Amikor a Volkswagen legyőzte a Mercedest

Hogyan kapkodtak a Ducati után, hogyan járt pórul a Mercedes másodjára is, és miként csinált bomba üzletet az Audi?
Viszonylag friss hír, hogy a Ducati egy limitált kiadást mutatott be a Diavel V4-ből, amellyel a Bentley új formai irányát beharangozó, egyben a márka jelenlegi legsportosabb modelljét, a Mulliner Baturt idézik meg formai elemekkel.
A felnik, a a fényszóró két oldalán látható légbeömlők, az alcantara ülés kontrasztos, piros varrása és a zöld fényezés mind utalások a Baturra. Ezekről egyébként itt olvashatsz, most térjünk inkább rá arra, hogy miért érezte úgy a VW csoport marketingosztálya, hogy az önmagát sportmotor-gyártóként meghatározó, de már rég nem a sportmotorból élő Ducatit összehozzák a dedikáltan nem sportautókból élő Bentley-vel.
A Ducati a történelmét tekintve ízig-vérig sportmárka, és dedikáltan gyorsasági márka: a történelmét a Grand Prix és Superbike győzelmek szegélyezik, idén pedig MotoGP-ben és a Superbike világbajnokságon is megvédték a bajnoki címüket. Felértek a csúcsra, miközben az utcai motorjaikat is viszik a népek. A sportmodellek nem fogynak rosszul, de igazából a Multistrada és a Scrambler család viszik a hátukon a márkát - az előbbi a túrázóknak szól, az utóbbi pedig első sorban életmód-kiegészítő.

Az elmúlt bő tíz évben a Ducati különböző együttműködéseik is a sportosságról szóltak, a lényegesen nagyobb profittal büszkélkedő sportautógyártók olasz motorokkal próbálták vagányabbá és fiatalosabbá tenni az arculatukat. Még 2010-ben találta meg a Mercedes-AMG a Ducatit, és például az SLS GT3 bemutatóját egy Ducati rendezvényen ejtették meg, készítettek a Diavelből AMG limitált kiadást, illetve készült Mercedes SLK 55 AMG Streetfighter Yellow színben, amivel a Ducati őrült naked bike-ját idézték meg. Sőt, sokáig úgy tűnt, hogy végül a Mercedes fel fogja vásárolni a Ducatit - akkor úgy tűnt, hogy ezzel szeretnének felzárkózni a BMW mellé, akiknek volt saját motormárkájuk.

A Ducati végül nem a Mercedeshez került, hanem 2012-ben végül a Volkswagen csoport szerezte meg: hivatalosan a Lamborghini vette meg, aminek az Audi a 100%-os tulajdonosa, az Audi pedig a VW csoport része. Ez után a Mercedes egy új motorkerékpáros partner után nézett, és végül az MV Agusta mellett kötöttek ki: a legendás, elképesztően gazdag történelemmel bíró, de folyamatosan pénzügyi nehézségekkel küzdő olasz márka ideális partnernek tűnt, hiszen exkluzív és csodálatos motorokat készítettek már akkor is, és viszonylag hamar, már 2014-ben be is vásárolta magát a Mercedes az MV Agustába, 25% tulajdonrészt szerezve a cégben.

