Tipikus hibák, amik tönkreteszik a bocsánatkérést

Emberek vagyunk, hibázunk. Igaz lehet ez a munkánkra, párkapcsolatunkra, barátságainkra, családi kötelékeinkre, de akár a sportra és a művészetekre is. Az viszont már kevésbé magától értetődő, hogy hibáinkat minden esetben elismerjük, megpróbáljuk helyrehozni, kijavítani, vagy legalább az érintettektől bocsánatot kérünk, jelezve, hogy nem állt szándékunkban megbántani, megsérteni őket.

A bocsánatkéréshez nagy erő kell, hiszen félre kell tennünk büszkeségünket, egónkat, kell hozzá egyfajta érzelmi érettség. Viszont ha már rászántuk magunkat, akkor is oda kell figyelni néhány dologra, hogy ne egy semmitmondó magyarázkodásba, esetleg a helyzetet tovább rontó passzív-agresszív játszmába fussunk bele, hanem tényleg őszinte szándékról tegyünk tanúbizonyságot. Az etikettszakértők szerint van pár tipikus hiba, amit ilyenkor elkövethetünk.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Kifogások keresése

A bocsánatkérés lényege, hogy elismerjük a hibáinkat, felelősséget vállalunk miattuk. A magyarázat persze belefér, de ez alatt ne azt értsük, hogy mondvacsinált indokokkal, kifogásokkal mentjük a bőrünket. Legyünk egyenesek és gerincesek.

Nem is olyan őszinte

Nemcsak a szavainkat kell megválogatni, hanem a hangnemet, a tónust is úgy kell meghatározni, hogy valóban őszinte legyen a bocsánatkérés, és annak is tűnjön. Kerüljük a szarkazmust, az iróniát, ne úgy üssük fel a mondandónkat, hogy „Ha megbántottalak…” vagy „Ha már bocsánatot kell kérnem…” Amennyiben nem vagyunk hitelesek, csak tovább rontjuk a helyzetet.

Nem szemtől szemben történik

Egy Messenger-üzenettel vagy sms-sel elintézni az egészet nem a legelegánsabb módja. Vegyük a bátorságot, mutassunk tiszteletet, és jelezzük, hogy nekünk ez igenis fontos. Márpedig ezt leginkább a másik szemébe nézve érhetjük el. Ha a személyes találkozóra valamiért – akár a nagy távolság miatt – nincs lehetőség, akkor a videóhívás lehet a célravezető.

„Sajnálom, DE…”

Ez a legrosszabb kezdés, mert a „de” kötőszó gyakorlatilag azonnal lenullázza a bocsánatkérést. A hangsúlyt ugyanis nem a bűnbánatra, a beismerésre helyezi, hanem a következő tagmondatra, a magyarázatokra, a kibúvókra. Tehát végeredményben ez nem is igazi bocsánatkérés.

A másik fél hibáztatása

Ha a „Sajnálom” helyett az hangzik el: „Sajnálom, hogy így érzed”, vagy esetleg a saját hibánkat bármilyen más formában a másik túlérzékenységére, sértődékenységére, az adott helyzetben mutatott viselkedésére fordítjuk át, akkor igazából nem kértünk bocsánatot, sőt elmélyítettük a konfliktust.

Nem jó időzítés

Amikor valami rosszat teszünk vagy mondunk, lehetőleg minél hamarabb köszörüljük ki a csorbát. Nem jó napokig-hetekig érlelni a dolgot, mert akkor minden fél tovább rágódhat rajta, sőt amikor végre rászánjuk magunkat, talán már gyógyulóban lévő sebet tépünk fel újra. Kellhet viszont néhány perc vagy óra, amíg csillapodnak az indulatok, tehát a túl korai bocsánatkérés sem mindig jó.

Mikor bocsát meg?

Szintén gyakori hiba, hogy azonnali megbocsátást várunk. Pedig az, hogy kimondjuk, még nem jelenti automatikusan azt, hogy le van zárva az ügy. Mi éppen csak kifejeztük sajnálatunkat, adjunk időt a másiknak, hogy átgondolja, megrágja, feldolgozza magában a történteket.

(forrás: HuffPost)