Tényleg jó leragasztott szájjal aludni?

Abban talán minden szakember egyetért, hogy az alvás mennyisége és minősége kulcsfontosságú egészségünk szempontjából. Arról viszont már megoszlanak a vélemények, hogy egyes praktikák mennyire segítik elő a dolgot. Ott van például az úgynevezett bed rotting vagy ágyrohasztás: főleg a fiatalabb generációk alkalmazzák, ilyenkor ki sem kelnek az ágyból egész nap. Sorozatot néznek, mobiloznak, pihengetnek annak reményében, hogy ezzel feltöltődnek, és ideiglenesen félreteszik problémáikat. Azonban pszichológusok szerint ennek veszélyei is vannak, mert elmélyítheti a meglévő mentális problémákat, és újakat is kiválthat az inaktivitás.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Írtunk már erről bővebben:

Észszerűbbnek hangzik a képernyőidő csökkentése, és az, hogy lefekvés után már lehetőleg tényleg ne nyomkodjunk telefont, de pörgessünk híreket, hanem csak lazuljunk el, és az alvással foglalkozzunk.

Így ni:

De mi a helyzet azzal a szintén divatos módszerrel, hogy egyesek leragasztják a szájukat éjszakára? Ennek a trendnek hódolnak olyan hírességek is, mint mondjuk Erling Haaland, a Manchester City norvég sztárcsatára, aki egyes vélemények szerint így is fokozza pályán nyújtott teljesítményét (bár ő edzéshez is alkalmazza). Pedig közel sem egyértelmű, hogy a taktika mindenkinél beválik, akár még veszélyes is lehet.

A hátterében az a gondolat áll, hogy az orrlégzés jobb, mint a szájlégzés, és ez nagyrészt igaz is. Jobban megszűri a belélegzett levegőt, sőt felmelegíti és párásítja azt, megelőzi a száj kiszáradását. Elősegíti a tüdő rugalmasságát, és hatékonyabban jut az oxigén a véráramba – ezt dr. Angela Holliday-Bell klinikai alvásegészségügyi szakember mondta el a HuffPostnak. Azt pedig már Taylor Fazio wellnesstanácsadó fűzte hozzá, hogy napközben jobb lehet a koncentrációnk, sportteljesítményünk, a stresszt is jobban tudjuk kezelni. Sőt, fogászati problémák elkerülésében is segít az orrlégzés.

Az igazi kérdés viszont az, hogy mennyire hasznos, ha kényszerítéssel érjük el az orrlégzést, vagyis esetünkben például leragasztással. Holliday-Bell szerint a módszer további kutatásokat igényelne, bár egyes embereknél tényleg hatékonynak bizonyulhat. Csakhogy másoknál meg veszélyes lehet. Megeshet, hogy az éjszaka folyamán valamilyen oknál fogva szükség lenne szájlégzésre, például orrdugulás miatt, ilyenkor pedig légzési nehézségeket fogunk tapasztalni. Vannak, akik irritációt éreznek, szélsőséges esetben légúti aspiráció is előfordulhat. A csökkent légáramlás azok esetében is problémás, akik alvási apnoéban szenvednek – főleg, hogy ezt nagyon gyakran nem is diagnosztizálják. Fazio hozzáteszi, hogy aki mégis kipróbálja, mindenképpen légáteresztő, hipoallergén és könnyen eltávolítható ragasztószalaggal tegye.

Wendy Troxel alvásspecialista inkább más, tudományosabb alapokon nyugvó módszerek felé terelné az embereket. Ha például komoly problémát jelent valakinél a horkolás, keressen fel orvost, és járjanak a végére annak, nincs-e képben az alvási apnoe. Szintén javasolt lehet az asztma- vagy allergiavizsgálat. Használhatunk orrtapaszt, alhatunk az oldalunkon, vagy kissé megemelt fejrésszel. Ha ezek elsőre nem is annyira kényelmesek, a párnák megfelelő elhelyezésével és egyéb eszközökkel hozzászoktathatjuk magunkat. De relaxációs technikákat is érdemes lehet kipróbálni

(forrás: HuffPost)