Rugó hajtja, de a szív működteti
A vonatok direkt késnek – tudjuk, mióta erre plakátokon világítottak rá a kétfarkú kutyák még az oldschoolban. A helyzet azóta sem változott, sőt csak rosszabb lett. A probléma forrására viszont véletlenül találtunk magyarázatot: a MÁV egykori egyes számú főórája, amely az összes többinek vezetéken keresztül, elektromos impulzusokkal diktálta a pontos időt, már nem a vasútnál mutatja, hogy mennyi az annyi, hanem Zuglóban, a Borsi és Hoblyák Óraszerviz falán.
Az üvegajtón keresztül nézem a csodás szerkezetet – a német Siemens gyártmánya bámulatos nyugalommal dolgozik. Tudták, hogy a Magyar Államvasutak átlagosan napi 12000 perc késést hoz össze? Hogy ennek köze van-e ahhoz, hogy már nem náluk fénylik a kistányérnyi inga, nem tudom, de beljebb lépve a mechanikus időmérés szentélyébe, ennél sokkal izgalmasabb kérdésekre is választ kaphattam.
Követem!
„Ez nem egy klasszikus óraszerviz: ide leginkább akkor jön valaki, amikor mi is rá tudjuk szánni az időt, mert a munkát nem jó félbeszakítani. Ennek megfelelően nincs is hagyományos értelemben vett nyitvatartási időnk. Nyilván normál munkarendben dolgozunk, de ügyfélfogadás csak előzetes egyeztetést követően van. Normális körülmények között Józsi a szerkezetek fölé hajol a nagyítóba nézve, én meg a számítógépnél ülök és tervezgetem a dolgaimat – most éppen egy professzionális óramosógépen dolgozom” – mutat körbe Borsi Miklós a fényes és tágas téren, ahol nem csupán javítással foglalkoznak, hisz a saját, kifejezetten elegáns BMB karórák is itt készülnek, de például Kismarty-Lechner Balázs formabontó külsejű termékei is Zuglóban kezdenek el ketyegni.
Műhelyük semmilyen szempontból sem tipikus. A márkaszervizek karbantartanak, alkatrészt cserélnek, ám az idősebb, 15-20 év feletti szerkezeteket általában a gyárba küldik vissza, ami nemcsak horror árat, hanem hosszú, akár egyéves várakozást is eredményezhet. Őket kötik a szigorú céges előírások, ezzel szemben a magánszervizek kreatívabban állhatnak neki egy probléma megoldásának – egyetlen korlátozó tényező az eszközök hiánya lehet. Bármerre nézek, rengeteg gép, szerszám, apró kis fémalkatrész, doboz és skatulya van körülöttünk. Úgy tűnik, mindennek megvan a helye. Hogy ez a vállalkozás működhessen, nagyon sok gyűjtögetés kellett. „Egy részük fölöslegesnek tűnik, de ha kellenek, akkor nagyon. A gyári szervizeknek gyakran ezekre a háttér miatt nincs is szükségük. A kis szervizek ugyancsak nem igényelnek ennyi mindent – nem is akarnak felkészülni a komplikált munkákra, nem a profiljuk. Mielőtt elindultunk volna, hosszú éveken át gyűjtögettem a szerszámokat, alkatrészeket, az alapanyagokat, a gépeket, majd végül beszereztem hozzá Hoblyák Józsit” – mondja nevetve Miklós.
Most lupé nélkül ül, arcát sem kékíti el a lámpa hideg fénye: „Becsei Áronnál, az ő egyedileg gyártott, hihetetlen minőségű óráin tanultam meg a szakmát. Felmerült bennem, hogy önállósodva inkább vidéken folytatnám, de kapóra jött Miklós ajánlata. Szerintem azért tudunk jól dolgozni egymással és egymás mellett, mert más nézőpontból tekintünk a munkára: ő nagyon mérnöki, én meg nagyon órás szemmel” – teszi hozzá Józsi.
