8 valósághű kémfilm, ahol nincs szükség James Bondra

James Bond elegáns öltönyben menti meg a világot, Ethan Hunt repülőgépek oldalán kapaszkodik, Jason Bourne pedig gyakorlatilag egyszemélyes hadsereg. Remek mozi mindegyik, csak éppen a valódi hírszerzők munkája ritkán hasonlít erre.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A kémkedés sokkal inkább információgyűjtésből, megfigyelésből, kapcsolatépítésből, megtévesztésből és néha gyötrelmesen lassú bürokráciából áll. Éppen ezért összegyűjtöttünk nyolc filmet, amelyek a hollywoodi látványosság helyett inkább a szakma ezen oldalát mutatják meg.

Suszter, szabó, baka, kém (2011)

Ha egyetlen filmet kellene választani, ez nehezen maradhatna le. John le Carré maga is dolgozott az MI5 és az MI6 kötelékében, Gary Oldman George Smiley-ja pedig lövöldözés helyett apró ellentmondásokból próbálja megtalálni a brit hírszerzésbe beépült szovjet ügynököt. Két egykori CIA-tiszt, Peter Earnest és Jonna Mendez is ezt nevezte a leghitelesebb kémfilmnek.

Argo (2012)

A CIA valódi akciója már önmagában hollywoodi: Tony Mendez és társai egy nem létező sci-fi-film stábjának álcázták az Iránból kimenekítendő amerikaiakat. Ben Affleck filmje dramatizálta az eseményeket, és a kanadai közreműködés jelentőségét is kisebbnek mutatta, de maga az elképesztő fedőtörténet valóban létezett.

München (2005)

Steven Spielberg filmje az 1972-es müncheni olimpiai terrortámadás utáni izraeli megtorló műveletből indul ki. Nem dokumentumfilm, történelmi pontosságát pedig vitatták, de a megfigyelés, a fedett műveletek és mindenekelőtt az operátorokra nehezedő pszichológiai teher ábrázolása miatt különleges darab.

Zero Dark Thirty – A Bin Láden-hajsza (2012)

Kathryn Bigelow filmjében a hírszerzés legfontosabb fegyvere sokszor nem egy pisztoly, hanem egy adatfoszlány. Évek munkáját, kihallgatásokat, informátorokat és elemzői megszállottságot sűrít filmbe, miközben az Oszama bin Ládenhez vezető nyomot követi. Egy korábbi CIA-munkatárs beszámolója szerint éppen a türelem és a bürokrácia ábrázolása teszi különösen életszerűvé.

Kémek hídja (2015)

Itt a kémkedés egyik legkevésbé látványos fegyvere kerül előtérbe: a tárgyalás. A Tom Hanks által alakított James B. Donovan valóban részt vett Rudolf Abel szovjet hírszerző és Francis Gary Powers amerikai U–2-es pilóta fogolycseréjének kialkudásában.

Az üldözött (2014)

Újabb John le Carré-adaptáció, ezúttal Philip Seymour Hoffmannal. A hamburgi terrorelhárítók egy csecsen menekült körül próbálnak hálózatot építeni. Nincsenek szuperkütyük: informátorok, megfigyelés, banki kapcsolatok és egymással rivalizáló szolgálatok vannak. Pont ettől működik.

A mások élete (2006)

Nem klasszikus nyugati kémfilm, hanem a keletnémet Stasi megfigyelőgépezetéről szól. Egy tiszt egy író és barátnője életét hallgatja le, miközben fokozatosan személyesen is bevonódik az ügybe. A film ereje éppen abban rejlik, milyen hétköznapinak mutatja az állami megfigyelést.

Sziriana (2005)

George Clooney CIA-tisztje távol áll Bondtól: a közel-keleti olajpolitika, fegyverkereskedelem és amerikai külpolitikai érdekek hálójában mozog. A film Robert Baer egykori CIA-tiszt visszaemlékezéséből merített, bár története jelentősen fikcionalizált.

A közös ezekben a filmekben éppen az, ami Bondból többnyire hiányzik. A hírszerzés nem feltétlenül izgalmas munka minden egyes percben. Néha egy beszélgetés, egy rosszul megválasztott szó vagy hónapokon át gyűjtött információ többet ér, mint egy üldözés. Talán éppen ezért tudnak ezek a filmek feszültebbek lenni egy rakás felrobbanó sportautónál.