Amikor egy pénzfeldobás dönt emberi sorsokról

Charles Hardin Holley úttörő amerikai rock and roll sztár volt a texasi Lubbockból, akit olyan slágerek tettek ismertté, mint a Peggy Sue és a That'll Be the Day. Az 1936-ban született zenész Buddy Holly néven vált ismertté a nagy gazdasági világválság idején, a zenei stílus átfedése miatt pedig még Elvis Presley-vel is többször lépett fel egy színpadon. The Crickets nevű zenekarával hatalmas sikereket ért el, többek között a Beatlesre is nagy hatást gyakoroltak. Holly 1959 elején egy új zenekar beindítását tűzte ki célul Waylon Jennings, Tommy Allsup és Carl Bunch vezérletével, majd turnéra indult az Egyesült Államok középnyugati részén, ami egyúttal az utolsó utat jelentette a banda történetében.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A Winter Dance Party turné során a tagok váratlan akadályokba ütköztek 1959 elején. Hatalmas távolságokat tettek meg városról városra az egyre inkább amortizálódó busszal, amiben még a fűtés is elromlott. A körülmények miatt a turné sokadik állomásán Holly úgy felhúzta magát, hogy kibérelt egy négyszemélyes kisrepülőt, ami a Minnesota állambeli Moorheadbe, a következő fellépés helyszínére vitte volna két társával egyetemben, ugyanis már csak három üres hely maradt.

Rengeteget javított volna a társaság komfortérzetén, ha egy meleg szobában, ágyban térhetnek nyugovóra, ezért baráti harc vette kezdetét a két fennmaradó ülésért. Eredetileg Tommy Allsup gitáros és Waylon Jennings basszusgitáros szállt volna fel Hollyval. Bár Jiles Perry The Big Bopper Richardson nem volt a zenekar tagja, zenészként ő is elkísérte a bandát, viszont influenzás lett az utazás alatt, mellesleg pedig ő volt a legtestesebb a csapatban, ami miatt nehezen fért el a busz szűk ülésein. Richardson a láthatóan rosszabbodó betegsége miatt szívességet kért Jenningstől, aki gondolkodás nélkül átadta a helyét barátjának.

Allsup már nem volt ennyire előzékeny, de felajánlotta a szintén a zenekarral utazó feltörekvő, mindössze 17 éves Ritchie Valensnek, hogy döntsön az utazásról egy érme. Valens mellé állt a balszerencse, így ő szállhatott fel a gépre harmadik utasként. Buddy tréfásan oda is pirított Jenningsnek: "Remélem a buszban fogsz megfagyni". Mire Jennings visszavágott: "Remélem lezuhan a repülőd". E sorok örökre elkísérték a férfit, ugyanis február harmadikán, éjfél után a hideg és a rossz látási körülmények miatt a gép lezuhant, és a földbe csapódott egy iowai kukoricatáblán. Minden utas szörnyethalt a szerencsétlenségben.

Jennings sokáig magát okolta elhamarkodott, poénnak szánt mondata miatt a történtekért, visszautasította az újjáalakuló The Crickets megkeresését, és megfogadta, hogy soha többé nem nyúl hangszerhez. Hosszú évek kellettek hozzá, hogy bűntudata enyhüljön, de végül sikerült megbékélnie a történtekkel, új zenekart alapított, és egészen 2002-ben bekövetkezett haláláig aktívan zenélt. A tragédia úgy vonult be a köztudatba Don McLean énekes-dalszerző későbbi számának hatására, mint "A nap, amikor meghalt a zene".