94 éves lenne Bud Spencer – ez a hat kedvenc filmünk tőle

Nem hiszem, hogy fel tudnám idézni, melyik volt az első Bud Spencer – Terence Hill film, amit láttam. Az viszont biztos, hogy gyerekkorom nagy kedvencei voltak, és a rajongás mára sem hagyott alább, ugyanolyan jól szórakozok kalandjaikon felnőttként is, mint akkor. Persze, Magyarországon kívül kevés másik helyen övezi őket ekkora kultusz, talán még Németországban és hazájukban, Olaszországban lehetnek ennyire népszerűek.

Sokat gondolkodtam már azon, mi lehet a titka ennek a szeretetnek. Számomra a szeretni való karaktereik, a zseniális zenék, az utcaképekből áradó korrajz, a poénok és a bunyók, meg az egyszerű, ám korántsem üres sztorik jelentik a vonzerőt. Külön megfogott, hogy magánéletükből is a pozitív szemlélet, a jóság sugárzik, nem pedig a rengeteg sztárra jellemző távolságtartás és fényűzés. Noha mind a közös filmjeiket, mind a külön-külön elkészített munkáikat imádom, és rangsorolni se nagyon tudnám őket, azért Bud Spencer, azaz Carlo Pedersoli 94. születésnapjára kiválasztottam az öt legjobbat. Aztán ebből is hat lett, mert annyira szeretem az összeset.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Nincs kettő négy nélkül

Rio de Janeiro önmagában is nagyszerű díszletet ad a filmhez, amelyben mind Bud Spencer, mind Terence Hill kettős szerepet alakít. Egyrészt vagány, kemény fickókat, másrészt kifinomult, mimózalelkű urakat. Az alapfelállás bár sablonosnak tűnik, a cselekményt azonban úgy szövik, hogy bizonyos ponton már talán maguk a Coimbrák sem tudják, ki kicsoda valójában. A finálé nagy verekedése pedig felteszi a cseresznyét a hab tetejére, kiváló kontrasztot festve a karakterpárok közt.

Különben dühbe jövünk

Piros autó, sárga tetővel – a buggy a BSTH-filmek egyik legnagyobb ikonja, amelynek tragédiája keretbe foglalja a sztorit. De olyan szuper, egyenként is emlékezetes jeleneteket is kaptunk a filmtől, mint a kóruspróba, Paganini belépője, autós ámokfutás a szórakozóhelyen, valamint a motoros lovagi torna. A mellékszereplők is mind hibátlanok, a zenei betéteket mindenki ismeri.

forrás: Mondadori / Getty Images

Hát nem olyan, mint egy lovagi torna a modern korba átültetve?

És megint dühbe jövünk

Noha a cím azt sugallná, az első filmhez a szereplőkön kívül a világon semmi köze, még a rendező is más. De nem kevésbé szórakoztató ez sem: ármánykodás az ellopott kamion ürügyén, a sportfogadások világa és az arra épülő bűnszervezet tevékenysége – de ki az a Korporésön, főnök? Rengeteg szállóigévé vált mondatot köszönhetünk ennek a filmnek a „Bunkó vagy, Bugsytól” kezdve a fagylaltos párbeszédig. Jerry Lester a Papi szerepében megint csak telitalálat.

Bűnvadászok

Nemcsak ebben a filmben alakítanak egyenruhás rendőrpárost, és bár a Szuperhekusokat is szeretem, szerintem a Bűnvadászok jobb. McBride papa csibész mosolyát nem lehet elfelejteni, ahogyan azt sem, ahogy Kirby és Walsh véletlenül – vagy előbbi csele által – bekerül az állományba, és minden akaratuk ellenére ott is ragadnak. A többi filmjükre jellemző módon itt is megy egymás piszkálása, Walsh-nak nyilván nem tetszik, hogy Kirby a parancsnok – ebből is legendás mondatok születnek.

Piedone, a zsaru

A nyomozó, aki nem csípi a lőfegyvereket, inkább csak a saját öklében bízik. Rizzo stílusa mindenhol jól működik, legyen szó Nápolyról, Afrikáról, azon belül Egyiptomról vagy éppen Hongkongról, de mind közül a kedvencem az első rész. Ugyan a humor itt sem marad el, de a kábítószer elleni küzdelem komoly mondanivaló, az alvilági csoportok egymás elleni harca, a leszámolások is megjelennek benne. Piedone szárnysegédje, az Enzo Cannavale által megformált Caputo a maga bénaságával jópofa ellenpontja a határozott és néha forrófejű Rizzónak. Ne feledjük továbbá a kiváló autós üldözéses jelenetet sem a Báróval és a gyönyörű Lamborghini Espadával.

forrás: Mario Notarangelo \ Mondadori Portfolio\ Getty Images

Enzo Cannavale és Bud Spencer mint Caputo és Piedone

Charleston

Talán kevésbé ismert filmje ez, amelyben ő maga a rosszfiú, a svindlerek császára. Ha kell, álcázza magát, ha kell, az időt húzza vagy félrevezet másokat, minden lépését gondosan megtervezve. A bunyó ezúttal kevesebb, a hangsúly a történeten van. A legtöbb jelenetet Londonban forgatták, tehát ebből a szempontból sem szokványos része az életművének a Charleston.