S.T.A.L.K.E.R. 2: Cost of Hope - kritika
A Zónában tényleg igaz a közmondás, hogy a remény hal meg utoljára.
Kritika
Bosszúmozi szavak nélkül - kritika: Motor City
Mi van akkor, amikor egymás hegyén-hátán jönnek a mozikba az akció- és bosszúfilmek, de te valamivel mégis ki akarsz tűnni a tömegből?! Potsy Ponciroli rendező húzott egy merészet, és újragondolta a némafilmek világát, amit megspékelt némi thrillerbe bújtatott love storyval, hogy elkészítse a Motor City című alkotását.
Nem szokványos szuperhőstörténet - Kritika: Supergirl
Idén lesz 67 éve, hogy megjelent a DC-univerzumban Superman unokatestvére, Kara Zor-El, alias Supergirl. A Krypton bolygó szülöttje legutóbb már feltűnt a 2025-ös Superman mozi végén is, amely egyben előfutára volt az idei filmnek. Ellentétben a tavalyi produkcióval, a Supergirlt már nem James Gunn, hanem Craig Gillespie rendezte, akinek ez az első nagy volumenű fantasyje. Hogy mennyire nőtt fel a feladathoz a direktor, és milyen új irányt hozhat Supergirl a DC világában, a kritikámból kiderül.
Könnyed romantikától a fekete humorig - Kritika: Kész dráma
Újabb hónap és egy újabb film, mely „meglepő módon” ismét az esküvői téma köré íródott, mintha a filmeseknek nem lenne más ötletük manapság. A Kész drámában Zendaya mond igent Robert Pattinsonnak, de az idilli egybekelés előtt egy súlyos titokra derül fény, mely igencsak felborítja a szerelmi harmóniát.
A Kreml mágusa – Kritika
A „Világ legrosszabb színésze”, egy többször is Oscar-díjra jelölt színész, valamint egy Oscar-díjas színésznő főszereplésével kerül mozikba egy némileg fiktív, mégis aktuális történetet bemutató mozifilm, A Kreml mágusa címmel. A történet Putyin hatalomra kerülését és annak előzményeit, majd hatását mutatja be Olivier Assayas legújabb filmjében.
Egy kifordított klasszikus - Kritika: A menyasszony!
A színészből lett rendező, Maggie Gyllenhaal immáron második mozifilmjét hozza el nekünk, amely mind történetében, mind látványvilágában nem egy könnyed filmélményt nyújtó, ám a színészeinek köszönhetően a figyelmet végig a vászonra szegező alkotás lett. Arról nem is beszélve, hogy idén már a második olyan filmet kapjuk, amelyben Frankenstein szörnye főszerepet kap, mégis képes újat mutatni.
Kultszéria vagy csak a sokadik lehúzott bőr? Kritika: Sikoly 7
Vannak olyan mozik, amelyek lassan felérnek egy Barátok közt vagy Dallas hosszúságú franchise-zal. Mindig újabb és újabb részek érkeznek, amelyek inkább hatnak bőrlehúzásnak, mint tudatos presztízsépítésnek. A régi és új rajongók persze rendre adnak egy új esélyt az aktuális epizódnak, részben a nosztalgia, részben a remény oltárán, hátha visszakapnak valamit a régmúlt dicsőségéből. A Sikoly filmek ma már kultikus státuszt élveznek a horror műfajában, ám kérdés, hogy a futószalagon érkező folytatások mennyiben erősítik, vagy épp rombolják ezt az örökséget.
Szórakoztat, provokál és elgondolkodtat - Kritika: Itt érzem magam otthon
Az idei év egyik legjobban várt magyar filmje megérkezett a mozikba, Itt érzem magam otthon címmel. Nagyszerű szereposztással, nyomasztó légkörrel és egy olyan történettel megfűszerezett alkotást kapnak a nézők, amely nemcsak kortalan, hanem globálisan is érvényes lehet. Ha akarjuk, beleláthatunk aktuálpolitikát, ha szeretnénk, „csupán” egy izgalmas moziélményben lehet részünk. Bárhogyan is tekintünk rá, Holtai Gábor első egész estés mozifilmje megosztó és izgalmas témákat hoz a felszínre.
Másfél óra egy régi, biztonságosabb világban - Kritika: Beléd estem
Az idei Valentin-napra egy magyar romkom is érkezett a hazai mozikba, amely a Beléd estem címet kapta. Tiszeker Dániel rendező ismét összehívta kedvenc színészeit és egészen 1995-ig visz minket vissza az időben, hogy Rujder Vivien és Szabó Kimmel Tamás főszereplésével újra felülhessünk a nosztalgiavonatra.
A trauma magyarázat, nem mentség - Kritika: Üvöltő szelek (2026)
Egy év híján 180 esztendeje jelent meg az a romantikus regény, amely már megélt megannyi filmes feldolgozást, de ma is milliókat vonz a mozikba. Az idei Valentin-napra Margot Robbie és Jacob Elordi tolmácsolásában érkezik egy olyan újraértelmezés, amely bár helyenként eltér az eredeti könyvtől, mégis elsöprő filmélményt ígér.
