Apák a nyári szünetben – magányos logisztikától a közös rítusokig

Beszélhetünk itt elvált, özvegy, de akár házas férfiakról is, akik vagy a nyár egészét, vagy csak egy részét töltik együtt gyermekeikkel. Milyen kérdések kavarognak bennük? Milyen érzelmi és mentális élményeket élnek meg apaként? Hogyan tudják megdolgozni a felelősség és szabadság kettős érzését?

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Magyarországon a KSH legutóbbi népszámlálási adatait tekintve nagyjából 340 ezer körül mozog az egyszülős családok száma. Ennek körülbelül 12-14%-ában neveli az édesapa a gyermekét vagy gyermekeit. Tehát több tízezer olyan férfi él itthon, akinek a nyári szünet a magányos logisztika és érzelmi megoldások sokaságát is jelenti. Ha pedig az elvált, de közösen nevelő apákat vizsgáljuk, legtöbbjüknek ez a szünet hozza magával a leghosszabb egybefüggő időszakot a gyerekekkel. Valljuk be, ez egy igen nagy váltás tud lenni a már megszokott „minden második hétvége” ritmusához képest, ami a legtöbbjükből hihetetlen teljesítménykényszert válthat ki. Ha pedig gazdasági oldalról vizsgáljuk a helyzetet, a magyar munkaerőpiacon részmunkaidőben, teljesen rugalmasan, vagy home office-ban még mindig elenyésző számban dolgoznak a férfiak. Így ennek a szünetnek a megoldása a táborok, szabadságok és anyagi forrás biztosításához is kőkemény feladatot jelent a számukra.

Ebben az írásban nem azokra a kapcsolódni nem tudó, nem akaró, konyhát is messziről figyelő apákra szeretnék fókuszálni, akik olykor kötelességtudatuk csillapítása végett töltenek időt a gyermekeikkel, hanem azokra az apákra, akiknek fontosak a gyermekeik, akik törekednek a legjobb tudásuk szerint elég jó apák lenni, fejlődni. Szeretném a felszínre hozni azokat az érzéseket, belső monológokat, amik ilyenkor megszülethetnek bennük, a felelősségről, a rengeteg bizonytalanságról és láthatatlan érzelmi munkáról. Mert igenis ez minket, férfiakat és édesapákat is érint.

A programfelelős

A leggyakoribb hiba, amibe ilyenkor a legtöbb elvált vagy mozaikcsaládban nevelő apa esik, hogy az együtt töltött idő minden pillanatát szeretnék megtölteni programokkal és elvárásokon felüli utazásokkal, kényeztetésekkel, hogy bizonyítsák gyermeküknek, ez a pár hét olyan lesz, amire egész évben emlékezhetnek. Hatalmas aquaparkozások, utazások, különleges programok. A kérdés ez esetben nem csak az, hogy ez valóban a gyerekekről szól-e, hanem az is, ők mennyire szeretnék bizonyítani saját maguknak, hogy ezzel minden feladat le van tudva. Ennek a hátterében sokféle dolog állhat. Vajon jó apa vagyok? Tudom azt nyújtani, amit az édesanyja? A kérdések mellett még helyet kap a bizonytalanság érzése is, az attól való félelem, hogy „nehogy nálam unatkozzon már a gyerek”. Pedig a programok nem fogják helyettesíteni a valós beszélgetéseket, kapcsolódásokat, megismeréseket, és figyelmet sem, amire egész évben vágyik egy gyermek. Lehet, csak annyi kell, hogy focizz vele egy picit, biciklizzetek egy nagyot a környéken, és add önmagad. Nyújts valami olyat, amit csak veled, a te személyiségedből adódóan tud megélni. Mi, férfiak könnyen szabadjára tudjuk engedni a bennünk lakó gyermeket, főleg ha gyermekünkkel vagyunk. Egyből bekapcsol bennünk a csintalanság, a játékosság, a viccelődés, a kaland utáni vágy. Éljétek meg közösen ezeket a pillanatokat, engedjétek bátran bele magatokat egy-egy élménybe. Hiszen az idő során ezek fognak valódi „apás emlékekké” formálódni bennük.

A másik sokszor felmerülő érzés lehet még a bűntudat a munka miatt. Vannak olyan helyzetek, amikor a laptop előtt görnyedve, Excel-táblák sokaságából ki sem látva kell megoldani a gyermekfelügyeletet és szórakoztatóipart. Ilyenkor sokszor tapasztalhatjuk, hogy amíg mi dolgozni próbálunk, a gyerekek a tévé vagy a tablet előtt töltik el a fél napot. Ekkor a legtöbbünkben felmerül a kérdés: Rossz apa vagyok, mert nem vele foglalkozom?

Természetesen nem. Ahhoz, hogy anyagi biztonságot teremtsünk, nélkülözhetetlen a munka nyáron is. De akkor mi lehet a megoldás? Hogyan férhet össze a minőségi idő a munkával? Természetesen ez a gyermek korától is függ. Ha már elég nagy, vond be, dolgozzon veled, adj neki játékos feladatokat, így nemcsak fontosnak érezheti magát, hanem egy picit beletekinthet egy olyan oldalába az életednek, amit ez idáig nem ismert annyira. Az ilyen jellegű programok mind mélyíthetik és magasabb szintekre emelhetik a kapcsolatotokat.

