Ezt a választ mellőzd az állásinterjúkon

Az álláskeresés nem könnyű feladat, hiszen a legígéretesebb pozíciókra komoly a túljelentkezés, valahogyan ki kell tűnni a tömegből. Először is, nagyon fontos a tömör, lényegre törő, ugyanakkor figyelemfelkeltő önéletrajz, mert az nyithatja meg előttünk az utat az állásinterjúra. És ahol kérik, ott persze a motivációs levélre is érdemes nagy hangsúlyt fektetni.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Korábban összeszedtük az önéletrajzírás jellemző hibáit:

Ha a pályázati anyagunk megnyeri a cégvezetést vagy a HR-es munkatársakat, akkor készülhetünk az állásinterjúra, aminek megint csak megvannak a maga íratlan szabályai. Az öltözködéssel és stílusunkkal megtehetjük a jó benyomást, a kérdésekre adott válaszainkból pedig szintén sok mindent leszűrhet leendő munkaadónk. Nyilván a HR-esek sem tévedhetetlenek, így nem biztos, hogy egy ilyen rövid beszélgetésből tényleg olyannak ismernek meg minket, amilyenek vagyunk, de mi is elcsúszhatunk pár banánhéjon.

Szokták például mondani, hogy amikor a hobbinkról kérdeznek, akkor érdemes úgy szelektálni a szabadidős tevékenységeinket, hogy azoknak legyen pozitív üzenetük. Például ha azt mondjuk, valamilyen csapatsportot szívesen játszunk, az sugallhatja, hogy erősségünk a csapatmunka, ha viszont arról kezdünk el áradozni, mekkora bulikat nyomunk filmszakadásig hétvégente, talán kevésbé rajzolódik ki felelősségteljes oldalunk.

Most az amerikai CNBC-nek árulta el egy tengerentúli cégvezető, egyben rutinos interjúztató, hogy számára melyik válasz számít azonnali red flagnek – ennek hallatán a jelentkező esélyei jelentősen romlanak. Monika Cepak ugyanis előszeretettel teszi fel a kérdést:

Ha erre a kérdésre úgy felel, hogy csakis saját magáról beszél, saját érdemeit sorolja, az a cégvezető számára azt üzeni, nem feltétlenül illik jól a csapatba, hiszen önmagát helyezi előtérbe. Márpedig senki sem képes egyedül mindent megoldani. Cepak szerint fontos, hogy a problémamegoldás érdekében a kollégák együtt tudjanak működni. Ezzel szemben ha a válasz azt tükrözi, hogy az adott feladatot valakikkel közösen oldotta meg, szimpatikusabbá teszi. Olyan csapattagnak látszik, aki rendszeresen kollaborál a többiekkel.

Általánosságban beszélve is hozzátette, hogy rengetegszer hallja az állásinterjúkon, hogy „én, én, én, én”, de ha nem hangzik el a beszélgetés során a „mi”, akkor az illető az esetek többségében már el is vágta magát nála. A lényeg tehát, hogy ne beszéljünk túl sokat és túl lelkesen önmagunkról – de persze ez sem tekinthető általános igazságnak, mert biztosan vannak olyan főnökök, akik az állandó többes számot inkább a gyengeség jelének tekintik, vagy arra gondolnak, a jelentkező nem képes az önálló munkavégzésre.