Ebben a furcsa motorban benne van az európai motorgyártás tragédiája

Az európai motorgyártás a hatvanas évek végére egyértelműen hatalmas bajban volt: a japánok olyan ütemben fejlesztettek és újítottak, hogy azzal már egyszerűen nem tudták felvenni a versenyt, egyik évről a másikra az addigi csúcsmodellek felett hirtelen eljárt az idő, és ósdi régiségekké váltak a Honda CB750 vagy a Kawasaki Z1 mellett.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

forrás: H&H Cassics

Az angol BSA-nál is erős késéssel eszméltek, hogy a korábban lenézett távol-keleti gyártók egyik évről a másikra múlt időbe tették a termékeiket. A BSA egyik vezetője, Don Brown úgy döntött, hogy mindenképpen lépni kell, mégpedig egy Daytonában futott rekorddal, hogy a rendkívül fontos amerikai piacon kapjanak némi hírverést.

Brown felbérelte a fiatal és rendkívül tehetséges motorkerékpár-tervező Craig Vettert, aki páratlan tudással rendelkezett a motorok aerodinamikája terén. Vetter tehát nekilátott áttervezni a BSA Rocket 3-at, amely egy 740 köbcentis, háromhengeres motor volt. Egy új, üvegszálas burkolatot tervezett rá, amelyen egy idom volt a tank, az oldalsó burkolat és a farokidom. Ez a kialakítás egyébként később igen markánsan meghatározta a motordizájnt.

forrás: H&H Cassics

Bár erősen előremutató volt a projekt, a BSA vezetése hivatalosan soha nem hagyta jóvá. Ugyanakkor a Vetter műhelyében elkészült prototípust az amerikai kereskedők imádták, úgy gondolták, hogy ezzel fel lehetne venni a harcot a japánokkal, de az angol központban kétkedéssel nézték. Az egész jó eséllyel eltűnt volna a süllyesztőben, ha az amerikai Cycle World újságírója nem próbálja ki a Vetternél lévő kísérleti darabot. De kipróbálta, és 1970 szeptemberében címlapon volt a X-75, és egy hosszú cikk szólt róla.

A motorosok hirtelen pénzt lobogtatva rohanták meg a BSA szalonokat, csak a motor elkészülte és a cikk megjelenése között a BSA csődbe ment - így végül a motor csak 1972-ben jelent meg Triumph X-75 Hurricane néven, és a korának egyik legexkluzívabb modellje lett, egy évig gyártották csak, mindössze 1200 darab készült belőle.

forrás: H&H Cassics

A gyártást megelőzően egyébként két prototípus készült a BSA fennhatósága alatt, az egyik Vetter illinoisi műhelyében, a másik pedig a BSA gyárában, ahol azt mérték fel, mennyire lenne életképes a sorozatgyártás. Az előbbi az Ohio államban lévő AMA Motorcycle Hall of Fame-be került, a másik pedig - amelyet most kínáltak ismét árverésre - végül a gyári raktárból kelt el egy végkiárusításon. Lényegében vas árban ment el, eladáskor nem mérték fel az előszériás darab jelentőségét. Azt sem tudták mi az, eleve Triumph-ként vették leltárba.

Ez a példány egy gyűjtőhöz, John Simmonds-hoz került, aki felvette a kapcsolatot a projektben részt vevő személyekkel, például az egykori üzemvezetővel, és rengeteg információt kutatott fel a típussal kapcsolatban. A két prototípus több ponton is eltér a végül gyártásba küldött Hurricane-től, például más a tankot és az ülésidomot adó műanyag elem formája, a Vetter-féle BSA-k műanyagjai nem csereszabatosak a későbbi Triumph-okkal.

Más a geometria is, meredekebb a villaszög, más az ülés alakja, máshogy oldották meg az olajozást, illetve a fékek is eltérnek. Mivel két prototípus létezik, és az egyik egy múzeumnál van, így mondhatni ez most egy egyedi ajánlat, vissza nem térő alkalom. Az árverés július 12-én lesz a H&H Cassics-nál.

A Triumph Hurricane a klasszikus brit motorgyártás egyik csúcspontja volt, és ennek a szellemiségéhez nyúlt vissza a Triumph, amikor az újkori történelmükben igazán nagyot akartak gurítani - a tervezők erre gondoltak, amikor nekiláttak felskiccelni a 2300 köbcentis Triumph Rocket III-at.