Ez Brad Pitt legrosszabb filmje, amit méltán feledett el a világ

Nem véletlenül van ott évtizedek óta Hollywood élvonalában Brad Pitt. Nagyszerű színész, aki számos műfajban bizonyított már, legkiemelkedőbb filmjei közt a teljesség igénye nélkül említhetjük a Becstelen brigantykat, a Harcosok klubját vagy a Hetediket, míg a Volt egyszer egy Hollywooddal a legjobb férfi mellékszereplő, a 12 év rabszolgaság producereként a legjobb film Oscar-díját is elnyerte.

De természetesen az ő karrierjének is vannak sötét foltjai. Ezek közül is lefelé lóg ki a Huncut világ című, kevert technikával készült alkotás 1992-ben, amely az élő szereplős mozikat ötvözi az animációs filmekkel. Az ötlet nem ördögtől való, és többször láthattuk már működni is, elég, ha például a Space Jam – Zűr az űrben vagy a Roger nyúl a pácban című produkciókra gondolunk. Itt viszont valami igencsak félrement.

Pedig ígéretesen indult, hisz Pitt mellett Kim Basinger is igent mondott a felkérésre. A sztori szerint egy képregényrajzoló (Gabriel Byrne) valamilyen furcsaság folytán bekerül a saját maga által megalkotott rajzfilmvilágba, itt találkozik a detektív Frank Harrisszel (Brad Pitt), aki szintén a való világból keveredett ide második világháborús veteránként. Itt lakik még Holly Would is, az igazi femme fatale, aki pedig épp ki akar törni a fantáziából, hogy igazi ember lehessen.

A rendező, Ralph Bakshi eredetileg egészen másképpen képzelte el a filmet: egy kimondottan felnőtteknek szánt horrort alapozott volna arra, hogy a hús-vér képregényrajzoló és a rajzolt nő kapcsolatából egy félig ember, félig rajzfilmfigura gyermek születik, aki sorozatgyilkossá válva bosszút esküszik őt elhagyó apja ellen. A Paramount erre először rábólintott, később mégis alapjaiban dolgozták át az egészet, és a szereplőválogatás sem a direktor igényeit tükrözte.

Akárhogy is, a vége aztán nagy bukta lett. Kusza, kaotikussá váló cselekménye és lapos karakterei annyira lelombozták a kritikusokat, hogy a helyenként kiemelkedő vizualitás azt képtelen ellensúlyozni. Mások a látványt és a zenét dicsérik, a történetet azonban elmarasztalják. Kim Basingert még a legrosszabb színésznő Arany Málna-díjára is jelölték alakításáért, és bár a film nem nyitott rosszul a jegypénztáraknál, hamar leállították a promócióját. A 28 millió dolláros büdzsének alig több, mint felét hozta csupán vissza.

A Rotten Tomatoeson a kritikusoknál kemény 4, azaz négy százalékon áll, a közönség 31 százalékos értékelése már-már hízelgő ehhez képest, ahogyan az IMDb-s 4,9-es osztályzat is. Mindenesetre az akkor még pályája elején járó Brad Pittet nem borította meg a kudarc, nem sokkal később olyan alkotások hozták meg számára az áttörést, mint az Interjú a vámpírral (1994) vagy a Hetedik (1995).

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Ha a 90-es évek filmjeit kedveled, ezeket ne hagyd ki:

(forrás: Collider)