Abban már az elején közösen megegyeztünk, hogy az óra, pláne a mechanikus, mint időmérő eszköz gyakorlatilag feleslegessé vált. Sokkal könnyebb rá ékszerként, gyönyörű kiegészítőként tekinteni, ami mellesleg nemcsak öltöztet, de az időt is mutatja. A piac megváltozott, de a prémium termékek kereskedelme erős. Szerviz oldalról viszont nem könnyű lekövetni a virágzó vintage divatot: „A legtöbben azzal a pótalkatrésszel dolgoznak, ami a nagykerben kapható, plusz elemet, szíjat, üveget cserélnek, aztán jó napot. A mechanikus szerkezetek között is rengeteg olyan van, amit nem érdemes javítani, egy részük hiba esetén eldobós. Sok vevő igényét amúgy ez a szint tökéletesen ki is elégíti. Aki ennél mélyebbre menne, annak nagyon komoly eszközparkot kell kialakítania és fenntartania.
Minél nagyobb palettáját fedi le valaki az óraipari tevékenységeknek, annál több minden szükséges. Most már ez a világ is olyan, mint a nosztalgia és veterán járművek piaca, ahol sokszor szintén reménytelen, hogy gyári új alkatrészt tegyünk be. A második körben az utángyártottak fogynak el. Itt ugyanígy megy – vannak olyan márkák és típusok, amikhez egy vagy több elem már sehol sem elérhető. Ilyenkor jövünk mi, ha kell, megteremtjük nulláról. Tegyük hozzá, sok éve vásárolok tudatosan a szekrénynek, és ez jól tud jönni. Az utóbbi években például hiány lett a rugókból: elfogytak, ami van, azt pedig drágán adják. Akár tizenezer is lehet egy hajtórugó, így ha jártamban-keltemben látok, megveszem, mindegy, hogy micsoda, mert előbb-utóbb kelleni fog” – bök Miklós a polcok felé. „Ha rendesen leszervizelsz valamit, már úgysem teszed vissza” – magyarázza Józsi. A régi zsebórákban úgynevezett kék acélrugók voltak. Ugyan vissza lehet szerelni, de egy-két felhúzás után jellemzően eltörnek. „Ilyenkor meg kell találni a méretet modern anyagból. Ráadásul nem is olyan egyszerű, hogy a méreteiben az eredetivel megegyező pont jó lesz. Nem szabad ész nélkül cserélgetni, mert az óra soha nem fog rendesen járni.”
A fal mellett egy óriási elektromikroszkópra hasonlító eszköz vonja el a figyelmemet. Ebben azonban nem a fogaskereket nézik közelről, sokkal izgalmasabb dologra képes annál. „Kipróbálod? Szerintem te is szeretnél lézerrel hegeszteni.” Oké, ennek nem lehet ellenállni, talán nincs ember, aki képes lenne nemet mondani egy ilyen felajánlásra. A kopásokat és sérüléseket tudják ezzel felpótolni vagy kijavítani – az egészen apró tárgyakat hozza közelebb a nagyító, amelyben jól láthatóan kirajzolódik a célkereszt: ha a lábpedált lenyomjuk, már ciccen is, s jön a lézernyaláb, hogy összeolvassza a fémeket. Két icipici csavart kapok, hogy a fejüket összefordítva tesztelhessek; elsőre szokni kell, de végig nagyon élveztem, hogy szinte varratot sem hagyva eggyé dolgoztam a két fémelemet.
„Sok modern óra alkatrészeinek anyagminősége finoman szólva is véleményes - ha kikopnak, lézerrel javítjuk, sok esetben ez megoldható. A legtöbb luxusmárkához jellemzően nem is adnak el alkatrészt – elküldöd Svájcba, és mondjuk 2000 euró javítási díjért fél-egyéves várakozás után visszaküldik. Olyankor én odaülök a lézerhez, és helyben javítom, olyan lesz, mint újkorában. Ezt a márkaszerviz meg sem teheti, és nem okvetlen azért, mert nincs ilyen berendezésük” – mutat Miklós büszkén a gépre.
Szabadstílusú órások Zuglóban? Józsi azért finomítja a képet. „Amikor lehet, természetesen mi is gyári alkatrésszel dolgozunk, de ha nem előteremthető, akkor meg kell találni azokat a minőségi megoldásokat, amiket a prémium órák megkívánnak.”