Készült is néhány különleges fényezésű AMG Edition MV Agusta, amelyek csodásan néztek ki a hasonló fényezésű Mercedes AMG GTS-sel összefotózva, de az az együttműködés sem lett sikertörténet: az MV Agusta többségi tulajdonát birtokló Castiglioni család nem igazán jött ki a Mercedes racionalitást követelő menedzsmentjével, akik nem nézték jó szemmel az elképesztő mértékű eladósodást.
Giovanni Castiglioni - akinek az apja egyébként a Cagiva és a Husqvarna csődbe vitele, valamint a Ducati elkótyavetyélése árán támasztotta fel annak idején az MV Agustát - nem tűnt a németek számára ideális partnernek: pár év alatt 50 millió eurós adósságot halmozott fel, a munkavállalóinak a társadalombiztosítási járulékaiból inkább a beszállítókat fizette ki, és az adóhatósággal is eléggé megromlott a viszonya, majd mindezekre a dolgozói létszám csökkentését és a termelés visszafogását találta ki megoldásnak. Az AMG és az MV Agusta között elmérgesedő viszony feloldásához mindenképpen külső befektetőre lett volna szükség, akik kivásárolják a Mercedes tulajdonrészét. Ilyen viszont nem nagyon jött.
Az MV Agustával korábban a Harley-Davidson égette meg magát, akik két év után inkább egy dollárért visszaadták a céget a Castiglioni családnak, csak hogy szabaduljanak tőle. Így hiába tűnt úgy, hogy majd a Polaris lesz a befektető, az intő jelek miatt az amerikaiak távol maradtak az üzlettől, és inkább az Indian feltámasztásába borították a pénzt, amit azóta sikerre is vittek.
Ekkor jött képbe az orosz-angol hátterű Black Ocean befektetési alap, amit két fiatal playboy vezetett, az angol milliárdos családból származó Oliver Ripley, aki szívesen töltötte szabadidejét a Victoria's Secret-modell barátnőjével különböző jachtokon, és az orosz olajmilliárdos apával rendelkező Timur Sardarov, aki akkoriban ha nem öltönyben bulizott vagy autóversenyeken lógott, akkor a Burning Man-en pózolt extravagáns szettben. Ők végül kivásárolták az MV-t a Mercedestől, a stuttgartiak pedig elengedték a motoros vonalat, amivel rövid időn belül kétszer is befürödtek. Azóta inkább órás együttműködésben utaznak az IWC-vel.
Eközben a Ducati elképesztő fejlődésnek indult a VW csoport ernyője alatt: irgalmatlan pénzeket öltek a fejlesztésbe, sorban jöttek ki az új modellek, melyek megmaradtak ízig-vérig Ducatinak, a németek nem nyúltak bele az arculatba, a vállalat működését viszont alaposan átalakították, mégpedig jó irányba. A rendet tettek a pénzügyi osztályon, új alapokra helyezték a kereskedők és a szervizek kiszolgálását, az intézkedésektől és a globálisan kedvező gazdasági környezettől pedig látványosan felpörögtek az eladások.

Ezzel párhuzamosan a motorsportba is dőlt a pénz, aminek ha nem is azonnal, de meglett az eredménye: 10 év után ismét bajnokok tudtak lenni Superbike-ban, és kínkeserves 14 év után a MotoGP-ben is ismét felértek a csúcsra.

Közben az autós együttműködések sem koptak el, leginkább a közvetlen anyacéggel, a Lamborghinivel voltak közös projektek, de ott volt például a Ducati DesertX és az Audi RS Q e-tron esete, vagy az Audi R8 Ducati Edition.
Ezek az kollaborációk soha nem hoztak nagy profitot, bemutatókról és limitált szériákról van szó, amelyek csak polírozzák az arculatot: az autógyártóknak fiatalos és sportos imázst adnak a motorok, a Ducati kapcsán pedig egyértelműsítik, hogy erre tessék a motorkerékpárok Lamborghinijeként gondolni.

A Bentley és a Ducati mostani együttműködése is ilyen akció: a Bentley arculatára ráfér némi frissítés, a Ducati pedig ehhez ideális partner, a Ducati Diavel pedig első sorban az idősödő vásárlók között hódít, akik már nem akarnak minden kanyart kényszeresen megtérdelni, viszont értékelik a teljesítményt, a jó futóművet és a műszaki kifinomultságot - nem baj, ha ezekhez sikerül a luxus fogalmát is társítani.
Négy limitált Seiko a 145. születésnapra
A nagy tradíciókkal rendelkező japán óragyártó szép jubileumhoz érkezett, ezt pedig méltóképpen, gyönyörű órákkal ünneplik meg.
Ferrari mint pajtalelet? Ekkora szerencse nem is létezik!
Idehaza már egy keveset futott Zsiguli vagy Trabi felbukkanásának is sokan nagyon örülnek, de ez itt egy Ferrari 360 Modena!
Te hogyan reagálsz a stresszre? Ezt árulja el rólad!
Alapvetően négyféle stresszválasz létezik, amelyek az adott helyzetben ösztönösen jelennek meg.
Retró Game Boyjá varázsolja telefonodat a Pocket Taco
A GameSir egy könnyű, Bluetooth-on csatlakoztatható játékvezérlővel alakítja retró kézikonzollá a mobilodat.
Jó kis majmos vérengzés jöhet? - Kritika: Ősi ösztön
Lassan bevett szokássá válik, hogy minden évben kapunk legalább egy majmos, vagy legalábbis majmokhoz kapcsolódó filmet a mozikban. A Majmok bolygóját most kissé figyelmen kívül hagyva: 2024-ben érkezett A majomember, 2025-ben a Stephen King-adaptációként készült A majom, idén pedig az Ősi ösztön, melynek főszereplője szintén egy főemlős. Amit most kapunk, az azonban sokak várakozását fogja felülmúlni – pozitív és negatív értelemben egyaránt.
Ezek voltak a Golden Globe-gála legstílusosabb órái
A jelöltek és a vendégek ezúttal is kitettek magukért, a visszafogott öltönyóráktól az extravagáns darabokig mindent láthattunk a díjkiosztón.





