Audi Q8 - 2500 kiló tekintély

Az Audi Q8-at az esetek többségében összetévesztem a Lamborghini Urusszal. Persze, részleteiben nagy a szakadék a kettő között, de van az a távolság, ahonnan az ember nem a konkrét formákat nézi, hanem az arányokat, és ott kibukik a rokonság. Nem mintha kínos lenne bármelyik félnek is, olyasmi ez, mint Ewan McGregor és a testvére, Colin - az egyik ugye ismert színész, az utóbbi pedig a brit légierő vadászpilótája (hívójele: Obi-Two. Nem vicc. Mármint vicc, de igaz). Szóval testvérek, hasonlítanak is, csak éppen másban jók. Érdekesség, hogy a Bentley Bentayga és a Porsche Cayenne is ugyanezekre a műszaki alapokra építkezik, de azokat mégsem szoktam összekeverni.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

forrás: Zomborácz Iván / InStyle MEN

A Q8-nak talán ez lederhose zöld áll legjobban

Az új Audi Q8 nem teljesen új, sőt igazából több benne a régi, mint az új, ezt hívják félidei frissítésnek, amikor három-négy év után kicsit hozzányúlnak a modellhez, jönnek az átrajzolt fényszórók, lökhárítók, új extrák és színek. Ez a három-négy év jelen esetben már inkább öt, ugyanis 2018-ban mutatták be a Q8-at, 2019-ben indult a forgalmazás, és mire a most leadott rendelések megérkeznek, már 2024 lesz, szóval mondhatjuk, hogy a Q8-nak hosszú modellciklust szántak. Amit jól teljesít, mert a ráncfelvarrás előtti verzió külsejénél sem éreztem, hogy elfáradt volna, szóval ez most inkább ilyen udvariassági kör volt, amit megoldottak egy átrajzolt orral, nagyobb légbeömlőkkel, hegyesebb vonalakkal és egy sportosabb farral. Optikailag széthúzták a kocsit, amitől laposabbnak tűnik, simán lehet olyan szögekből fotózni, hogy aztán eladjam A6-nak. Ezen felül érkeztek új színek (sárga, piros, kék), öt új felni (egy 21 colos, három 22 colos és egy 23 colos) és három új minta a beltéri betétekre (ezüst fa, alu és karbon).

forrás: Zomborácz Iván / InStyle MEN

Új lett az orra, optikailag lapították, illetve átdolgozták a hűtőmaszkot és nagyobb légbeömlőket kapott

Az előző modelltől leginkább az új ledes fényszórók alapján lehet megkülönböztetni, melyekről éjszakai tesztvezetés híján csak annyit tudok elmondani, hogy rendkívül összetettek és szépek. A Q8-nál egyébként is az az érzésem, hogy a formatervet a Mourinho-féle Chelsea játéka ihlette: erősen a védekezésre épít, kevés felületet ad a támadásra és mocskosul hatékony. Szóval lehet magát a kategóriát, a nagytestű, kupé tetővonallal kevésbé praktikussá tett SUV-kat utálni, a végén ez nyer. A forgalomban nagy és fenyegető, de ez műfaji sajátosság, mint balladánál a sűrített cselekmény és a lírai monológok. Ha megnézzük a méretosztályban a konkurenseket, egyből szimpatikusabb lesz: a Mercedes GLE Coupé úgy néz ki, mint Hypós Feri öltönyben, a BMW X6 pedig csak az iX mellett tűnik elegánsnak és kifinomultnak. És nagyjából ennyi, a Volvo, a Lexus és a többi alternatív válasz a német prémiumokra ebben a pillanatban nem kínál nagytestű SUV kupét.

forrás: Zomborácz Iván / InStyle MEN

A hátsó lámpát elnyújtották, ezzel is sportosabbá téve az összhatást

Dél-Afrika mint a nemzetközi bemutató helyszíne remek választás: eleve fontos piaca a luxusautóknak, mert bár Magyarország GDP/fője két és félszerese a dél-afrikainak, Fokvárosban kimondottan sok a pénz: az elővárosaival együtt hétmilliós településen rengeteg különleges sportkocsit látni, Shelby Cobrától kezdve McLarenig és Porschékig, illetve egy random pláza földszintjén is kapni a szokásos Hublot-Omega-Breitling tengelyen túli órákat, például Breguet-t vagy Blancpaint. Szóval van pénz, csak arányaiban sok nagyon szegény jut a nagyon gazdagokra. Ezen felül ott ilyenkor éppen a tavasz legszebb időszakát láthatjuk, illetve a világ összes pontjától ugyanolyan messze van, nincs kivételezés, az európai, amerikai és távol-keleti újságíróknak egyformán sokat kell utazniuk.

