt követően egy éven át kísérhetjük végig. És hát nem csoda, hogy alig akarnak felállni a pulttól, mert erősen eseménydús évről beszélünk – az előadás csúcspontja ugyanis 2026. április 12-ére, a választások napjára esik, a közbeeső nemzeti ünnepekről, amelyeket a cselekmény vonalvezetőnek használ, nem is beszélve.

Egyszerre szerelmes szimfónia ez Magyarországhoz és allegorikus mese egy körúti trollbarlangban. A nem is olyan gonosz mostoha stimmel, Nati, a belvárosi Rapunzel haja pedig egyre nő, csak éppen azt nem tudja eldönteni, a metálarc mindenesnek (Kovács Tamás) vagy a külföldi podcaster hercegnek (Medveczky Balázs) engedje, hogy megmentse, miközben potyognak az égből a piros-fehér-zöld easter eggek. Nem meglepő, hogy a premieren szinte a csillárról is emberek lógtak, az őszi előadásokra pedig a cikk írásának időpontjában vitték el az utolsó jegyeket.

forrás: Dömölky Dániel / Vígszínház

Bár akinek van füle, hallhatja, amit hallani kell, Németh Nikolett dramaturg bravúros szövege mégsem politizál nyíltan. Sokkal inkább célozgat és kérdezget, miközben az idézetek, vendégszövegek is úgy csúsznak le, mint egy hideg sör a nyári melegben, a rendezés pedig sokkal nagyobb hangsúlyt helyez az egyéni, személyes történetekre, mint a nagy konklúziók nézők torkán való letolására. Nem kell félni, gondolkodnivalót így is ad bőven, csak az olcsó tapsot kerüli ki és helyettesíti kifinomultabb, univerzálisabb odaszúrásokkal.

Személyes történetekből pedig akad itt egy pár: már önmagában Zsuzsa (Kovács Patrícia), a fiatalabb alkalmazottakkal flörtölő, de Nati mellett gondolkodás nélkül kiálló üzletvezető sem piskóta, akárcsak élettársa, a folyton lomizó, bőrmellényes nyugdíjas (Borbiczki Ferenc), a kocsmában felnövő fiatal rapper, Bandi (Szirmai Marcell) és édesanyja, a krónikus alkoholista Márta (Majsai-Nyilas Tünde), vagy a tragikomikus csöves (Ötvös András), az opportunista könyvelő (Szabó Sebestyén László), illetve a lányával örökké balhézó erdélyi kőmíves, Kelemen (Telekes Péter) – csak hogy párat említsünk az ikonikus figurák közül. Persze Nati múltja sem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik – de hát Magyarországon kinek az.

forrás: Dömölky Dániel / Vígszínház

Az előadást a Feszty-körkép után Vidnyánszky-körképnek is nevezhetnénk, olyan pontos és szerteágazó, miközben mesterien tartja az arányokat és formálja harmonikus egésszé a töredezett darabkákat. A körkép éke pedig nem más, mint Pogány Induló, akinek polgári nevét a szemfülesebbek már a színlapról vagy egy korábbi bekezdésből (esetleg Karácsony Gergely szombat esti posztjából) kiszúrhatták, és aki olyan természetesen simul bele a Vígszínház társulatába, mintha mindig is ott játszott volna, színészi teljesítményben pedig abszolút tartja a lépést a többiekkel. Pedig volt mivel lépést tartania, a csapat ugyanis egytől egyig kiváló teljesítményt nyújt. Olyan lazán passzolják egymásnak a riposztokat – akár az élmezőnyben, akár a háttérben –, hogy azt Szoboszlai Dominik is megirigyelhetné. (Talán meg is teszi, de erről nem árulhatunk el többet.)

Amíg pedig gyors egymásutánban úsznak el előttünk az Istvánnak öltözött augusztus húszas statiszták, a kokárdák, a focidrukkerek, meg Valentin-napi lufiszívecskék, ifj. Vidnyászky Attila segít nekünk bebarangolni a magyar néplélek minden zegét-zugát és fontos eseményét, a tejfakasztótól az érettségiig, míg meg nem érkezünk egy remélhetőleg reményteli fináléba.

Bár a nemzeti szimbólumokkal és nagyon magyar, nagyon budapesti gegekkel teletűzdelt, gyakran álomszerű jelenetek olyan pörgős – mégis követhető – ütemben váltakoznak, mintha egy szovjet géppuskából lőtték volna ki őket, nemcsak a helyszín, de a felvonultatott karakterek és helyzetek is fájdalmasan realista vonalat követnek. Ezen mondjuk nem kell annyira meglepődni, mert már az olvasópróbát is egy 4es6osban tartották, volt lehetőség inspirálódni.

forrás: Dömölky Dániel / Vígszínház

A kocsmapulton az Unicummal és az olcsó vodkával nemcsak a szerelem, a magány, az elvágyódás, a reménytelenség, a rácsodálkozás, a gyengédség és az öröm folyik össze, de a nézők és szereplők közti határvonalak is jobban elmosódnak, mint azt megszokhattuk. Az interaktív pannon extravaganza már az előtérbe lépéskor elkezdődik, a jegyet ugyanis a BKK-s karszalagoktól csak a felirat színében elütő jegyszedők ellenőrzik. Nem új vígszínházas trend, külön erre a darabra készültek.

Aztán, amennyiben a jegyellenőrök nem találtak bennünk semmi kivetnivalót, és a lobbiban korzózó szereplőket, például a nagy puttonyú Wolt-futárt és a veszekedő szülőket is sikerül elkerülnünk, akkor a nagyterembe lépve Kovács Patrícia fog ránk ordítani, hogy nem túl szívélyesen a pultba invitáljon minket az előadás kezdete előtt. A pult egyébként a szünetben is nyitva van, és bár alkoholt nagy csalódásunkra nem szolgálnak fel, a pulton rögtönzött Pogány Induló-koncert azért akad. Csak hogy jobban essen a perec.

Az, hogy úgy érkezünk meg erre a nézőtérre, és ezzel együtt a darabba, mintha öregapánk a mély medencébe lökve próbálna meg minket úszni tanítani, persze nem véletlen. Az alkotóknak megfogalmazott céljuk volt közelebb hozni a színházi katarzist azokhoz, akik amúgy az orrukat se dugnák az épület közelébe. És a 4–6 valóban sok szinten működik. Az is fogja tudni értékelni, akit utoljára a negyedikes osztályfőnöke vitt el a Bánk bánra, de annak is tartogat meglepetéseket, aki irodalomtudományból írta a doktoriját.

Megtekintését minden korosztálynak ajánljuk. És aki igazán stílusosan akar érkezni az előadásra, négyhattal teszi.