Miközben Józsi lupéval a szeme előtt egy atomjaira robbantott IWC-n dolgozik, Miklós beavat pár műhelytitokba. „A szakmában ismertek rossz konstrukciók, gyárilag érzékeny alkatrészek, amikből sokszor már nem is lehet újat venni, mert ráadásul ugyanott, ugyanúgy mennek majd tönkre. Ezekre igyekszünk megoldást találni. Van például egy tipikus ősöreg Omega Cosmic Moonphase naptáralkatrész, amivel mindenki küzd, mert hajlamos a törésre, cserébe már sehonnan sem lehet szerezni. Egyszer leültem, végiggondoltam, és inkább legyártottam jóra. Mivel mások is rendszeresen belefutnak ebbe a problémába, és senki másnak nincs, ezért az interneten folyamatosan nálam keresik.”
Kíváncsi voltam, mi volt a legextrémebb dolog, amivel találkoztak. Egymásra néznek és jön is a válasz: „Dolgoztunk a lézerrel egy olyan Rolexen, amin átment a hetes busz. Rizsszemnyi darabok hiányoztak a tokjából” – meséli ködös tekintettel Miklós. „A gazdája karján szétesett a csat, így került a földre. A belső szerencsére szinte teljesen megúszta” – folytatja az eset ismertetését Józsi. „Még jó, hogy nem volt benne a keze” – mondom ki, de mire túlgondolnám, jön a válasz: „Járt már nálunk olyan Omega, amibe beleflexeltek, az fogta meg a korongot a csukló helyett.”
Kíváncsi voltam, hogy Borsi Miklós mire a legbüszkébb az elért eredményei közül. Hátradől a székén, kis mosollyal belekezd. „Többek között a saját és a tőlünk kikerülő órák általunk készített számlapjaira vagyok büszke. Ez egy nemzetközileg is elég különleges dolog, néhány fejlesztésem például bekerült egy évtizedek óta számlap-restaurálással foglalkozó komoly cég fegyvertárába is. A belső órás körökhöz vezető kaput viszont annak idején az általam tervezett és készített Compu-Tik pontosságmérő műszer nyitotta meg, de többek között a precíziós esztergákhoz készített szabályozható hajtásom is sok műhelyben dolgozik – engem a szakmában ezeken keresztül ismertek meg.”
Mikor Józsi ide került, azon nevetett, hogy a Borsi Miki olyan, mint a Columbo felesége - mindenki hallott róla, de még senki sem látta. Ennek ellenére egy hús-vér ember várta őt a Gervay utcában. „Jó döntés volt megkezdeni a közös munkát: Becsei Áronnál megtanultam, hogyan épül fel nulláról egy óra, megismertem a készítést, de arra is rájöttem, hogy jobban szeretek szerelni, mint mikroszkóp alatt alkatrészeket a tökéletesnél is szebbre polírozni. Viszont az ott megismert fogások most is nélkülözhetetlenek, hisz teljes egészében értem a működést, átlátom a mechanikai rendszereket, így innentől az egész nem más, mint apró fémdarabok halmaza, amibe nem félek belenyúlni, legyen az bármilyen öreg, ritka vagy drága.”
A fiúk érezhető lelkesedéssel mesélik, hogy többek között a különleges, helyben tervezett szerszámok és gépek miatt nagyon sok órással vannak jó viszonyban, így az elmúlt években óhatatlanul kialakult egy klub jellegű társaság. „Pár szakember, akik irigykedés helyett inkább összetartanak, segítik egymást. Gyakorlatilag körön belül tartunk magunknak továbbképzéseket. A múltkor például karácsonyi parti ürügyén egy üveg jó japán whisky mellett szakmáztunk – kifejezetten örülök, hogy nem csak egymást utáló és féltékenykedő órások vannak Magyarországon. Sajnos idehaza már nincs klasszikus állami órás szakmunkásképzés. A Vályi Oktatási Központ Órás Iskola viszont kikerülhetetlenné vált Magyarországon – mi is fontosnak tartjuk, hogy legyen kapcsolat az új generációval, a képzési helyükkel; nemrégiben egy nyomáspróbázó készülékkel ajándékoztuk meg őket, olyanjuk még nem volt. Úgy látom, újabban sokan hobbiból ismerkednek meg náluk a mesterséggel, hogy a sajátjaikat javítgassák, újítgassák. Már megjelent ez a műkedvelő réteg, s köztük nagyon sokan vannak, akik jóval mélyebbre is leásnak az órák világában és történelmében, mint mi, a kétkezi órások” – fejti ki Miklós a székébe huppanva.