forrás: Zomborácz Iván / InStyle MEN

A mi éghajlatunkon ismeretlen Suzuki Ertiga, ami egy közepes méretű hétüléses egyterű

Fokvárosban az autó az alap közlekedési eszköz, a legszigorúbban vett városközpontot leszámítva tényleg csak a nincstelenek gyalogolnak. Mivel ott sincs Q8-ból a kerítés, elég változatos az autópark, és a forgalomban bőven akadnak nálunk ismeretlen érdekességek. Nem is a furcsa egyes Golfokra gondolok, amiket itt 2009-ig gyártottak néhány modernizált részlettel, vagy a Renault-emblémás Dacia Springekre és Dusterekre, hanem a mi éghajlatunkon ismeretlen Hyundai kisbuszokra és Suzukikra. A Suzuki S-Presso például a helyi eladási listák élén áll, az Ignisnél nagyobb és aránytalanabb, de legalább 4 millióért kihozható a szalonból. De itt láttam először Suzuki Ertigát, vagy egy másik gnómot, a Toyota Ethios Crosst. Erős még a felhozatal régi Fordokból, amikből sok olyan állapotban fut, amiket itthon még a legkorruptabb vizsgaállomás sem engedne át.

forrás: Johannes Wink

A Q8 beltere otthonosan technós

A tesztvezetés előtt még utoljára a lelkünkre kötötték, hogy a tesztautók ugyan balkormányosak, de ne feledjük, Dél-Afrikában gyarmati örökségként bal oldali a közlekedés, amire leginkább elindulásnál és a körforgalmakba behajtásnál kell figyelni, egyébként a forgalom ritmusába beállva már nem okoz problémát. Érdekesség, hogy a Fokváros környéki forgalom nyugis: a rengeteg traffipax megteszi a hatását, senki nem siet, és közúti agresszióval sem nagyon találkozni.

forrás: Zomborácz Iván / InStyle MEN

A V6-os TFSI ebben a homokszínben igazi harci eszköznek tűnik

Első körben a V6-os dízel modellt kaptuk meg, sejthetően itthon a legtöbben ezzel a motorral választják majd, mondván, ekkora harci szekérhez a dízel illik legjobban. Ezzel szemben végig az volt az érzésem, hogy az Audi mérnökei igyekeznek mindenkit a környezetvédelmileg jobb képet mutató TFSI felé terelni. Nem mintha ezzel a háromliteres, 286 lóerős, mild hibrid rendszerrel megtámogatott V6-os dízellel bármi baj lenne, csak a háromliteres, V6-os, 340 lóerős, benzines TFSI egyszerűen kellemesebb. Nemcsak arról van szó, hogy a dízel kerregése nélkül egyszerűen boldogabb az élet, hanem úgy általában jobbak a vibrációi. Luxusautóban pedig a simaság és a rezzenéstelen nyugalom az egyik legfontosabb. Persze, a dízel kevesebbet fogyaszt, de egy 30 milliós alapárú autónál, amely kívánatosra felextrázva bőven negyven felett lesz, ne jöjjön nekem senki a fogyasztással. A történelem során - a Gilgames eposzig visszamenően - még senki nem gazdagodott meg a kis fogyasztáson.

forrás: Johannes Wink

Az SQ8 álló helyzetben is fenyegető. Az ezüst betéteket túlzásnak is érzem, de értem a koncepciót: ki kell emelni a légbeömlőket, hogy tudja az egyszeri járókelő, hogy a teljesítményhez a benzinen kívül rengeteg levegő is kell

