Csendes kirúgás? Létezik, és talán téged is érint

A legtisztább módja a munkaviszony megszüntetésének, ha a főnök behívja a dolgozót, egyenesen megmondja, hogy itt a vége, röviden és őszintén megindokolja, hogy miért akarnak megválni tőle – legalább kiderül, hogy teljesítmény- vagy kompetenciabeli problémákról, egyszerű gazdasági okokról, leépítésről vagy másról van-e szó. És persze elegáns az is, ha hagynak időt a dolgaink elrendezésére, a váltásra való felkészülésre.

Ezzel szemben a valóságban nem ritka, hogy a munkáltató komolyabb indoklás nélkül, derült égből villámcsapásként közli a döntést, esetleg még a munkavégzés alól is azonnali hatállyal ment fel, esélyt sem hagyva függőben lévő dolgaink rendezésére. Létezik azonban még egy módszer, az úgynevezett csendes kirúgás, amikor szépen lassan rákényszerülünk arra, hogy mi magunk szakítsunk a vállalattal, mert annyira elfogy körülöttünk a levegő, annyira nem látjuk már a fejlődési lehetőséget, hogy nem marad más megoldás.

Nemrég a LinkedIn üzleti közösségi oldal készített egy felmérést, amelyben a csendes felmondást úgy definiálták, hogy az érintett dolgozót a főnökei kihagyják az előléptetésekből, fizetésemelésekből, egyoldalúan megváltoztatják feladatait, felelősségi köreit, megfosztják őt az előrelépés esélyétől. A kérdőívet kitöltők csaknem fele, 48 százaléka nyilatkozott úgy, hogy tapasztalt már ilyesmit a közvetlen környezetében.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A HuffPost szakértők, karriertanácsadók segítségével határozta meg a csendes kirúgás öt jelét:

• A főnököd soha nem elérhető, ha fontos mondanivalód van: Ha úgy érzed, főnököd kerüli a beszélgetéseket, nem szán időt a fontos egyeztetésekre sem, akkor érdemes gyanakodni. Persze lehet, hogy éppen csak elfoglalt, de ha rendszeresen ez a helyzet, az már jelezhet problémát. Egy jó vezetőnek időt kell találnia arra, hogy meghallgassa beosztottjait, kell, hogy érdekelje, mennyire érzik jól magukat a dolgozók, és részt kell vállalnia a felmerülő kétségek, problémák kezelésében.
• Másoknak adja a lehetőségeket: Persze ne éljünk álomvilágban, vannak feladatok, pozíciók, amikre mások alkalmasabbak. De ha kaptunk már ígéreteket arra, hogy mi kapjuk az adott projektet, esetleg előléptetést, vagy csak minden jel erre utalt, de mégis másnál kötött ki, az nemcsak azt jelezheti, hogy a főnök meggondolta magát, hanem azt is, hogy valamiért elvesztetted a bizalmát, támogatását.
• Nem tudja megmagyarázni, miért mindig mások kapják a jutalmakat: Legyen szó előléptetésről, béremelésről vagy jutalomról, rossz érzés ezekből kimaradni. Ha hiába dolgozol keményen és még keményebben, mindig te maradsz ki, vagy te kapod a kevesebbet, ez is lehet egy jel. Kezdeményezz beszélgetést, és ha nem kapsz választ a miértre, érdemes gyanakodni.
• Teljesíthetetlen elvárások: Ha nő a felelősség, szaporodnak a feladatok, az lehet jó dolog is. Bíznak benned, számítanak rád, és persze fejlődési lehetőségként is lehet minderre tekinteni. De ha elérhetetlen célokat, tarthatatlan határidőket akasztanak a nyakadba, és hiába kérsz ezekhez támogatást, nem kapsz, akkor nem kizárt, hogy csak a kirúgás indoka lesz a kudarcod.
• Kész tények elé állítanak: Az előző ponttal szoros kapcsolatban van ez is. Anélkül változik meg a feladatköröd, módosulnak a veled szemben támasztott elvárások, hogy erről veled egyértelműen beszélnének. Ez nemcsak a túlmunkát jelentheti, hanem épp ellenkezőleg: elvesznek feladatokat, vagy akár elköltöztetik a részlegedet, neked pedig dönteni kell, hogy az életedet felforgatva magad is költözöl, vagy inkább kilépsz. Ha nem kínálnak alternatívát, nem hajlandóak tárgyalni, az is lehet a csendes kirúgás része.

Ha a fentieket tapasztalod, legjobb, ha hozzád közelálló, megbízható kollégákkal beszélgetsz arról, őket is érik-e hasonló benyomások. Amennyiben úgy érzed, a többiek nem érintettek, csak te szembesülsz a nehézségekkel, mindenképpen érdemes a főnökséggel is leülni, átbeszélni az elképzeléseket, újra lefektetni a közös célokat, konkretizálni a saját szerepedet, megosztani sérelmeidet. És a végén remélhetőleg tisztábban látod majd, hogyan állnak hozzád.

(forrás: HuffPost)