Az igazi horror bennünk van - Kritika: Silent Hill – Visszatérés
Februárban egy újabb videójáték-adaptációval bővül a mozikínálat, ugyanis trilógiává egészül ki a Silent Hill című sorozat. 2006 és 2012 után idén az első film rendezője kísérli meg a lehetetlent, és olyan feldolgozást kíván megalkotni, amely reményei szerint az igen szigorú gamerek körében is elismerést hozhat. A kérdés csak az, mennyire sikerült ez Christophe Gansnak.
Ez a film hozza meg Timothée Chalamet első Oscarját? - Kritika: Marty Supreme
Sokan az idei év egyik legjobb filmjének tartják a Marty Supreme című sportdrámát, amely akár az idei Oscar-gála egyik meglepetése is lehet, hiszen a maga kilenc jelölésével ott van az élbolyban. A Marty Reisman életrajzi könyvét alapul vevő, de fiktív történetet bemutató alkotás címszereplője Timothée Chalamet, aki ezzel az alakításával sokak szerint akár élete első Oscar-szobrát is elnyerheti.
Vajon működnek a vásznon a népi hagyományok? - Kritika: Magyar menyegző
2026. január végén érkezik a mozikba egy új magyar táncosfilm, amely egyenesen az 1970-es–’80-as évekbe repít vissza minket Erdélybe, hogy tanúi lehessünk egy népi hagyományokkal átitatott lakodalomnak és egy furcsa szerelmi történet kezdetének.
Lehet az AI-ból rögtönítélő bíróság? - Kritika: Mesterséges kegyelem
Milyen lenne az a világ, ahol a gyilkossági ügyek tárgyalásai nem húzódnának el hónapokig, évekig, hanem a mesterséges intelligencia erre kifejlesztett programjának segítségével akár 90 percen belül ítélet születhetne? Ezt a víziót dolgozza fel Timur Bekmambetov legújabb filmje, amely a sci-fi és a thriller műfaját ötvözi egy nem is olyan távoli jövőben.
Kritika: 28 évvel később – A csonttemplom
24 éve kezdte meg történetét az a sorozat, amely mára a zombifilmek egyik kultikus darabjává vált. Az eltelt több mint két évtized alatt a franchise négy filmre bővült, amely idén egy újfajta irányt vett az eddig megszokotthoz képest. Míg anno 5, illetve 18 évet kellett várni arra, hogy a „londoni” zombik visszatérjenek, most meglepően hamar érkezett a folytatás… és még koránt sincs vége.
Még nagyobb az állati balhé: Zootropolis 2 - kritika
2016-ban a semmiből jött, és szinte felrobbantotta a mesefilmek világát egy állati nagy balhé, amit csak Zootropolisnak hívtak. Szerethető karakterek, kortalan, mindenki számára érthető és élvezhető történet, valamint poénok szórakoztatták a közönséget. Így kissé érthetetlen, hogy ekkora siker után miért csaknem 10 évvel később érkezett a folytatás. De jobb később, mint soha: a fura páros, Judy Hopps és Nick Wilde 2025 novemberében visszatértek, hogy ott folytassák, ahol anno abbahagyták.
Az év bukása vagy az Oscar fő esélyese? Christy - kritika
Napjaink egyik legmegosztóbb amerikai színésznője az Eufória, a Madame Web és a Fehér Lótusz sztárja, Sydney Sweeney. Sokan nemcsak tehetségét kérdőjelezik meg, de ebben a hiperérzékeny médiavilágban arra is nagyon oda kell figyelnie, mit és hogyan nyilatkozik vagy tesz, különben vérszomjas hiénaként kapnak rajta a sajtó munkatársai (lásd American Eagle farmer kampánya). Ez pedig kihatással lehet minden aktuális mozijára, ahogyan ez a Christy esetében is megmutatkozott. Pedig ebben a filmben, amely egy amerikai bokszolónőről szól, úgy fest, hogy végre színésznőként is megérkezett a 28 éves szőkeség oda, ahova sokan csak vágynak.
Óz világa alaposan felforgatva - kritika: Wicked 2
Egy év után visszatér a mozikba Galinda és Elphaba közös története, melynek első része A brutalista című filmmel holtversenyben a legtöbb (tíz) jelölést kapta a 2025-ös Oscar-gálán, és a jegypénztáraknál is szépen termelte a profitot. A Harry Potter világát idéző varázslóiskolát keresztezték az Óz meséjével, mely egy 2003-as, nagysikerű musical, filmes adaptációjaként kívánt új rajongókra szert tenni. És persze be akarta tölteni azt az űrt, amit a roxforti diákok tizennégy éve maguk után hagytak a mozikban.
Tényleg ütős lett a magyar háborús mozi? Sárkányok Kabul felett - kritika
A magyar filmkészítők leginkább a vígjátékok, romantikus és drámai alkotások, valamint az életrajzi filmek terén járatosak. Az akciófilmek már jóval ritkábban fordulnak elő, a horror és a háborús filmek pedig még kevésbé. Ennek megvannak az okai, de idén, 2025-ben egy olyan produkció készült, amelyhez hasonlóval eddig ritkán találkozhattunk a hazai mozikban. A Sárkányok Kabul felett egy valós események ihlette, némi fiktív történetszállal kiegészített háborús mozi lett.