A történelem legendás rablásai, amikor nem lett meg az elkövető

Valljuk be, szinte mindenkinek megmozgatja a fantáziáját egy profin kivitelezett rablás története, máskülönben nem készülnének tucatszámra sorozatok és filmek a témában. Ettől nem válik az érdeklődő a bűncselekmény pártolójává, egyszerűen csak hajtja a kíváncsiság, a válaszok keresése. A vélemények szélsőségesek, egyesek romantizálják a Bonnie és Clyde-sztorikat, míg mások jó állampolgárként szívesen segítenének a tettesek megtalálásában, de akadnak olyanok is, akik inkább főszerepet vállalnak az eseményekben, valóra váltva mestertervüket. A továbbiakban utóbbi kategóriáról és három olyan rablásról lesz szó, amiről nem túlzás azt mondani, hogy filmbe illő a története.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Ha egy múzeum sírni tudna…

A történelem legnagyobb megoldatlan műkincsrablására 1990. március 18-án került sor a bostoni Isabella Stewart Gardner Múzeumban. Két rendőrnek öltözött férfi Szent Patrik napjának előestéjén, hajnali 1 óra 20 perckor azzal az indokkal csengetett be a múzeum portájára, miszerint bejelentés érkezett az őrsre csendháborításról. A gyanútlan éjjeliőr bekapta a horgot, és a protokollt megszegve beengedte az álruhás zsarukat, akik felszólították, hogy jöjjön ki a pult mögül, mert elfogatóparancs van ellene. Szerencsétlen férfi eleget tett a kérésnek, így néhány perc múlva már megbilincselve várta a reggeli órákat a múzeum alagsorában egy másik őrrel karöltve. Az elkövetőknek gyakorlatilag terülj, terülj asztalkámként elevenedett meg a helyszín, és mindössze 81 perc leforgása alatt sikerült is 13 rendkívül értékes műtárgyat eltulajdonítaniuk. Számszerűsítve ez félmilliárd dollárt jelentett, ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a tárgyakból több is felbecsülhetetlen értékkel bírt, mint például Rembrandt egyetlen ismert tengeri tájképe, a Vihar a Galileai-tengeren és Johannes Vermeer A koncert című képe.

A két rabló távozáskor a biztonsági kamerák szalagjait is magával vitte, így mindössze a két rémült őr leírására lehetett hagyatkozni, ami korántsem volt elegendő a végül sikertelenül járt nyomozásnál. Az ellopott képek helyét a múzeum üresen hagyta, a keretek magányos mementóként jelzik az egykori gyönyörű festmények helyét, és ugyan hiába az azóta is élő 10 millió dolláros nyomravezető díj, az elkövetők a mai napig nem kerültek elő. Sőt, a festmények közül egyetlen darab sem bukkant fel árverésen vagy magántulajdonban, így nem sok esély van rá, hogy a közeljövőben előrelépés történik az ügyben.

forrás: Wikipedia / Federal Bureau of Investigation

Gépet eltéríteni csak úriemberként

Fontos hangsúlyozni, hogy a világ legrejtélyesebb gépeltérítős rablásánál nem történt személyi sérülés, így talán nem ördögtől való azt állítani, hogy az elkövető mesterterve egyszerűen zseniális volt. Az illető, aki Dan Cooper álnéven 1971. november 24-én jegyet váltott a Northwest Orient Airlines Portlandből Seattle-be tartó járatára, egy teljesen átlagos, öltönyös-kalapos figurának tűnt mindaddig, amíg félúton oda nem hívta magához az egyik légiutas-kísérőt. A fickó átnyújtott egy cetlit a hölgynek, amin az alábbi felirat állt: „Bomba”. Cooper meg is mutatta a diplomatatáskájában található dinamitszerű rudakat, így a stewardessnek nem volt más választása, közölte a pilótával a követeléseket.

