Jó, az, ha valaki 90 évesen még autót vezet?

A kor csupán egy szám, önmagában nem sokat mond el az emberről. Walter Röhrl például 74 éves, és bár nem ültem mellette soha, ismerek olyat, aki igen. Az biztos, hogy még most is jobban vezet, mint én valaha fogok. Oké, ő azért kétszeres rali-világbajnok, tesztpilóta a Porschénál, van némi tapasztalata, nem jött még ki a gyakorlatból sem. De azért rajta kívül is vannak az utakon idős emberek, akik még ragaszkodnak az autózáshoz, de nem minden esetben megy már nekik jól a vezetés.

A német Spiegel egy olyan oktató, Heike Hilbig véleményét kérte ki, aki külön foglalkozik idősekkel, afféle önkéntes felülvizsgálatokat végez, amelyeket vagy maga az idős sofőr, vagy annak hozzátartozói kezdeményeznek. Ilyenkor az ügyfél saját autójával járják be a megszokott útvonalakat, a szakember pedig figyeli, hogy minden rendben zajlik-e.

Hilbig szerint gyakori hiba, hogy parkolásnál nem jól mérik fel a távolságokat, tolatáskor nem mindig tudnak már kellően elfordulni, hogy a válluk fölött hátranézzenek, de a gyakorlottabbak ezt a tükrökkel ügyesen helyettesítik. Olykor az autóikon is meglátszanak már a kisebb sérülésnyomok, amelyek a pontatlanságra vezethetők vissza.

Arra a kérdésre, hogy kellene-e valakinek például 90 évesen vezetnie, az oktató úgy felel, van, akinek már 75 esztendősen is le kellene tennie a kocsit, míg akad olyan is, aki rollátorral – kerekeken guruló járókerettel – jut el a beszállásig, mégsem megy neki rosszul. Egyik emlékezetes „tanulója” 96 évesen kereste fel először, a családja nyomására, de azzal az attitűddel, hogy ő igenis megmutatja. Most kereken 100 éves, még mindig vezet, évről évre beül mellé. Legutóbb Hilbig egy ponton megkérdezte tőle, miért húzódik jobbra, majd kiderült, hamarabb észlelte a közeledő mentőt, mint instruktora.

A szakember szerint sokan attól félnek, autó nélkül elszigetelődnek a külvilágtól, ezért nem akarják meghozni a döntést, hogy abbahagyják. Ő maga próbál pártatlan maradni, tapasztalatait nem jelenti semmiféle hivatalnak, de ha úgy látja, elérkezett az idő, megpróbálja óvatosan lebeszélni az érintetteket. Felveti, hogy vannak olyan üzletek, ahonnan a napi bevásárlást is kiszállítják, és léteznek kimondottan időseknek szóló sofőrszolgálatok is – azokat igénybe véve eljutnak a boltba, a gyógyszertárba, az orvoshoz, de nincsenek a tömegközlekedéshez kötve. Az erős demenciával küzdőknél viszont inkább az lehet a megoldás, ha a kulcsot is elveszik tőlük.

Szintén megoldásnak tartja, ha az orvos javasolja páciensének, hogy biztonságosabb lenne felhagyni az autózással – azt mondja, olyan generációról van szó, amelynek tagjai még sokkal jobban hallgatnak akár a doktorokra, akár a gyógyszerészekre. Amennyiben onnan közelítik meg a dolgot, hogy mondjuk az állandó gyógyszerek befolyásolják a szükséges képességeket, megértik és ennek fényében mérlegelnek. Hilbig az önkéntes, saját döntésben hisz, viszont a rendszeres hallás- és látásvizsgálatra mindenkit kötelezne.

(forrás: Spiegel)

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!