Budapesti rémálom: az 1934-es Szabadság téri bankrablás története

1934 szilvesztere a budapestiek és a magyar kriminalisztika számára nem a koccintásról, az év lezárásáról vagy az újévi fogadalmakról maradt emlékezetes, hanem egy olyan tragikus bankrablásról, ami örökre megváltoztatta a hazai pénzintézetek biztonsági előírásait. Ezen a reggelen a szokásosnál is nagyobb volt a forgalom a bérfizetések miatt a bankokban, ezt a nyüzsgést akarta kihasználni három férfi, név szerint Radovics László, Tari Nándor és Szepesi László, akik korábbi bűncselekményeik - köztük rablások - okán a börtönben ismerték meg egymást. Noha a korabeli sajtó az amerikai bűntényekkel hasonlította össze az esetet, nem profi gengszterekről volt szó esetükben, valójában amatőr, mégis mindenre elszánt bűnözők voltak, akiknek nem sokat számított a másik ember élete.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

forrás: Youtube / G. V. Cooper

Pontban 9:45-kor toppant be a bankfiókba Radovics és Tari az azóta hírhedtté vált „Fel a kezekkel, aki megmoccan, halál fia!”- felkiáltással. Noha sokkolták az ügyfeleket és az alkalmazottakat, tervük gyakorlatilag már az első pillanatban összeomlott. A várt nagy zsákmány helyett csak egy véres, kaotikus tűzpárbaj alakult ki, amiben az éppen nagyobb pénzt kivenni szándékozó vitéz Szalay Miklós, az Országos Gyermekvédő Liga főkönyvelője is kelletlen szerepet vállalt. Talán soha nem gondolta, hogy ilyesmiben valaha része lesz, mégsem fagyott le, a támadók belépésekor hátsó zsebéből előrántotta saját pisztolyát, amit a nagy összegek felvétele során mindig magánál hordott, és célzott lövéseivel el is találta Radovicsot a lapockáján. A két rabló annyira ledöbbent a kialakuló nem várt helyzeten, hogy egy rövid tűzharc után menekülőre fogták.

Bár üres kézzel távoztak, a helyszínen maradt vérontás három személy életét követelte. Jójárt Géza főpénztáros saját fülkéjében kapott halálos lövést, Benyák József kifutófiút a bank ajtajában lőtték agyon futás közben, dr. Róth Imre gyakornokot pedig a hasán találta el egy lövedék, aminek következtében három nappal később elhunyt a kórházban. Egészen hihetetlen, de a legenda szerint a főpénztáros épp azért változtatta meg Schäfferről a nevét babonából Jójártra, mert korábban egy másik rablási kísérletet szerencsésen túlélt.

forrás: Fortepan / Fadgyas Bence

Radovics és Tari a Vécsey utcában várakozó, korábban ellopott kocsihoz szaladt, amiben Szepesi várt rájuk, majd a Honvéd utca felé vették az irányt. Ekkor még rálőttek a feléjük rohanó Farkas Árpád parkőrre, akit szerencsére nem talált el a golyó. Mocsai Géza, egy tettre kész állampolgár a riasztó és a lövöldözés hallatára épp ekkor ért az egyik mellékutcából a bankfiókhoz, majd felismerve a helyzetet tüzet nyitott a bűnözőkre, akik közül az egyiket sikerült is megsebesítenie, ám megállítani így sem tudta őket.

A rablók később a Török Ignác utca sarkán parkolták le a lopott kocsit, aminek fogantyúit és az ujjlenyomatnak kitett részeit sárral és homokkal maszatolták össze. Fáradozásaik azonban hiábavalónak bizonyultak, a rendőrségnek nem kellett sok idő ahhoz, hogy a nyomok alapján rábukkanjanak Radovicsékra. A korabeli Magyarországon az autók és a jogosítvánnyal rendelkezők száma igencsak csekély volt, a nyomozók ezért olyan személyeket kerestek, akiknek munkájuk okán közük lehet a járművekhez. A banda autószerelő és gépkezelő szakmában tevékenykedett, s minthogy korábban több bűncselekményt elkövettek, a rendőrség mindössze 24 óra leforgása alatt el is fogta a három férfit. Bár börtönben reménykedtek, az eljárás végén halálra ítélték őket, amit 1936. január 22-én a Gyűjtőfogház udvarán végrehajtottak.

forrás: Wikipedia / Fred Romero

Az egykori Pesti Magyar Kereskedelmi Bank napjainkban

Az eset után a budapesti bankok vezetői sürgős tanácskozást tartottak, majd ettől kezdve vált általánossá a fokozott biztonsági védelem minden szempontból. Korlátozták a bankfiókok előtti parkolást, hogy az autóval történő menekülési kísérleteket eleve csírájában fojtsák el. Bevezették, egyes helyeken tovább növelték a fegyveres vagy egyenruhás őrök jelenlétét a fiókok előterében, akiknek alapvető feladata lett a gyanús személyek kiszűrése. A fiókokban elkezdték korlátozni az egyszerre bent tartózkodók számát, és a pénztári területet biztonsági akadályokkal, például rácsokkal még jobban elszeparálták az ügyféltértől. A nyitva tartási idő alatt a pultokban tartható készpénz mennyiségét is drasztikusan lecsökkentették, miközben a nagyobb összegeket nehezebben hozzáférhető, a fiók hátsó részében elhelyezett páncélszekrényekben kezdték el tárolni.

Megjelentek a „csendes riasztók” kezdetleges változatai, vagy legalábbis olyan rejtett telefonvonalak, amelyeket a banktisztviselők a pult alól is elérhettek, hogy észrevétlenül értesíthessék a rendőrséget, de alapvetően a hatóságok jelenléte is gyakoribbá vált a bankok környékén. Mindezek mellett elmondható, hogy a Szabadság téri tragédia eredményezte a „nyitott bankok” korszakának végét Magyarországon, és elindította a pénzintézeteket azon az úton, ami a modernebb, erősen védett bankokhoz vezetett.