Az én ajánlásom tehát a V6-os TFSI, de senkit nem fogok lebeszélni a négyliteres V8-assal szerelt SQ8-ról sem. Sőt, 507 érvet tudok felhozni mellette, vagyis lóerőnként egyet, és ebből csak egy lenne a V8-as hangja, ami mindenképpen megéri a felárat. A hátbavágós gyorsulást meg lehet unni, a puha szőnyegbe taposott gázpedált követő hangot viszont nem, és ha már valaki 60 milliót kiad autóra, teljesen jogos elvárás, hogy szórakoztassa is. Az adaptív futómű szintén olyan elem, aminek az élménye nem kopik meg az évek alatt: a SQ8-at hiába a V8 adja el, de az igazi különbséget mégis az jelenti az alap Q8-akhoz képest, hogy kanyarban párszáz kilót simán letagadhat, amikor tempósan el kell fordulni.

forrás: Zomborácz Iván / InStyle MEN

Világítótorony a Jóreménység fokánál

Fokváros nyugodt hely, bár vannak olyan részek, ahol nem érdemes megállni, de alapvetően nyugi van. Egy Los Angelesben élő cimborám azért dobott egy üzenetet, hogy itt ölték meg egy haverját, de alapvetően ez nem Johannesburg, a belváros pedig teljesen biztonságos, még abban sem volt semmi félelmetes, amikor többezres tömeg ünnepelte a világbajnoki címet, miután megverték az Új-Zélandot a nemzeti sportnak számító rögbiben.

forrás: Zomborácz Iván / InStyle MEN

Indításkor a négy kipufogóvégből fenyegető röfögés hallatszik

2010-ben Dél-Afrika rendezte a foci-világbajnokságot, de azért a rögbi az igazán népszerű. Régebben hagyományosan a feketéké volt a foci, a rögbi pedig a fehér elité, és az apartheid alatt az elnyomott őslakosok ezért mindig a másik csapatnak drukkoltak. Ezért volt szimbolikus, amikor 1995-ben maga Nelson Mandela biztatta az akkor még kizárólag fehérekből álló csapatot, majd ő adta át nekik a világbajnoki trófeát is. Az volt az apartheid utáni megbékélés egyik legfontosabb pontja.

forrás: Johannes Wink

Ez éppen a V6 TDI beltere, jól állnak neki a világos színek

Hogy maga a megbékélés mennyire sikerült, az már vitatható, az idegenvezetőnk szerint a most harmincas generációnak ez már nem olyan súlyos kérdés, ő együtt játszott a szegény fekete gyerekekkel, és senki nem akart senkit bántani, a bevallása szerint ők már maguk mögött hagyták ezt. Hogy mennyire volt szavahihető, az megint egy érdekes téma, például a házakat körülvevő három méter magas kerítésekről és árammal megtámogatott szögesdrótokról azt mondta, hogy azok elsősorban a biztosítási díjak miatt vannak, miközben a Wikipédián külön szócikke van a farmok megtámadásának.

forrás: Zomborácz Iván / InStyle MEN

Pingvinek a Boulder Beachen

Dél-Afrikában az apartheid utáni békés átmenet a világtörténelem egyik legnagyobb teljesítménye volt, amiben Mandelának hatalmas érdemei voltak, ő menedzselte le de Klerk miniszterrel a folyamatot, ami során a felek nyilvánosan vallhattak sérelmeikről és bűneikről, és megegyezett a társadalom arról, hogy fátylat borítva a múltra, új alapokon fognak egy közös célért dolgozni. Hogy mennyire különleges volt ez az alku, jól mutatja a nagyon hasonló helyzetből induló Zimbabwe példája, ahol olyan zseniálisan tárgyaló és bölcs vezetők híján, mint amilyen Mandela és de Klerk voltak, gazdasági fellendülés és béke helyett polgárháború, vérengzés és elszegényedés lett a vége. Nem véletlen, hogy Dél-Afrika ezen szegletéről inkább jutott eszembe Amerika vagy Ausztrália, mint az, hogy melyik kontinensen vagyok valójában. Ezzel szemben a szomszédban Mugabe a megbocsátás helyett a történelmi sérelmek megtorlását választotta, aminek egy egész ország lett a vesztese.

