Nincs pisiszünet, nincs mobil – Nolan nagyon szigorú

Alig egy hete, hogy az Oppenheimer tizenhárom jelölésből hét díjat bezsebelve tarolt az Oscar-gálán, többek közt a legjobb filmnek járó szobrocskát is hazavihette a stáb, Christopher Nolant pedig a legjobb rendezőnek választották. Korunk egyik legkiválóbb szakemberéről van szó, a legnagyobb A-listás sztárok is szinte sorban állnak, hogy vele dolgozhassanak. Azonban akiknek már megadatott, szolgálnak néhány érdekes sztorival a munkamódszereiről. A legfontosabb, hogy Nolan maximalista, és nem akarja, hogy bármi is elterelje a csapat figyelmét a feladatokról.

Állítólag nincs például sem mobiltelefonja, sem pedig e-mail-címe – erről ő maga beszélt néhány éve a People magazinnak. A forgatókönyveket sem szereti elektronikusan elküldeni a kiszemelt színészeknek: amikor Cillian Murphyt kiválasztotta az Oppenheimer címszerepére, személyesen utazott Írországba, hogy átadja a szkriptet és találkozzon Murphyvel. Sőt, helyben megvárta, amíg elolvassa az anyagot. Azt pedig már Robert Downey Jr. mesélte el a The Hollywood Reporternek, hogy ő sem telefonon tárgyalt a rendezővel, hanem Nolan Los Angeles-i otthonában ültek le, és ez a közvetlenség is segített őt meggyőzni arról, hogy Lewis Strauss szerepét érdemes elvállalni. Lábjegyzet: mind Downey, mind Murphy Oscart kapott alakításáért.

De a direktor nem csupán a mobiltelefont és az internetet igyekszik kerülni azért, mert megosztják az emberek figyelmét. Például székeket sem nagyon látni a forgatásain, mivel azt tartja, hogy amikor valaki ül, akkor nem dolgozik. Erről Anne Hathaway vallott Hugh Jackmannek a Variety műsorában, az Actors on Actorsban, de Robert Downey Jr. is megemlítette egy másik epizódban, amelyben Mark Ruffalóval beszélgetett.

Végül pedig a „ha menni kell, akkor menni kell” szemlélettel sem tud igazán azonosulni Nolan, vagyis nála nem lehet csak úgy elszaladni a mosdóba, ha valakire rájön a szükség. Erről egymástól függetlenül Murphy, Downey és Emily Blunt is beszélt különféle lapoknak, így a Collidernek és a Vanity Fairnek. A rendező nem tűri a pazarlás, legyen szó időről vagy erőforrásokról, ezért két időpontot vésett kőbe: délelőtt 11 órakor és este hatkor lehet meglátogatni az illemhelyeket.

Az más kérdés, hogy ezek a kötöttségek végtére is eredményesnek bizonyulnak, ezt a mellékelt ábra, azaz az Oppenheimer díjhalmozása nagyon jól mutatja. Ráadásul a színészek sem panaszként fogalmazták meg ezeket a történeteket, mindannyiuk arról számolt be, hogy lenyűgözte őket a hangulat, és nagy élmény volt számukra a forgatás.

(forrás: Collider)

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!