Jó poén az AI-profilkép a 80-as évekből, de légyszi, ne csináld

A világ sorsa nyilván nem a vicces képeken múlik, mégis jobb, ha kihagyod ezt az egészet.

Ha nem egy kő alatt élsz, illetve nem obskúrus és csak kevesek számára érthető rétegtartalmakra idomítottad az algoritmusodat (ebben az esetben tisztelgünk előtted), nyilván a te Facebookod és Instád is felrobbant a ChatGPT által generált, a felhasználókat a nyolcvanas évek legsúlyosabb lakossági divatja szerint átfazonírozó profilképektől. Sőt, az is lehet, hogy te magad is felültél a hype-vonatra és kipróbáltad a funkciót, jót szórakoztál a végeredményen, esetleg ki is cserélted a fotódat, elvégre mi baj lehet, nem igaz? Félre ne érts, nem ítélkezek, és végképp nem akarom elvenni és elrontani senki örömét, de a helyzet az, hogy igenis lehet baj. Sőt, már most is van baj.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Íme három ok, amiért jobb, ha nem veted alá ilyen barbárságnak a saját fotóidat, illetve, ha általában véve is elkerülöd a generatív MI-t.

Egy gonosz rendszert táplálsz vele

Ne is részletezzük a tavakat, folyókat felmelegítő MI-adatközpontokat, amelyekkel teleszórják éppen a világot a felelőtlen (pontosabban: a sajátjukon kívül az emberi életet különösebben nem becsülő) milliárdosok, és amelyek nemcsak tizenegyesre tekerik a klímaválságot, de a memória- és számításigényük miatt egy tisztességes PC-t nem lehet összeszerelni miattuk egymillió forint alatt, illetve a laptopok, okostelefonok ára is hamarosan a másfélszeresére ugrik. (Ez utóbbi persze mellékes az előbbihez képest, de jól megmutatja, hogy az MI azoknak az életére is hatással van, akik legszívesebben kimaradnának az egészből.) Pláne ne részletezzük a körkörösen kereskedő, valójában inkább barterező óriáscégek trükközését, akik csak azért forgatják papíron a pénzt, hogy a bevételük jól nézzen ki a negyedéves jelentésekben, és közben önfeledten fújják az MI-lufit, amely éppen durran ki, ezt pedig mi, az átlagemberek érezzük majd meg. A szakértők szerint ez már nem is lufi, hanem fekete lyuk, a hatása pedig durvább lesz, mint a 2007-es pénzügyi válságé. A lényeg, hogy most már mindenki tudja, hogy nagy a baj, mégis mind úgy teszünk, mintha nekünk ehhez személyesen nem lenne közünk.

„Jó, de nyilván nem azon múlik a világ sorsa, hogy én generáltatok egy vicces fotót magamról” – mondod erre most, egyébként jogosan: tényleg nem rajtad múlik. Ez az érvelés mégis olyan, mintha meglátnál egy erdőtüzet, és meggyújtanál egy faágat azzal, hogy az erdőnek már mindegy, de te legalább jól szórakoztál pár percre.

Ez nem te vagy

Tudom, hogy tudod, hogy ez csak egy generált kép, mégis: látszólag a te arcod van rajta, csak „szebb, jobb, fogyaszthatóbb” kiadásban. Nagyon-nagyon fontos tudnod, hogy ez nem te vagy: az algoritmus akkor is megváltoztatja az arcod, a tested, a bőröd, ha kifejezetten kéred, hogy ne tegye. (A legtöbben persze nem kérik, csak megnyomják a „készíts ebből 80-as éveket idéző fotót” gombot.) Az ilyen képek közvetve ugyan, de súlyosan mérgezik azt, ahogy önmagadra nézel – anélkül, hogy észrevennéd.

15 éve dolgozom fotósként, tehát nagyjából azóta, hogy betörtek az országba az okostelefonok a szelfikamerákkal, majd az egyre fejlettebb és alattomosabb, egy idő után észrevétlenül működő és kikapcsolhatatlan beauty filterekkel. A szelfi lett az új tükör, az embereknek pedig elkezdték elfelejteni, hogyan néznek ki valójában, és ha mégis szembesülnek vele, gyűlölik, amit látnak. Tudom, hogy felhőkkel kiabáló, „régen minden jobb volt”-ozó bácsinak tűnök ettől, de mindez a szemem előtt zajlott; 15 éve tízből hét ember azt mondta a portréimat látva, hogy „ez de jó!”, ma tízből hét ember felkiált, hogy „Jézusom, hogy nézek ki!”. (Bár eszembe jutott ez is, de nem a fotóim lettek ennyivel rosszabbak.)

Az MI-brók és a technológia terjesztésében érdekeltek csak arról tudnak beszélni, mire képes a generatív mesterséges intelligencia. Arról valahogy egyikük sem akar nyilatkozni, hogy mit tesz velünk. Pedig itt van előttünk: felszámolja azt a maradék kapcsolatot is, amit a valósággal, például a saját arcunkkal és testünkkel ápolunk.

Sokkal jobbat érdemelsz

Imádom, hogy a retrós MI-profilképekre szinte azonnal indult ellentrend: a Facebook-falam tele van valódi, 80-as években készült fiatalkori képekkel, amelyek ezerszer viccesebbek, meghatóbbak és emberibbek, mint amire a ChatGPT valaha is képes lesz. (És főleg: nélkülözik a jellegzetes steril, mosott, élettelen MI-esztétikát.)

Te eggyel tovább is mehetsz: fogd a családod, vagy a lehetőségre valószínűleg habzó szájjal ugró nőismerőseidet, öltözz be, vedd elő a fesztiválon impulzusvásárolt, az indokoltnál két és félszer nagyobb napszemüveget, turizz egy vállalhatatlan mintájú rövid ujjú inget, növessz (!) Magnum-bajszot, kérj kölcsön egy Polaroidot, ülj be egy talponállóba, amelyhez nem nyúltak 1982 óta (szerencsére rengeteg van), fotózkodjatok egy kört és kész is a profilkép, amely menőbb, mint bárki másé. A készítése közben pedig még jól is szórakoztál; legalábbis sokkal jobban, mintha a gép előtt ülve vártad volna, mit talál ki neked és helyetted a környezetet és az emberiség mentális egészségét egyszerre pusztító gép.