Autóval Európában: a legfurcsább szabályok, amikre nem árt figyelni!

A legfurcsább európai szabályok

Tapasztalt sofőrként is érdemes előre felkészülni egy európai utazásra, ugyanis a különböző országokban igencsak eltérő, sok esetben egyenesen meglepő szabályokkal találkozhatunk a személygépjárművekre vonatkozóan. Portugáliában például tilos menetrögzítő kamerát használni, és számos országban a napellenző vonala alatt semmilyen, a szabad kilátást gátló használati eszköz nem lehet a szélvédőre rögzítve. Ha tehát az okostelefonunkat a szélvédőre szoktuk helyezni, érdemes új helyet találnunk neki az utazás előtt.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Ha szemüvegesek vagyunk, könnyen bírsággal térhetünk haza, ha Franciaországban, Spanyolországban vagy Svájcban megállít egy rendőr. Ezekben az országokban ugyanis kötelező pótszemüveget tartanunk magunknál, amelynek bemutatását bármikor kérhetik tőlünk.

Ha pedig gyermekkel utazunk, külön nézzünk utána az ülésmagasítóval kapcsolatos szabályoknak, ugyanis a legtöbb európai országban csak 1,35 méternél magasabb gyermekek ülhetnek normál ülésen, és ez a szám egyes országokban akár nagyobb is lehet.

Nem mindenhol száguldozhatunk

Bár itthon hozzászokhattunk ahhoz, hogy 130 km/h-val közlekedhetünk az autópályákon, több európai országban komoly büntetésekre számíthatunk ilyen tempó mellett. Málta például igen szigorú a sebességkorlátozást illetően: az autópályákon maximum mindössze 80 km/h-s sebesség a megengedett. Érdemes óvatosan lépnünk a gázpedálra Norvégiában, Cipruson és Hollandiában is, ahol 100 km/h a sebességhatár. Lettországban és Svédországban 110 km/h, Belgiumban, Írországban, Svájcban és Portugáliában pedig 120 km/h a megengedett maximális tempó.

Vannak országok, ahol ennél megengedőbb a szabályozás: Lengyelországban és Bulgáriában 140 km/h a legnagyobb megengedett tempó, Németországban pedig egyes szakaszokon korlátozások nélkül száguldozhatunk – igaz, az ajánlott sebesség itt is 130 km/h. Érdekesség, hogy egyes országokban a sebességkorlátozás az időjárástól függően változik: Franciaországban például alapvetően 130 km/h-val közlekedhetünk, de ez a határ azonnal 100-ra csökken, amint elered az eső, rossz látási viszonyok, például sűrű köd esetén pedig csupán 50-nel mehetünk. Észtországban egész egyszerű a korlátozás: nyáron 110-zel, télen viszont csak 90 km/h-val közlekedhetünk az autópályákon.

Érdemes betartanunk a korlátozásokat, hiszen a sebességmérő kamerák Európa minden országában másképp néznek ki – Olaszországban például akár postaládának is tűnhetnek –, így nem járunk jól, ha a navigációra és a szemünkre próbálunk hagyatkozni. Kifejezetten gyakoriak a telepített sebességmérők Belgiumban és Máltán, de Olaszországban, Horvátországban és Ausztriában is kiterjedt a rendszer, ráadásul egyaránt találkozhatunk radaros, lézeres és autóba szerelt mobil eszközökkel is.

Szuvenír az autópályáról

Nem csak a sebességkorlátozásra érdemes figyelni: meglepetés érhet akkor is, ha nem vagyunk tisztában az európai országok útdíjfizetési szabályaival. Magyarországon a rendszer teljesen elektronikus, azaz „láthatatlan”, ettől függetlenül a díjfizetés kötelező. A hasonló rendszereket használó országokban – például Romániában vagy Szlovákiában – még így is könnyen megtörténhet, hogy véletlenül fizetős útra hajtunk fel. Hazánkban a felhajtástól számítva 60 percünk van arra, hogy megvásároljunk egy matricát, ugyanis annak érvényessége a vásárláshoz képest egy órával korábban kezdődik. Nem minden országban van azonban ez így, Szlovákiában például már a felhajtást megelőzően be kell regisztrálnunk az autónkat a helyi rendszerbe, és meg kell vásárolnunk a matricát. Vannak országok, ahol a hagyományos matricás és az új digitális rendszer egyszerre van érvényben, ilyen például Ausztria, ahol már a felhajtáskor 120 eurós pótdíjjal számolhatunk, ha megfeledkeztünk a díjfizetésről.

Vannak persze egyszerűbb esetek is: Németországban a személygépjárműveknek teljesen ingyenes az autópályák használata, és a legtöbb európai országban lehetetlen tévedni, hiszen kapus rendszer van érvényben. Ilyen megoldással találkozhatunk Olaszországban, Spanyolországban, Szerbiában, Bosznia-Hercegovinában, Franciaországban, Horvátországban és Lengyelországban is.

Extra büntetések

Hiába vásároltuk meg időben az autópálya-matricát és tartottuk be a sebességkorlátozást, Ausztriában azért is komoly büntetést kaphatunk, ha nem tartottuk be a 30 méteres követési távolságot, amit külön kamerák mérnek az országban. Érdemes még szigorúbban betartani a sebességkorlátozást az IG-L jelzéssel ellátott szakaszokon is, mivel ezeken az utakon a korlátozás környezetvédelmi célt szolgál, és a légszennyezettségi és/vagy zajszennyezési határértéktől függően a gyorshajtásért járó büntetés összege sokkal magasabb lehet.

Olaszországban az autópályák közel egyharmadán mérik az elhaladó autók átlagsebességét is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a rögzítő eszközök két pont között, a megtett út és az eltelt idő alapján számítják ki az adott autó átlagos sebességét és ha ez alapján gyorshajtás feltételezhető, akkor büntetésre számíthatunk. Franciaországban pedig kifejezetten figyelik és adott esetben kiállítják a forgalomból az autópályán azokat, akik nem tartják a jobbra tartási kötelezettséget.

Romániában nemrégiben bővítették a KRESZ-t az agresszív vezetés fogalmával, amelybe beletartozik a veszélyes megközelítés, az indokolatlan fékezés, a leszorítás, a villogás, a dudálás, a forgalmi sávok közötti cikázás vagy például a motor hangos „túráztatása” – ezekért mind komoly pénzbüntetést kaphatunk.

Bármikor befuthat a csekk

Érdemes odafigyelni a közlekedési szabályok betartására, hiszen a bírságok akár évek múlva is befuthatnak a postaládánkba, vagy céges autó esetében a tulajdonos flottakezelőhöz, aki automatikusan továbbhárítja azokat a lízingelőre. Mivel az Európai Unióban nincs egységes szabályozás a büntetések területén, így az egyes országok maguk döntenek a bírságok nagyságáról és a büntetési tételekről. A tagállamok között kölcsönös jogsegélynyújtás van érvényben olyan cselekmények esetében, amelyek a megkereső, illetve a megkeresett állam nemzeti joga szerint is büntetendőnek minősülnek. Az információmegosztás nyolc esetben használható: gyorshajtás; biztonsági öv vagy bukósisak használatának mellőzése; piros lámpa figyelmen kívül hagyása; ittas vagy kábítószer hatása alatti vezetés; tiltott sáv használata; mobiltelefon vagy más kommunikációs eszköz szabálytalan használata vezetés közben. A lista jól mutatja, hogy mely közlekedési eseményekre fókuszálnak leginkább az uniós hatóságok.