A közösség ereje

Beszéljünk még egy fontos tényezőről, ez pedig az apák izolációja. Globálisan megfigyelhető, hogy az édesapák nehezebben építenek ki szülői támogató hálót. Míg az édesanyák játszi könnyedséggel szerveznek közös csoportokat, programokat, chatszobákat más édesanyákkal, addig az apák észrevehetően egyedül ülnek a strandon, parkban, elszigetelve a többi apától és szülőtől. Ezt több nemzetközi kutatás is bizonyította már, az egyik a brit Gingerbread és a Pew Research amerikai alapítvány által létrehozott. Amik rámutattak ezekre a nehézségekre, sőt felhívták a figyelmet is arra, hogy emiatt még inkább egyedül maradnak a szülői létben megélt nehézségeikkel.

Tehát kapcsolódj más szülőkhöz, apákhoz, közösségekhez! Mert ez nemcsak neked támogató, hanem a gyermekednek is egy igazi közösségi minta és élmény lesz majd. Egy sorstársközösség validálja majd a belső megéléseid, támogat bennük, elfogad és megtart. Légy bátor és nyiss az emberek felé, beszélgess, cserélj tapasztalatokat, tanulj!

Érzelmek és megküzdési stratégiák

Most pedig vegyük górcső alá azokat a belső kérdéseket, bizonytalanságokat, amik a tabu zónában mozognak nálunk, apáknál.

Az American Journal of Public Health egy korábbi kutatása szerint az egyedülálló apák mentális egészségügyi mutatói a stressz, szorongás tekintetében esetenként rosszabbak, mint az egyedülálló anyáké, mert a férfiak nehezebben kérnek érzelmi vagy logisztikai segítséget a környezetüktől vagy szakemberektől. Ritkán nyílnak meg sörözés közben érzelmileg egymásnak, nem mondják ki azokat a fájdalmakat, amik ott gyűrűznek bennük.

Saját mentálhigiénés praxisomat tekintve ez a fiatal és középkorú korosztályt illetően javuló tendenciát mutat. Egyre több férfi keres meg az életéből adódó normatív kríziseinek kezelése érdekében, egyre többen mernek beleereszkedni egy-egy érzelmi hullámba, megdolgozva azt, új stratégiákkal és eszközökkel vetve bele magukat az életükbe.

Sokan az érzelmeik kifejezésével keresnek meg engem ebben az időszakban. Nem mindenki érzi képesnek magát arra, hogy gyermeke érzelmi hullámaira mélyen és empatikusan tudjon reagálni. Sok esetben arról számolnak be, hogy ösztönreakcióik kapcsolnak be, hozott negatív mintáikkal dolgoznak, amin szeretnének változtatni, hogy még mélyebb kapcsolatot tudjanak kialakítani gyermekeikkel.

Mindig felmerülő kérdés az egyedülálló édesapáknál. Hogyan tudok helytállni anya nélkül, kell-e pótolnom?

A válaszom ilyenkor az, hogy csak légy elég jó apukája! Minden gyermek, aki biztonságban érzi magát, kötődik, a lehető legtöbbet kapja az apukájától. A szünet lehetőséget ad arra, hogy beszélgessünk mély témákról, és kiváló alkalom lehet arra, hogy megmutassuk, mi is emberek vagyunk. Ha fáradtak vagyunk, kommunikáljuk, ha nehéz valami, arról is mesélhetünk, ezekkel mind érzelmi intelligenciát és empátiát tanítva gyermekeinknek. Nem mindennapi hősökre van szükségük, hanem egy olyan apa- és férfimintára, akire mindig, minden helyzetben támaszkodhatnak, felnézhetnek.

Saját szabályok és rítusok

A nyár lehetőséget ad olyan szabályok felállítására, amik csak a miénk lehetnek. Itt gondolok ismét egy-két olyan megélésre, amit a nyárból adódó szabadság és csak az apukámmal közösen átélt élmények nyújthatnak. Legyen szó a késő esti fagyizásokról, közös főzésekről még akkor is, ha odaég az étel, egy sátrazásról a kertben, vagy csillagnézésekről a fűben fekve. Hidd el, ezek azok a mikromomentumok, amikre a gyermeked húsz év múlva is úgy emlékszik majd, hogy „emlékszem, amikor apával...”

Befejezésként talán összegezzük a tapasztalatokat. A nyári szünet nem egy projekt, amit hibátlanul kell megoldani, hanem egy szuper lehetőség, ahol megmutathatod önmagadat, tapasztalhatsz, tanulhatsz és közös élményeket szerezhetsz. Ha elakadsz, kommunikálj a volt pároddal, tapasztalt nőkkel, férfiakkal. Keress sorstársközösségeket, nem kell egyedül csinálnod. Kapcsolódj a gyermekedhez érzelmileg. Ha pedig bármi miatt nehézségbe ütközöl, elakadsz, nehéz vinni mentálisan, szorongsz, légy bátor, és kérd egy szakember segítségét.

Végezetül, ha a gyermeked lát hibázni, felállni, nevetni, abból tanulja meg, hogy az élet nem tökéletes, de együtt mindig mindenre találhattok közös megoldást.

Sánta Dávid mentálhigiénés szakember, apablogger.
Instagram: @santabros