Másfél óra egy régi, biztonságosabb világban - Kritika: Beléd estem

Tiszeker eddigi filmes portfólióját elnézve előszeretettel lovagolja meg a romkomok és a nosztalgia hype kettősének aranyszekerét, amely többnyire mindig megtalálja a maga célközönségét. Kereken tíz éve, a Wellhello zenekar dalaira épülő #sohavégetnemérős filmmel ismerte meg a szélesebb publikum a direktort, majd 2021-ben következett az első komolyabb mozifilmje, a Nagykarácsony. Ezt követte 2022-ben a ’80-as évekbe kalauzoló Nyugati nyaralás. Most pedig, négy év kihagyást követően, egy évtizedet ugorva a ’90-es években találjuk magunkat.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Mint a legtöbb rendezőnek, Tiszekernek is megvannak a kedvenc színészei, akiket előszeretettel foglalkoztat szinte minden filmjében. Szerencsére van miből merítenie, így nem mindig ugyanazok a színészek kapják a főszerepeket, de egy szűk kis keménymag azért rendszeresen feltűnik kisebb-nagyobb szerepben.

Ezúttal Szabó Kimmel Tamásra és Rujder Vivienre osztotta a főszerepeket, de mellettük fontos karaktereket írtak Pokorny Liának, Mészáros Máténak és Kovács Lehelnek is. Számomra nagyon szimpatikus, hogy Tiszeker sosem felejti el nagybátyját, Szerednyey Bélát - akinek sokat köszönhet a karrierjében is -, és mindig szán számára valamilyen szerepet. Rajtuk kívül még olyan színészekkel találkozunk, mint Hernádi Judit, Bányai Kelemen Barna, Mikecz Estilla, Szulák Andrea, Ábel Anita vagy épp Falusi Mariann, akik közül utóbbiak inkább cameo jellegű szerepekben tűnnek fel.

forrás: Vertigo Media

Az emberek imádják a retrót: nemcsak a nosztalgia és fiatalságuk emlékei miatt szeretnek vissza-visszakacsintgatni, hanem azért is, mert a ’90-es éveknek olyan mágikus hatása van, amellyel szinte mindent el lehet adni. A nézők egy része szívesebben ülnek be egy olyan magyar romkomra, amelytől akár csak egy kicsit is remélhetik, hogy visszarepíti őket azokba az időkbe. Igaz, ezek a filmek leginkább a 40+ korosztálynak hozzák vissza az igazi élményt, de ez a hype szépen lassan a mai húszas generáció figyelmét is kezdi felkelteni. Erre Tiszeker és csapata kifejezetten jól érez rá, tudva, mivel lehet kiemelkedni a számtalan romkom közül, és hogyan lehet megszólítani egy konkrét célcsoportot.

Ami a legfontosabb: ezektől a filmektől nem kell megváltást várni és az sem elvárás, hogy azonnal klasszikussá váljanak. Fő céljuk az egyszerű kikapcsolódás nyújtása és az a bizonyos nosztalgikus, melengető érzés visszahozása. A sok negatív dolog elől, ami a világban zajlik, az ember szívesen „menekül” egy olyan univerzumba, amelyhez szép emlékek kötik, és amely egyfajta lelki biztonságot ad - még ha csak másfél órára is.

A Beléd estem pontosan ilyen. A ’90-es évek hangulatát keveri a jelenkor viszontagságaival, mindezt pedig egy kedves, vicces múltidézéssel kombinálja.

forrás: Vertigo Media

A történet egy filmforgatáson játszódik, ahol egy ’90-es évekbeli filmet forgatnak 2025-ben. Eszter (Rujder Vivien) alakítja a főszereplő színésznőt, aki a sztori szerint fodrászként dolgozik. Az egyik zárójelenet során azonban baleset éri és fejsérülése miatt amnéziába kerül. Amikor felébred, a filmbéli karaktereként tér magához. A stábnak nem marad más választása: a filmes díszletet használva kell létrehozni Eszter számára egy ’90-es éveket idéző világot, amíg vissza nem tér az emlékezete. Ehhez szükség lesz kollégája, Bálint (Szabó Kimmel Tamás) közreműködésére is. Arról nem is beszélve, hogy Eszternek három nap múlva esküvője lenne, ami csak tovább nehezíti a helyzetet.

A film igyekszik mértékletes maradni, és nem agyonnyomni a történetet a nosztalgia súlyával. Emiatt egyes nézőkben elégedettséget, másokban akár hiányérzetet is kelthet. A készítők azonban ügyeltek arra, hogy ne csak zenében és dialógusokban idézzék meg a korszak szellemiségét, hanem a díszletek és kiegészítők terén is megteremtsék a ’90-es éveket. Tamagochi, Amerikába jöttem és más társasjátékok, walkman és kazettás magnó, na meg a mozifilm egyik fő támogatója, a Traubi szóda is szerves eleme a produkciónak. Éppen ezért sok poént és utalást főleg azok fognak igazán érteni és élvezni, akiknek személyes emlékeik vannak ebből az időszakból.

Izgalmas, de leginkább vicces, ahogyan vizionálták a két korszak találkozását, amely nemcsak a szövegben, hanem a képi világban is többször megjelenik.

forrás: Vertigo Media

A színészi játékot illetően mindenki azt hozta, amit a karaktere megkívánt. Rujder Vivien kedvesen és humorosan hozza a két idősík között rekedt nő szerepét, míg Szabó Kimmel Tamás esetében beszélhetünk leginkább(szükséges) karakterfejlődésről. Talán neki volt a legnehezebb dolga, hiszen egy unszimpatikus ripacsból kellett fokozatosan szerethető figurává formálnia Bálintot, ami a film végére akár sikerülhet is.

Pokorny Lia és Mészáros Máté közös szála a filmben elsősorban az idősebb nézőknek tartogat tartalmi üzenetet a puszta szórakoztatáson túl. Így megállapíthatjuk, hogy a forgatókönyv arra is figyelt, hogy a célközönségen belül is többféle azonosulási pontot kínáljon.

Külön érdekesség, hogy a Beléd estem esetében Tiszeker és Szerednyey rokoni kapcsolatán túl egy másik családi kötelék is megjelenik. A történetben ugyanis feltűnik egy kisfiú, akit Szabó Kimmel Tamás fia, Gazsi alakít, így apa és fia először látható együtt a filmvásznon.

forrás: Vertigo Media

Összességében a Beléd estem pontosan azt nyújtja, amit ígér: egy könnyed, szerethető romantikus vígjátékot, amely a ’90-es évek hangulatára építve kínál menekülést a jelenkor zajából. Nem akar többnek látszani annál, ami – és épp ebben rejlik az ereje. Tiszeker Dániel biztos kézzel nyúl a nosztalgiához, miközben a színészekkel, különösen Rujder Viviennel és Szabó Kimmel Tamással, egy működőképes, emberi történetet mesél el. A film nem formabontó, és talán nem is válik majd klasszikussá, de melegszívű humorával, ismerős érzéseivel és őszinte szándékával ideális választás lehet mindazoknak, akik másfél órára szívesen visszatérnének egy kicsit egy régebbi, biztonságosabbnak tűnő világba.

Még több kritikát olvashatsz Dörgő Dániel tollából a Dan-Cinema oldalán!