forrás: Zomborácz Iván / InStyle MEN

Péntek esti cruising az óceánparton

Az már egészen más kérdés, hogy még a híresen nyugodt, békés és lassan folydogáló fokvárosi élet is a házakat védő elektromos kerítésekkel együtt tele van feszültséggel. Csak most nem faji alapon - érdekesség: három etnikumot tartanak számon, vannak a feketék, a fehérek, és a kettő között az úgynevezett színesek -, hanem a pénzügyi különbségek mentén vannak súlyos problémák, ami egyébként egybeesik a faji törésvonalakkal.

forrás: Julian Parsons / Getty Images

Fokvárosban ahol nem az óceán látszik, ott a Table Mountain adja a hátteret. A Kirstenbosch botanikus kertnek különösen jót tesz, hogy ezerméteres sziklafal magasodik mögötte

Apró érdekesség, hogy a valóban világhírű dél-afrikai borok éppen a kirekesztés miatt születhettek meg: a borkultúrát még a XIV. Lajos francia király által elüldözött hugenották hozták magukkal, ugyanúgy, mint az órásmesterséget Svájcba. Erről mindig a Nobel-díjas közgazdász, Gary Becker jut eszembe, aki a saját szakterületének a szabályai alapján levezette, hogy a rasszizmus, meg úgy általában a kirekesztés gazdaságilag nem racionális, és a franciák a hugenottákkal együtt nem csak a borkultúrát, az órásszakmát veszítették el, hanem így kerültek át a textilipar technikai újdonságai a Német-Római Birodalom területére, a precíziós műszerek gyártása Angliába, a lentermesztés Skóciába, nem is beszélve az Oroszországban letelepedett Fabergé-családról.

forrás: Johannes Wink

Az Audik ülései évek óta a legjobbak között vannak: kényelmesek, mégis van tartásuk

Visszatérve az autóra: a Q8 beltere senkinek nem fog meglepetést okozni, ha az elmúlt tíz évben látott felső polcos Audit: nem olyan, mint egy minimalista nappali, nem is olyan, mint egy brit vadászkastély, a Mediciek palotájára sem hasonlít, sőt még a sanghaji bordélyházak hangulatát sem próbálja lehozni, hanem amolyan németesen technós. A németes ebben az esetben azt jelenti, hogy a fő funkciók ott vannak, az ülés például az egyik legkényelmesebb: van oldaltartása, sportos, ugyanakkor kényelmes. De nem úgy kényelmes, mint hasonló ársávban bármi, hogy a számtalan állítási lehetőségnek hála be lehet jóra konfigurálni, hanem belehuppanok és jó. Teljesen mindegy, hogy ki ült benne előttem, egyszerűen jó volt, legfeljebb konstatáltam, hogy a vezess.hu-s Földes kolléga hiába magasabb, közelebb szeret ülni a kormányhoz, mint én. De igazából az is jó volt, csak kicsit másként.

forrás: Zomborácz Iván / InStyle MEN

Keret nélküli ablak, dupla, ragasztott üveggel

A másik dicséretes dolog az összeszerelési minőség. Sajnos egyáltalán nem egyértelmű, még ennél drágább autóknál sem, hogy nyugodtan meg lehet tapogatni a beltér bármelyik elemét, és nem fog kínosan recsegni vagy lötyögni. Nemzetközi bemutatón előszériás autókkal találkozunk, és ismerem a legendákat a preparált tesztjárművekről, szóval lehet, hogy elhamarkodott ez alapján messzemenő következtetéseket levonni, de az első benyomások mindenképpen biztatóak.

forrás: Johannes Wink

Kisebb a csomagtér, mint egy Q7-ben, de így is hatalmas. Ekkora méretnél igazából az lenne a művészet, ha kicsi lenne raktér

Illetve ne feledkezzünk meg a csendről, ami alapvetően egy elég drága extra, és ugyan a villanyautók szeretnék kisajátítani maguknak, de még nem sikerült egészen: oké, ott nincs motorhang, de az csak egy a sokból, amit valahogyan rejteni kell, a gördülési és a szélzaj hajtásmódtól függetlenül megoldandó feladat. Az SQ8 bizonyította, hogy az Audi futóműrészlegén senki nem lopja a napot, és hasonlóan feszes lehet egy munkahét az NVH részlegen is (NVH = Noise, Vibration, Harshness – azaz Zaj, Rezgés, Durvaság, az a részlege az autógyáraknak, ahol a zajkomfortot fejlesztik). A Q8 olyan, mint egy igazán drága és profi hegymászókabát télen, belebújsz, és egyből elszigetel a zord külvilágtól. Az pedig egészen szép szakmai bravúr, hogy mindez megy elegáns, keret nélküli ablakkal is - igaz, ehhez a dupla oldalüveg és még ezernyi más apró trükk szükséges, de a végén csak az számít, hogy csend és nyugalom van.