„A gép szálljon le Seattleben, ott egy táskában adjanak át 200 ezer dollárt húszas címletekben, és hozzanak két ejtőernyőt is.” Miután a gép leszállt, Cooper elengedte az utasokat, majd közölte, hogy a személyzet négy tagja marad, a gép pedig újra magasba emelkedik, folytatva az utat Mexikó irányába. A kapitány figyelmeztette Coopert, hogy nem lesz elég az üzemanyag, de a férfi halálos nyugalommal csupán megköszönte az információt, mellesleg a légiutas-kísérőknek és a pilótáknak is felajánlott egy jelentős összeget a kellemetlenségekért. A tisztelettudó bűnöző pontos utasításokkal látta el a pilótákat többek között a repülési magasságról, a sebességről, a fékszarnyak kiengedéséről és szögéről, valamint kérte, hogy a kabint ne helyezzék nyomás alá. Felsejlett a gyanú, hogy talán a légitársaság egyik alkalmazottjáról van szó Cooper személyében, aki azt is számításba vette, hogy utastérből nyitható hátsó ajtó csupán ezen a géptípuson (Boeing 727) volt akkoriban. Az út egy pontján a férfi a gép elejébe küldte a személyzet tagjait, majd néhány perccel később a pilótafülkében felvillant az ajtónyitást jelző lámpa. Cooper ekkor adott jelet magáról utoljára, s noha hiába követték már vadászgépek is az eltérített járatot, semmit nem észleltek a férfi ejtőernyős meneküléséből.

A bűntény után a hatóságok mindent elkövettek, hogy Cooper nyomára bukkanjanak, aki mindössze egyetlen nyakkendőt hagyott maga után. Hiába a DNS-teszt, a több száz négyzetkilométernyi átvizsgált terület, Coopernek és a pénznek nyoma veszett. Az eset után kilenc évvel egy Brian Ingram nevű kisfiú homokozás közben kiásott hatezer dollárt a Columbia folyó partján, amiről aztán kiderült, hogy az elrabolt 200 ezer dollárból származik. A korábbiakban már külön foglalkoztunk az esettel, ezért ha a bővebb sztori és az apró részletek is érdekelnek, kattints ide.

forrás: Wikipedia / Federal Bureau of Investigation

Egy kis hazugság, ami milliárdokat ért

Ha figyelembe vesszük a jelenlegi árfolyamot, a legnagyobb értékben elkövetett megoldatlan rablás bajnoki címére joggal pályázhat az 1968-as tokiói bűntény. Egy téli napon, december 10-én egy fiatal, magabiztos motorosrendőr megállított egy banki pénzszállító autót, ami átszámolva 2,5 milliárd forintnyi jent szállított. A Nissan Cedric céges kocsiban a Nippon Trust Bank négy alkalmazottja ült, a csomagtartóban a Toshiba Fuchu gyár alkalmazottainak bónuszaival. A kamurendőr közölte a pénzszállítókkal, hogy a járművet azonnal le kell állítani, mert vélhetően bombát rejtettek el alatta, amit azzal a hazugsággal támasztott alá, hogy a bankigazgató házát is épp most robbantották fel.

Vélhetően nem voltak felkészülve az alkalmazottak az ehhez hasonló helyzetekre, ugyanis nyugodtan megengedték a motoros rendőrnek, hogy tűzszerészt játszva bemásszon a kocsi alá. Itt aztán egy, a ruhájába csempészett füstbombát helyezett működésbe, így amikor a füst dőlni kezdett az autó alól, nem kellett sokat győzködni a pénzszállítókat, hogy jobb lesz futni. A tolvajnak nem volt más hátra, mint beülni az autóba, és elhajtani közel 300 millió jennel. A hatóságok ezután maximális erőbedobással kezelték az ügyet, közel 170 ezer rendőrt mozgósítottak, és több mint 100 ezer gyanúsítottak hallgattak ki, mindhiába. Az elkövető sosem került elő, így a nyomozást 7 évvel később, 1975-ben lezárták.

forrás: Youtube / Qxir