Íme, a Föld legbüdösebb állatai, akiket mindenki messzire elkerül

Mi, emberek a lehető legtávolabb szeretnénk tartani magunkat az orrfacsaró bűztől, pedig nem kell sokat visszamennünk az időben esetünkben sem, ha kellemetlen szagokról van szó. Néhány száz évvel ezelőtt még a nemesek és a királyok sem vitték túlzásba a tisztálkodást, az évenkénti három-négy fürdés már soknak számított az ő köreikben is. A francia parfümkultúra is részben emiatt alakult ki, lévén az előkelő úriemberek és hölgyek a pacsulikkal és kölnikkel igyekeztek elnyomni a kellemetlen testszagot. Az állatoknak, főleg néhány különleges fajnak azonban esze ágában sincs megszabadulni az orrfacsaró bűztől, ugyanis a mirigyeikből kibocsájtott nedveknek fontos feladata van. A szempontok között szerepel a terület megjelölése, a fajtársak és családtagok specifikus felismerése, a kommunikáció, a párválasztás és persze az önvédelem.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Ugyan nincs tudományos alapja egy ilyen lista összeállításának, önfeláldozó természetbúvárok, természetfilmesek és állatgondozók beszámolói alapján jól kirajzolódik egy sorrend, ami alapján el tudjuk dönteni, melyek azok az állatok, amik mellett képtelenség huzamosabb időt eltölteni. Persze nem kell David Attenborough-nak lenni ahhoz, hogy magunktól is kitaláljuk, mivel érdemelték ki dobogós helyezéseiket ezek az állatok. Ez alapján nem meglepő, hogy a keselyű szerepel a listán, aki az elhullott állatok tetemét fogyasztva már alapjáraton olyan környezetben tartózkodik, ami garantálja a szagokat.

forrás: Wikipedia / DickDaniels

Mivel fiókáiknak is a bomló húsból álló étrendet biztosítják, maga a fészek is baktériumtelep, de ha ez nem lenne elég, mindennek a tetejébe a keselyűk a nagy meleg miatt sokszor saját lábukra hánynak, hogy hűtsék a testüket. Ezeken a madarakon a hasonló táplálkozási szokásokat felmutató hiéna jócskán túltesz, ugyanis a rothadó hús szaga mellé bűzmirigyek is társulnak. Éjszakai tevékenysége jelentős részében területet jelöl, a szagnyomok létrehozása során pedig végbélnyílásából olajos váladékot ereget. Ez a váladék két összetevőből áll, egy sűrű, fehér színű folyadékból, amit akár egy kilométeres távolságból is érezni, és egy fekete, vízszerű anyagból, ami pár óráig tartja a kellemetlen légkört. Előbbi a terület megjelölésére szolgál, utóbbi pedig a családtagok felismerésében játszik szerepet, a kettő keveréke pedig olyan elviselhetetlen, amit a többi faj egyedei képtelenek hosszabb távon tolerálni.

forrás: Wikipedia / Emmanuel FAIVRE

Már a neve is jelzi felénk, hogy egészen elképesztő képességgel rendelkezik, de a bűzös borz ennek ellenére "csupán" ezüstérmes. Az energiaspórolást szem előtt tartva csak a legvégső esetben veti be vegyi fegyverét, ami kéntartalmú folyadékot tartalmaz. Ha veszélyben érzi magát, izmai összehúzódnak, mirigyeiből pedig több méterre képes kilőni a borzváladékot. Azt hihetnénk, hogy saját szaga nem zavarja az állatot, pedig majdnem annyira undorodik tőle, mint a többi faj egyedei, így hát el lehet képzelni, milyen brutális koncentrátumról van szó. A fiatal borzok mirigyei előbb alakulnak ki, minthogy kontrollálni tudják ritka képességüket, így az ártalmatlan balesetek komoly családi viszályokat generálnak.

forrás: Wikipedia / Ryan Hodnett

Az első helyet a tasmán ördög, vagy más néven erszényes ördög érdemelte ki. A hiénával ellentétben nem állandó szag jellemzi, mivel a borzhoz hasonlóan területének megjelölésére és önvédelemre használja mirigyeit. Olyan szagról beszélünk, ami elviselhetetlen az emberi orr számára, és még az erősebb gyomrúak is garantáltan kidobják a taccsot a közelébe érve. Jellemző tünet a szédülés is azok körében, akik kénytelen-kelletlen belefutottak már egy felbőszült tasmán ördögbe, így hát nem véletlen, hogy elhappolta az első helyet a borztól a pokoli bűzbomba.

forrás: Wikipedia / JJ Harrison