A Nutty Putty barlang tragédiája

Sokszor éri a vád az adrenalin hajhász sportolókat, hogy nem gondolnak a szeretteikre, amikor belevágnak egy elképesztően veszélyes kalandba. Pedig az állítás nem is állhatna távolabb a valóságtól, hiszen mindenkinek számít az, hogy hazavárják, és mindenki számára eljön a pillanat, amikor átértékeli a hobbijába vetett bizalmat. Az egyetlen probléma, hogy ez a megállapítás néha túl későn történik meg.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A Utah államban található Nutty Putty barlang az egyik leghíresebb és legkedveltebb helyszínnek számított a barlangászok körében. John Edward Jones, a 26 éves életvidám fiatalember hosszú kihagyás után testvérével és ismerőseivel 2009-ben úgy döntött, meghódítják a 44 méteres mélységet. A rendkívül szűk folyosók elképesztő kihívásokat állítottak a kalandorok elé, sokszor csupán perisztaltikus mozgással, mindkét kezet a has alá szorítva voltak képesek haladni John vezetésével. A "szülőcsatorna" becenévre keresztelt járaton haladtak előre, mikor rájöttek, hogy van egy kis gond. Egy leágazásnál tévedésből rossz utat választottak, ezzel pedig egy sokkal szűkebb járatba tévedtek. Ellentétben a feltérképezett részekkel, ezen a területen egy idő után képtelenség volt megfordulni, így az előrehaladás maradt az egyetlen mentsvára Johnnak arra, hogy egy tágabb részhez érjen. A fiatal férfi elérte a folyosó végét, és ezzel sajnos megpecsételte a sorsát. Lényegében fejjel lefelé ragadt a barlang ezen szakaszának végén, a keze maga alá szorult, és egyáltalán nem volt rá esély, hogy önerőből képes legyen visszajutni.

forrás: Wikipedia / Sconosciuto

Mögötte lemaradva testvére érkezett, aki észlelve a veszélyt, óriási nehézségek árán képes volt órák alatt kijutni a barlangból, visszafelé kúszva. John teljes higgadtsággal vette tudomásul, hogy ki fogják szabadítani. Fúrni nem lehetett a brutálisan szűk helyen, ráadásul Johnnak csak a lába látszott a mentőcsapat számára. Mivel az oda-vissza utak órákig tartottak, egyre kevesebb volt az esély a visszatérésre az elképesztően klausztrofóbiás helyzetből. Végül a legegyszerűbb megoldást választották a kimenekítésre, és John lábára kötöttek egy speciális, csigákkal felszerelt kötelet. Miközben próbálták kihúzni, az egyik csörlő elpattant, és a mentőcsapat legközelebbi tagját találta arcon de úgy, hogy a férfi el is vesztette az eszméletét. Mivel sikerült előtte némiképp kihúzni Johnt a katlanból, a kötél lazulása után még mélyebbre csúszott, és már képtelen volt jelezni a külvilágnak. Végül 28 órányi szenvedés után a szerencsétlenül járt barlangászt halottnak nyilvánították, a helyszínt pedig örökre bezárták, egy emléktáblát állítva Johnnak.

Hasonlóan sokkoló Floyd Collins esete, akit a barlangászat üzletként való elterjedésének hajnalán ért utol a végzet. Az eset 1925-ben történt, Kentucky azon régiójában, ahol több száz méter egybefüggő barlangrendszer található. Furcsának tűnhet, de anyagilag elképesztően megérte akkoriban a barlangászat szerelmeseinek igényét kielégíteni, mivel tetemes összeget voltak hajlandóak kifizetni az eléjük állított kihívásokért. Collins a bevétel reményében úgy döntött, felfedezi az addig kevésbé ismert Homok-barlangot, ami remek elhelyezkedése miatt ideális lett volna a turistáknak. Mindössze egyetlen zseblámpával, egyik kezét előtartva kúszott előre egy szűk járatban, mikor rájött, a helyzet kezd veszélyessé válni. A megfordulásra neki sem volt esélye, ezért más választás nem lévén, tolatva kezdett visszakúszni a felszínre. Ekkor következett be a katasztrófa, ugyanis egy lehasadó, több mint 25 kilogrammos sziklatömb maga alá szorította a lábát. Mikor ráeszméltek a kisvárosban, hogy Floyd eltűnt, biztossá vált, hogy a barlangban rekedt. Rengeteg önkéntes barlangász és mentő vett részt a műveletben, a kiszabadításra tett akció pedig 17 napon át tartott a reménytelenség tudatának ellenére. Floyd Collins testét végül hónapokkal később tudták a felszínre hozni a család kérésére, hogy méltóképpen tudjanak búcsút venni a férfitól.

(A borítókép illusztráció.)