A magyar pusztulás vérfoltos krónikája

Hogy vennénk észre, ha suttyomban kitörne az atomháború? Csak a forró szelet éreznénk, ahogy a nyomáshullám elpihen a Kárpát-medence fölött? Földhöz vágna minket valami erő és zsarátnokként izzana égett zsírunk az elpattanó csontok között? Megszólalnának-e a szirénák vagy próbálnák eltusolni? Rákennék Sorosra, vagy csak megírná az Origo, hogy mi magyarok inkább nemzeti konzultálunk arról, hogy kimaradunk a nukleáris katasztrófából és menjen mindenki szépen szavazni akármire, aminek már se tétje, se célja, meg amúgy is, az idő örökre véget ért?

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Rég nem álltunk olyan közel a háborús atomkatasztrófához, mint most, rég nem voltak – vagy tán sosem – ilyen aszályosak a nyarak. Az, hogy egy kiszáradt Balatonban gyorsulunk életre, még inkább halálra, az már a valóságban is könnyedén elképzelhető.

forrás: Zirig Árpád

Akinek a képzelőereje nem ilyen erős vagy nem látja ennyire rossznak a helyzetet, vegye a kezébe Budai Dénes és Szűcs Gyula képregényét. Most, hogy majd’ egy évtized után itt a történet folytatása, érdemes az újra kiadott legendássá vált egyest is beszerezni. Az 1986-ban induló történet nagyon magyar és nagyon apokaliptikus: a csernobili atomerőmű robbanását nyugati szabotázsakciónak hiszi egy alkoholista szovjet tábornok és rácsap a piros gombra. A magyar hadsereg terve és taktikája természetesen azonnal bedől, így meglepően hamar előáll az a helyzet, hogy a babkonzerv többet ér az emberi életnél.

Budai rajzai és Szűcs szövegei elsőrangúak – mindkettő merít a műfaj kötelező hagyományaiból, de nem klisés panelekkel dolgoznak, hanem tökéletesen adoptálják a nyolcvanas évek magyar valóságát a pusztulásba. A mindannyiunk számára ismert tárgyak teszik izgalmassá, minden oldalon van egy-egy olyan utalás vagy kocka, amihez minden felnőttkorú kapcsolódni tud.

A gyilkos Skodák és nedves, moncsicsis tangák miatt ugye alapból tizennyolc pluszos a történet, ez most sem változott. Bátran szólhatnak az elrejtett kis csemegék azoknak, akik időben képesek kapcsolódni a nyolcvanas évek második feléhez. Nagyon szeretem, hogy nem csak a járművekben köszön vissza a gyerekkorom: a keleti és egy-két nyugati gép mellett megjelenik a Jolana gitár, a szocializmus korának fényreklámjai – az én kedvencem mégis a Jawa Mustang blokkjából készült vérfoltos láncfűrész – még akkor is egy elképesztően nagyívű alkotást kapunk, ha a történetre egyáltalán nem fókuszálunk. A szöveget is figyelembe véve pedig egy letaglózóan zseniális album a Café Postnuclear 2.

forrás: Zirig Árpád

Van ugyan olyan magyar rajzolónk, aki már ismertebb külföldön, mint idehaza (gondoljunk csak a korszakos zseni Németh Gyulára), de a Budai-Szűcs szerzőpáros is megérdemelné a képregényes világsikert. Ennek talán csak az szab határt, hogy a rengeteg vizuális és szöveges utalások rozsda- és dögszagú hegyei annyira a mieink, hogy csak a határokon innen képesek száz százalékban érvényesülni. Ennek ellenére, sőt éppen ezért nagyon becsüljük meg. Ez a magyar pusztulás krónikája. Olvassuk és tanuljunk belőle, mert még szükség lehet rá.

Kiadó: Chameleon Comix

Ár: 9490 Ft