Megoldhatták Csernobil kék kutyáinak rejtélyét

Az 1986-os csernobili atomkatasztrófa után a helyszínt mintegy harminc kilométeres körzetben kiürítették, az addig ott élőknek nagyon gyorsan kellett távozniuk, és még háziállataikat sem vihették magukkal. Ezért aztán több száz kóbor kutya maradt a zónában, mára nagyjából 900-ra teszik a leszármazottak, vagyis az erőmű környezetében élő ebek számát.

Közülük sok-sok egyedet alapos vizsgálatoknak is alávetettek, végül nemcsak az derült ki, hogy többségük nem radioaktív, hanem az is, hogy genetikailag két csoportra oszthatók. Egyik részük a juhászkutyákkal, másik részük a schnauzerekkel, pincserekkel állhat rokonságban, de a populációk genetikailag különböznek a világ más tájain élő négylábúaktól.

A Dogs of Chernobyl projektben dolgozók azonban az utóbbi időben egy érdekes jelenségre lettek figyelmesek. Megjelentek ugyanis a harminc kilométeres zónában az élénk kék szőrzetű kutyák, és egy ideig nem lehetett tudni, mi okozta náluk ezt a furcsa változást. Az önkénteseknek végül sikerült felkutatniuk és nyomkövetővel ellátniuk három ilyen kék egyedet, innentől gyerekjáték volt a követésük.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Mostanra úgy fest, ki is derült, mi áll a kékség hátterében – és szerencsére annak semmi köze nincs nukleáris sugárzáshoz vagy a radioaktivitással összefüggő genetikai mutációhoz. A helyzet sokkal egyszerűbb – és gusztustalanabb. A nyomok alapján az állatok minden bizonnyal egy ott felejtett mobilvécéből kiszivárgó vegyszerekben hempergőztek meg, ez színezhette meg bundájukat.

Noha ezt az elméletet nem tudták minden kétséget kizáróan igazolni, azt viszont kizárták, hogy sugárzás okozta volna a jelenséget. A tudósok szerint a kutyákra ez nem jelent semmiféle veszélyt, az érintett egyedek is éppen olyan egészségesnek tűnnek, mint természetes színezetű társaik.

(források: Metro, National Geographic)