Ennél hihetetlenebb gépeltérítős sztorit kitalálni sem lehetne

1971. november 24-et írunk, mikor is egy öltönyt és kalapot viselő férfi diplomatatáskával felszáll a Northwest Orient Airlines Portlandből Seattle-be tartó járatára, hogy előre megfontolt szándékkal eltérítse a gépet. Már félúton járt a repülő, amikor a férfi a mellette elhaladó légiutas-kísérőnek átadott egy cetlit, majd a fülébe súgta, hogy jobb lesz, ha elolvassa. A hölgy amint megértette a helyzet súlyát a bomba felirat láttán, megkérte a férfit, hogy nyissa ki a diplomatatáskáját. Cooper dinamitnak látszó rudakat mutatott, összekötve egy akkumulátorra hasonlító eszközzel.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A légiutas-kísérő közölte William Scott pilótával Cooper követeléseit, miszerint a gép folytassa útját, majd szálljon le Seattle-ben. Ezen kívül igényt tartott kétszázezer dollár váltságdíjra húszas címletekben, valamint két pár ejtőernyőre. A kapitány közölte a helyzetet a légi parancsnoksággal, akik továbbították a híreket az FBI-nak. Kisvártatva elkezdték a bankjegyek összegyűjtését, valamint azok befotózását mikrofilmre a sorszámok miatt. Az utasok nem sejtettek semmit a kétórányi késlekedés ellenére sem, miközben a mestertolvaj már a következő lépésein gondolkodott. Megszabta, hogy a termináltól távolabb eső részen szálljanak le a repülővel, valamint hozzanak tartálykocsit, amivel majd teletankolhatják. Miután a Boeing-727 leszállt, Cooper ellenőrizte az átadott pénzt, majd elengedte az utasokat, a személyzetből négy embert azonban a repülőn tartott.

forrás: Wikipedia

A személyzet négy tagja balról jobbra: William Scott kapitány, Bill Rataczak másodpilóta, valamint Tina Mucklow és Harold E. Anderson

A gép újra felszállt, majd Mexikó felé vették az irányt a férfi utasításai szerint, de a kapitány közölte Cooperrel, hogy ha oda tartanak, nem lesz elég az üzemanyag. Cooper a személyzet elmondása szerint nyugodtnak látszott, úgy tűnt, mintha tudta volna, hogy ez fog történni. A rendszer hibáit tökéletesen kihasználó férfi beleegyezett abba, hogy leszálljanak a későbbiekben a nevadai Renóban egy utántöltéshez. Tina Mucklow légiutas-kísérő állítása szerint Cooper egyáltalán nem volt agresszív, sőt a pénz egy részét át is nyújtotta neki a kellemetlenségekért. A pilótáknak, akiket nem engedett ki a fülkéből, szintúgy felajánlott némi jutalékot, azonban a cég szabályzatára hivatkozva mindenki visszautasította az ajánlatot.

Eközben pontos utasításokkal látta el a pilótákat a repülési magasságról, a sebességről, a fékszarnyak kiengedéséről és szögéről, valamint kérte, hogy a kabint ne helyezzék nyomás alá. Utastérből nyitható hátsó ajtó csupán ezen a géptípuson volt akkoriban, amit a pilóta nem tudott felülbírálni, így sejthető volt, mire készül a férfi. Nem sokkal azután, hogy Cooper Tinát is a gép elejébe küldte a pilótákhoz, felvillant az ajtónyitást jelző lámpa a pilótafülkében. A személyzet döccenést érzett, a gépet követő vadászgépek viszont semmit nem láttak az éjszaka sötétjében.

Cooper rossz időjárási körülmények között ugrott ki bombával együtt a gépből, ezért az FBI nem is feltételezte, hogy élő embert keressenek majd a hatalmas kiterjedésű vizsgált területen. A hónapokig tartó kutatás során a nyomozók nem találtak egyetlen nyomot sem, amin elindulhatnak, legalábbis ez szerepelt a korabeli nyilatkozatokban. Még az ejtőernyők sorsáról sem lehetett tudni semmit, holott direkt világos színeket adtak Coopernek. Az egyetlen reményt az a nyakkendő szolgáltatta, amit a férfi a gépen hagyott.

forrás: Wikimedia / FBI

D. B. Cooper fantomképe

Egy teljesen átlagos áruházi nyakkendő volt, aminek DNS-vizsgálata sem vezetett eredményre, azonban nagyobb mennyiségben találtak rajta titánt és nagy tisztaságú alumíniumot. Felmerült, hogy Cooper talán repülőgépgyárban dolgozhatott, vagy szállítmányfelelős lehetett egy légitársaságnál. Sokan gondolták azt, hogy katona az illető, aki kesztyű híján valószínűleg pillanatragasztóval kente be ujjait, és még arra is figyelt, hogy visszakérje átadott cetlijét a légiutas-kísérőtől.

A kétszázezer dollár soha nem került forgalomba az országon belül. Dan Coopert, vagyis az álnév mögött bujkáló alakot pedig nem találták meg, azonban az eset után kilenc évvel váratlan dolog történt. Egy Brian Ingram nevű kisfiú homokozás közben kiásott hatezer dollárt a Columbia folyó partján, jóval messzebb Cooper feltételezett leszállási helyétől. Kiderült, hogy a pénz a váltságdíjból való, ráadásul az eredeti gumigyűrűk is a kötegeken voltak. A három kötegből kettő érintetlen volt, azonban az egyikből kivettek tíz darab húszdolláros bankjegyet. Ez nem hogy közelebb vitte volna a nyomozókat rejtély megválaszolásához, inkább még messzebb kerültek az igazságtól. Végül nyomok hiányában, valamint erőforrás-hatékonysági szempontok miatt az FBI lezárta a nyomozást, Dan Cooper pedig sosem került elő.

forrás: Wikipedia / FBI