Az év bukása vagy az Oscar fő esélyese? Christy - kritika

Sweeney lassan 15 éve van jelen az amerikai filmgyártásban. Az első komolyabb produkció, amelyben kapott egy kisebb szerepet, a Tarantino-féle Volt egyszer egy… Hollywood volt, majd igazán az Eufória című sorozatban robbant be. Ezt követően a nem várt sikerrel debütáló Imádlak utálni női főszereplőjeként még többen megismerték a nevét, és sorban jöttek a különböző, de nem túl sikeres mozifilmes felkérések. Sokan úgy tartották, hogy főleg testi adottságainak köszönheti a sok szerepet, amelyekben – valljuk be – eddig nem igazán tudta megcsillogtatni valódi színészi tehetségét. Ilyenkor van az, hogy az embert szépen lassan beskatulyázzák, és abból nem is nagyon tud kitörni. De 28 évesen még nagyon fiatal ahhoz, hogy ezt elfogadja, így néhány pályatársához hasonlóan ő is kapva kapott az alkalmon, hogy ne, mint nagymellű szőke cicababa, hanem mint elismert színésznő kerüljön a rivaldafénybe.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A Christy című filmben minden vele kapcsolatos sztereotípiát az öltözőkocsiban hagyott, és „megszabadulva” szőke fürtjeitől, eltakarva bájait, a „szénbányász lányának” becézett Christy Martin bőrébe bújt egy életrajzi dráma erejéig.

forrás: Black Bear Pictures / Intercom

Christy Martint az Egyesült Államok legsikeresebb és legjelentősebb női ökölvívójának tartják; ő volt az, aki „legitimálta” a nők részvételét a bokszsportban. 59 profi meccsén 49 győzelmet aratott, amelyből 32 KO volt, továbbá 3 döntetlen mellett mindössze 7 vereséget szenvedett.

A nevével fémjelzett filmben egészen addig megyünk vissza a történetben, amikor még csupán a könnyű pénzszerzés miatt vállalt meccseket, és a sport számára inkább a kosárlabdát jelentette. Mivel a pályán és a ringben is elég harcias volt, hamar felfedezték a benne rejlő potenciált. Így került el első edzőjéhez, James Martinhoz (Ben Foster), aki később nemcsak edzője, de a férje is lett. Bár már a történet elején érezni, hogy valami nem stimmel a férfival, a film első része igazi amerikai tündérmese egy fiatal nőről, aki az utcáról belépve a ringek királynőjévé válik. A film felénél azonban a sportdráma egy ma különösen felkapott témát kezd el feldolgozni: a kapcsolaton, illetve családon belüli erőszakot és a toxikus kapcsolatok veszélyeit.

forrás: Black Bear Pictures / Intercom

Éppen ezért, aki elsőre azt gondolná, hogy ez a film csupán egy újabb életrajzi sportdráma lesz, igencsak meg fog lepődni a történet alakulásán, amely valós eseményeket dolgoz fel és mutat be.

A történetben nagyon sok fontos téma megjelenik. Az első ilyen a mérgező családi légkör hatása a gyermekre. A film elején már egyértelművé válik, hogy Christy (Sydney Sweeney) inkább saját neméhez vonzódik, ám homofób anyja, Joyce Salters (Merritt Wever) ezt nem nézi jó szemmel. A lány egész életében az anyjának akar megfelelni, aki még a legkritikusabb pillanatokban is a lánya ellen van. Wevernek bár mellékszerep jutott, és összesen, ha van 15 perce az 135 perces filmben, minden megnyilvánulása a mozi egyik legdrámaibb pontját adja. Az apát, John Salterst játszó Ethan Embry inkább megosztó karakter lett, mert látni, hogy nagyon szereti a lányát, de sem a feleségével, sem a kialakult helyzetekkel nem kíván konfrontálódni, így háttérember marad, amivel ugyanúgy „bűnössé” válik. Egyedül a bátyja, Randy (Coleman Pedigo) az, akiben némi valódi szolidaritás látszik a testvére iránt.

forrás: Black Bear Pictures / Intercom

A történet bár egy sporttörténelmi személy életét mutatja be, a fő üzenet idővel mégsem csupán a sportra fókuszál, hanem arra a toxikus kapcsolatra, amely Christy és Martin között kialakult. A férfi folyamatosan sakkban tartja, és hol lelki, hol fizikai terrort alkalmazva kihasználja a nőt. Mivel Christy szereti, ugyanakkor fél is tőle, nem mer lépni. Hiába látja a környezete, hogy az edző-férj rossz hatással van rá, és fel is ajánlja a segítséget, amíg az áldozat nem mer – vagy talán nem is akar – kilépni a helyzetből, addig tehetetlenség borít be mindent és mindenkit.

Ami megkülönbözteti ezt a filmet a többi sportdrámától, hogy pont arról veszi el a fókuszt, amire számítanánk. A bokszot inkább eszköznek használja, semmint központi témának. Míg egy Rocky vagy A millió dolláros bébi sokkal inkább ráépíti a történetet az ökölvívásra, miközben más mondanivalót is hordoz, addig ez a film csak használja a sportot, hogy egy társadalmilag fontos problémára hívja fel újfent a figyelmet.

