Jason Statham már megint kőkemény - Kritika: A megmentő

A ’90-es évek akciófilmjeiben azért jóval nagyobb volt a merítési lehetőség, így, ha arra vágytunk, hogy egy exrendőr, katona stb. (aki még verekedni is tudott) reaktiválja magát, ott volt Steven Seagal, Jackie Chan, Jet Li vagy épp Jean-Claude Van Damme. Ők sajnos mára kiöregedtek, az utánpótlás pedig valahol elakadt a vámon, így Hollywood húzott egy merészet, és régi sztárokat definiált újra.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Sokan addig főleg drámákból, romantikus vígjátékokból és komédiákból voltak ismerősek, majd hirtelen akcióhősként tértek vissza. Denzel Washingtonból Védelmező lett, Keanu Reevesből John Wick, Liam Neeson pedig 53 éves korára vált akciósztárrá. És persze ott van Tom Cruise, a kakukktojás, akiről tudjuk, hogy sosem öregszik, így bármikor rá lehet még bízni egy lehetetlen küldetést.

Mivel a filmgyártók hamar rájöttek, hogy a nézők ki vannak éhezve a ’90-es évek retróhangulatára, nemcsak a popcsapatok, hanem a mozik is elkezdték meglovagolni ezt a hype-ot.

forrás: Black Bear / Intercom

Az egyik utolsó, jelenkori „mohikán” lett így a harcművészeti előképzettséggel is rendelkező egykori modell és brit búvárválogatott, Jason Statham. Az 58 éves angol színész az egyik legjobban eladható arc jelenleg az akciófilmes iparágban. A nézők tudják, mire fizetnek be, ha egy, a nevével fémjelzett mozira váltanak jegyet, így maximum a forgatókönyvírókon múlik, mennyire lesz sikeres az adott film. Jason odamegy, verekszik, lő, vagy épp azzal veri szét a rosszfiúkat, ami a kezébe akad, a közönség pedig jól szórakozik.

Filmjei hozzák azt, amit a műfaj megkíván, se többet, se kevesebbet. És pont ebben rejlik a veszélyük is. Ami például Seagalnál is működött egy ideig, arra végül ráuntak a nézők. Persze ehhez az is kellett, hogy az „ezerarcú” Steven kissé elhanyagolja magát, és filmjei többségében már csak kaszkadőr segítségével ment a csihi-puhi. Jason ezzel szemben még mindig topformában van.

Ha már Seagalról beszéltünk, a vicc kedvéért megjegyezném, hogy neki is volt még 2004-ben egy, A megmentő címre keresztelt filmje.

forrás: Black Bear / Intercom

Ezeknél a filmeknél a forgatókönyvön múlik minden: ha nem túl sablonos, van benne némi csavar és humor, az már reményt adhat arra, hogy profitot is hoz. Lásd A méhészt, amely hamarosan a második részével érkezik.

Jason mozijait a mémvilág is elérte. A különböző hivatások, amelyekről elnevezik őket, egyszerűségükben hatásosak, ugyanakkor újabb veszélyt is rejtenek magukban. Az emberek már azt sem tudják, épp melyik munkakör mögé bújva látják a főhőst, így rendszerint keverik is őket.

Most egy átfogóbb címet kapott a film: A megmentő. Ez azért is volt célszerű, mert a Greenland filmek rendezője, Ric Roman Waugh mostani főhőséről nem sokat tudunk meg. Hiába lakik egy használaton kívüli világítótoronyban, nem ő kezeli azt. Persze sejteni lehet, hogy nem csupán a városi zaj elől menekült a tengerpartra. Amikor viszont hozzá kerül egy kislány (Bodhi Rae Breathnach), kissé felfordul főhősünk élete. Az pedig már csak a cseresznye a tejszínhab tetején, amikor egy katonai osztag tör a párosra, hogy felsőbb utasításra likvidálja őket. Innentől kezdetét veszi a menekülés, ahol Statham a kislány megmentőjeként villoghat újra a vásznon.

forrás: Black Bear / Intercom

Sajnos elébe kell menni mindennek, és le kell lőni a „poént”: A megmentő az utóbbi évek egyik legharmatosabb Statham-filmje lett, már ami a forgatókönyvet illeti. Ami különösen szomorú, hogy két forgatókönyvíró, Ward Parry és Matthew Newman dolgozott rajta közösen, mégsem sikerült igazán eredeti és jól felépített történetet írniuk. Körülbelül 15–20 perc telik el, mire eszükbe jut, hogy az 1–2 szavas tőmondatokon túl tartalmasabb párbeszédeket is lehetne adni Stathamnek, addig pedig csak nézzük főhősünket, és várjuk, hogy végre leüssön valakit.

Aztán megérkeznek a rosszfiúk is, élükön Bill Nighy-val, aki most nem rocksztárt alakít, hanem egy titkos állami alakulat nyugdíjba vonuló vezetőjét, valamint Bryan Vigierrel, aki komolyabb túlélője lesz ennek a filmnek, mint egy terminátor. A balansz kedvéért bekerült egy, a történet szempontjából több potenciált is magában hordozó, ám végül súlytalan női karakter is, Naomi Ackie személyében.

Waugh valóban komolyan vette, hogy megidézze a ’90-es évek akciófilmjeit. Akció szempontjából szuper látványvilágot kapunk: nagyszerű közelharcokat, izgalmas üldözéseket és fegyveres összecsapásokat. Megvannak a fordulatok, összeesküvések és csavarok is, amelyek nélkül nem tudna folyamatos maradni a 107 perces játékidő.

forrás: Black Bear / Intercom

A logika viszont a fiókban maradt, a fizika és a biológia törvényei pedig itt nem igazán kaptak létjogosultságot. Nem tudni, mennyit fizetett a Volvo és az Audi a produkciónak, de reklámnak kiváló lett. Törésteszt, utasbiztonság (még öv nélkül is), kerékmechanika – mind olyan szinten bámulatba ejtő, hogy nem lenne meglepő, ha holnap a filmben feltűnő modellek vezetnék az autópiac keresési listáit. Statham és Vigier állóképessége és fájdalomküszöbe pedig új értelmet ad az „élő szövet a fémvázon” mondásnak.

A megmentő mindazonáltal nem klasszikus bosszúfilm. Statham mostani karaktere eltér a megszokott „tiszta akcióhős” képtől. Inkább egy meditatívabb, súlyos múltú figura benyomását kelti. Ehhez hozzátartozik a nagy szakáll, a marcona mimika és a gyakran távolba meredő tekintet.

A történet inkább a karakter és az elszigeteltség feszültségére épít, nem csupán a hagyományos „ütés–ütés” akciókra. Ez kissé drámaibb, lassabb építkezésű thriller irányba tolja a filmet, ami friss ízt ad a Statham-mozikhoz képest.

forrás: Black Bear / Intercom

Összességében A megmentő jól mutatja, miért működik még mindig Jason Statham neve az akciófilmes piacon, és azt is, milyen veszélyeket rejt a túlzott sablonosság. A ’90-es éveket idéző hangulat és a látványos akciójelenetek hozzák a kötelezőt, ám a gyenge és logikátlan forgatókönyv jelentősen visszafogja az élményt. Statham ezúttal egy sötétebb, drámaibb karaktert alakít, ami frissíti a megszokott formulát, de ez sem tudja ellensúlyozni a történet hiányosságait. Az akciórajongók így is megkapják, amiért jegyet váltanak, ám A megmentő inkább kihagyott lehetőség, mint Jason Statham pályafutásának új csúcspontja.

Még több kritikát olvashatsz Dörgő Dániel tollából a Dan-Cinema oldalán!