forrás: Zomborácz Iván / InStyle MEN

Vadon élő strucc a Jóreménység fokánál lévő nemzeti parkban

Ha már a nyugalom: Fokváros dél-afrikai mércével lassú, unalmas és biztonságos, viszont ennél jobb fekvésű város nagyon kevés van a világon. Két oldalról az óceán fogja közre, amihez hozzájön a város közepéből kinövő Table Mountain. A japán kertészetben van a "kölcsönvett táj" fogalma, ami a tágan vett környezetet jelenti, tehát ha a kis konyhakerted mögött ott van a Fudzsi, akkor az a te kölcsönvett tájad, ami a kertedet kontextusba helyezi. Itt az egész város kölcsönvett tája a Table Mountain, amit a Kirstenbosch botanikus kert maxol ki, egyszerűen semminek nem kell jobb háttér, mint az ezer méterrel a város fölé magasodó sziklafalak.

forrás: Zomborácz Iván / InStyle MEN

Szirtiborz, amint éppen nomen est omen, egy szirten borzoskodik a Table Mountainnél

Sajnos a város egyébként nem különösebben izgalmas, az, hogy fotókon jól néz ki, leginkább a környezet érdeme, szóval a tényleg jó látnivalókért autóba kell ülni. A Jóreménység foka egyszerűen kötelező program, az általam megtekintett fokok közül leginkább az Európa legnyugatibb pontjaként jegyzett Cabo de Rocára hasonlít, csak azt meg kell szorozni nagyjából hárommal, a szelet meg tízzel. A sziklák, a part, az ott kóborló struccok mind hibátlanok, a nemzeti parkban végigcsavarogni az ösvényeket a legjobb program, amit Fokváros körül tenni lehet. A vadvilággal egyébként szerencsénk volt, a brutális szél miatt a turistákat zaklató majmokkal nem találkoztunk, viszont a tengeri vidrákat leszámítva minden fontosabb megvolt: pingvinek a Boulder Beach-en, a szirtiborz a Table Mountainen, fókák a kikötőben és zebra meg valami agancsos állat az autópálya mellett. Pár óra autózásnyira egyébként már vannak szafarik is, de azok állítólag elég lehangolóak, csak egy kicsivel vannak egy tetszőlegesen kiválasztott állatkert felett, így azt teljesen nyugodt szívvel hagytam ki.

forrás: Zomborácz Iván / InStyle MEN

Kilátás a Table Mountainről

Mivel maga a város kevés olyan látnivalót ad, amit egy közepesen világlátott ember ne látott volna százszor, könnyű belecsúszni olyasmibe, mint a Robben Island megtekintése: ez az a börtönsziget, ahol Mandela 25 évig raboskodott, ám látványosságnak kevés, a prezentáció sem az igazi, az emberi kegyetlenség bemutatására sem a legjobb platform, ráadásul a helyi vezetők narratívája is némileg szembe ment a Mandela által hirdetett megbékéléssel. A Robben Island-i élmény jelentős része is arra van kihegyezve, hogy az ide látogató fehérek kényelmetlenül érezzék magukat, amivel nincs semmi bajom, ugyanakkor mint történelmi emlékhely és jelkép, a börtönsziget egyszerűen gyenge, az idegenvezetők terjengős és sokszor önismétlő beszéde és néhány idézet az emberi kegyetlenségről közel sem adják vissza az apartheid borzalmait. Aki mélyen érdeklődik a politikai foglyok, Nelson Mandela és Dél-Afrika történelmének sötétebb időszakai iránt, annak érdekes lesz, de ha te nem ilyen vagy, és csak néhány napod van Fokvárosra, akkor nyugodtan hagyd ki.