A fiúk erősek hasonlatban. Az autós kikacsintások mellett egy egészségügyi párhuzamot is elhintettek. „Az óra olyan, mint a fogfájás, van, aki évekre kitolja a karbantartást, időhiány vagy anyagi tényezők miatt. Most amúgy is látszik egy kis visszaesés a prémium szegmensben, ez nyilván a szervizoldalon is érezteti hatását, bár mondhatnánk sarkosan, hogy akinek van pénze majomra, legyen pénze banánra is. Sajnos a legnevesebb márkák modelljei is képesek akár öt év alatt szétkopni a rossz kenés, a helytelen karbantartás miatt. Egy mechanikus óra akár 6-7-8 vagy még több különböző kenőanyagot igényel, de ezt nemzetközi szinten sem veszik mindig komolyan.”
A zuglói szerviz profilja a minőségi vintage svájci órák, leginkább a hatvanas-hetvenes évektől felfelé. „Az öregebbekkel is foglalkozunk, megfordulnak itt néha egészen elvetemült időmérő eszközök is. Szívesen segítünk, és kertelés nélkül megmondjuk, ha valami nem a mi asztalunk, igaz, nem is tartjuk titokban, hogy ki az adott terület vagy típus avatott szakembere. Úgy gondoljuk, ide az jöjjön, aki szeretné látni, tudni, mi történik az órájával. Nekünk nincs ellenünkre, ha valaki kíváncsi arra, mi van a számlap alatt, ha látni akarja, mi az, ami elromlott a kedvencében. Minél régebbi valami, annál több dolog történhetett vele, annál több kéz nyúlt hozzá” – mondják, összeszokva folytatva egymás félmondatait.
Ahogy más is, én is valami jolly joker válaszra, általános érvényű igazságra vágyom azzal kapcsolatban, mit vegyek, de Miki és Józsi okosan kerülik el a konkrétumokat, inkább egy praktikus okosságot fogalmaznak meg: „Ha találsz egy hibát, kezdd el keresni a másodikat! Ha ezután felbukkan egy harmadik, engedd el, mert ott további bajok is előjönnek majd. Olyan ez is, mint az autóknál – ha nem figyelünk vagy nem akarunk figyelni a jelekre, az tényleg költséges lehet.”
Az osztatlan siker elmaradt! Timothée Chalamet cipőválasztásán kiakadtak a rajongók
Szerinted is túltolta kicsit a divatozást?
Autógyűjtők Szent Grálja ez a gyönyörű sárga Ruf CTR
Már maga a Ruf CTR is egészen ritka és különleges sportautó, ebben a színben viszont még kevesebb készült.
Belekortyolhat a sörbe a gyerek, vagy ettől lesz alkoholista?
Egy kicsi kortyocska teljesen ártatlannak tűnhet, mégis úgy fest, ez nyitja meg a kaput az alkoholproblémák előtt.
Ellopott Buddha-szobor kerülhet végre vissza Nepálba
A 12. századi alkotást 1997 óta láthatta a közönség egy chicagói múzeumban, de alapos kutatómunka bizonyította be, hogy valaha ellopták.
Folytatást kap Tim Burton Batman-története – egy csavarral
A zseniális rendező 1989-es produkciójával megreformálta a szuperhősfilmek műfaját, ez a stílus most nem a vásznon élhetne tovább.
Hangulatos és stílusos: 3 pulóver, ami 2025 tavaszán biztosan ott lesz a felkapott darabok között
Tavasszal még jól jön azért egy pulóver, ötleteink között pedig lehet, hogy te is találsz neked tetsző darabot.