Hiába vannak benne bokszmérkőzések, rövidebb felkészülési jelenetek, érződik, hogy a fókusz lassan átterelődik a toxikus kapcsolatra.

forrás: Black Bear Pictures / Intercom

A film több fontos mondanivalóval is rendelkezik. Kezdetben a kitartás, az elszántság és az önmagadért való kiállás áll a középpontban. Christy története azt mutatja, hogy bárki képes sikert elérni, függetlenül a hátterétől, ha kitartással, szorgalommal és tehetséggel dolgozik érte. A film kiemeli, hogy ő nemcsak tehetséges volt, hanem meg is küzdött minden esélyért – még akkor is, amikor a körülmények látszólag ellene fordultak.

Christynek a filmben nemcsak fizikai ellenfelekkel kellett megküzdenie, hanem társadalmi előítéletekkel, családi elvárásokkal, homofóbiával és saját belső küzdelmeivel is. Az ő története azt hordozza, hogy az identitás elnyomása, a titkolózás és az önmagunk felvállalásától való félelem sokszor súlyosbítja a már meglévő nehézségeket.

A mozi egyik nagy ereje, hogy nem hallgat a sötét oldalak – a bántalmazás, a kontroll, a családi és párkapcsolati erőszak – bemutatásáról sem, és érzékenyen tárja fel, hogy még a „siker” sem jelent automatikus felszabadulást, hiszen az igazi harc sokszor belül zajlik.

forrás: Black Bear Pictures / Intercom

Christy nemcsak bokszolóként, hanem túlélőként is példát állít: a film megmutatja, hogy egy vereség, trauma vagy mélypont nem jelenti az út végét. Mindig van lehetőség tovább küzdeni, és a remény akkor sem tűnik el.

A film egy olyan nő történetét meséli el, aki egy férfiak uralta sportban érvényesült, és ezáltal megkérdőjelezte a nemi sztereotípiákat. Így a Christy akár szimbolikusan is szólhat a női erőről, autonómiáról és egyenlőségről. Egyben emlékeztet arra is, hogy a sikerek mögött gyakran emberi szenvedés, küzdelem és személyes ár húzódik meg, és hogy a sikertörténetek mögött is lehetnek mély, fájdalmas harcok, amelyeket nem látunk rögtön. A sérülésekről és traumákról való nyíltság üzenete szintén fontos: segíthet azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, hogy ne érezzék magukat egyedül.

A Christy egyszerre működik sportdrámaként és személyes történetként, ahol a ring csupán kiindulópont. Bár formailag követi a klasszikus boksz-biopic sémáit – edzések, meccsek, győzelmek és visszaesések –, a cselekmény jóval túlmutat a sport világán. Részletesen feltárja Christy identitással és coming outtal kapcsolatos küzdelmeit, a társadalmi elutasítást, a családi feszültségeket és a mérgező házasság terhét is.

forrás: Black Bear Pictures / Intercom

Ez a kettősség – a nyilvános sportpályafutás és a rejtett magánéleti dráma ütközése – adja a film valódi erejét. Nemcsak arról szól, hogyan jutott el a ringbeli sikerekig, hanem arról is, milyen személyes árat fizetett, és hogyan talált rá saját identitására és önazonosságára.

A mozi nemcsak Christyről szól bizonyos értelemben, hanem a főszereplő Sweeney számára is fontos mérföldkő. A színésznő nemcsak komoly színészi kihívást vállalt, hanem a hollywoodi csillogást is félretette: új frizurát kapott és barna kontaktlencsét viselt, hogy minél hitelesebben kelthesse életre a valódi bokszolót. Érdekesség, hogy a szerepre készülve Sweeney intenzív boksz- és súlyzós edzéseket végzett, és több mint 14 kilót szedett fel. A forgatáson saját maga hajtotta végre a kaszkadőrjelenetek jelentős részét, és a bokszos jelenetekhez sem volt hajlandó dublőrt igénybe venni.

A stáblistás résznél azért hiányzott pár archív felvétel, mely már rutinszerűen meg szokott jelenni az ilyen életrajzi filmeknél.

forrás: Black Bear Pictures / Intercom

Összességében a Christy ugyan sportdrámának indul, de hamar kiderül, hogy a boksz csupán háttérdísz egy sokkal sötétebb és személyesebb történethez: a mérgező kapcsolathoz és az identitás elnyomásához. Sydney Sweeney végre kilép korábbi skatulyáiból, és fizikai–lelki átalakulással vállal valódi színészi kockázatot, ami a film legnagyobb erénye. Michôd rendezése ugyan követi a klasszikus biopic-sémákat, mégis erőteljesen világít rá, milyen árat fizethet valaki a sikerért, miközben a közönség csupán a győzelmeket látja. A film így nemcsak a női ökölvívás egyik ikonjáról szól, hanem arról a belső harcról is, amelyet a külvilág gyakran észre sem vesz.

Még több kritikát olvashatsz Dörgő Dániel tollából a Dan-Cinema oldalán!