Dél-Amerika legsúlyosabb sugárbalesete

A csernobili katasztrófa 1986-ban örök sebet ejtve bolygónkon könyörtelenül rámutatott az atomenergia felhasználásának veszélyeire. A tragédia utóhatása nemcsak abban volt tetten érhető, hogy átalakították az RBMK-reaktorokat, a hidegháború után újra köztudatba kerültek olyan fogalmak, mint a sugárfertőzés és sugárkárosodás, ami nemcsak a közvetlen túlélőket érintette, hanem gyakorlatilag fél Európát. Az esemény súlyát napjainkban is érezzük, azt viszont kevesen tudják, hogy egy évvel Csernobil után Brazíliában bekövetkezett a dél-amerikai kontinens legsúlyosabb sugárbalesete, ami ezúttal sokkal alattomosabban csapott le a mit sem sejtő áldozatokra.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Itt nem közvetlen energetika balesetről volt szó, aminek középpontjában egy atomerőmű állt, hanem egy bontásra váró kórházi épületről Goiânia városában, aminek elhagyott területén fémkereskedők guberáltak a napi betevő előteremtése miatt. Két fiatal belebotlott egy első ránézésre különlegesnek tűnő berendezésbe, aminek belsejét óvatlanul felnyitották. Mint utólag kiderült, egy cézium-137 izotópos sugárkezelő berendezésről volt szó, egy erősen radioaktív cézium-klorid port tartalmazó maggal.

Ezután a radioaktív hulladékot hozták-vitték, eljutott egy fémkereskedőhöz, utazott buszon a tömegben, kézről-kézre járt, és ez még mindig csak a jéghegy csúcsa volt. Miután a kapszulát felbontották, az valósággal megbabonázta az embereket, ugyanis a cézium-klorid por a sötétben kék fényt bocsátott ki. Volt, aki hazavitt egy keveset a porból, de akadt olyan is, aki közvetlenül kente be vele magát a szórakozás kedvéért. Fogalmuk sem volt róla, milyen halálos veszélynek teszik ki magukat, ahogy arról sem, hogy a sugárzás többek között áthatol a sejteken és elpusztítja őket, károsítja a csontvelőt, a vérképző rendszert, terheléstől függően pedig daganatos megbetegedést, genetikai mutációt és halált okozhat.

forrás: Wikipedia / IAEA Imagebank

A radioaktív forrás

Hogy kontextusba helyezzük a veszély nagyságát, a száraz tények és adatok mondanak a legtöbbet. A sugárdózis mértékét sievertben határozzuk meg, ami alapján időarányosan 4-5 Sv már súlyosnak számít, orvosi kezelés nélkül 50 százalékos halálozási eséllyel. 6 Sv felett már végzetes dózisról van szó, aminek túlélési esélye még orvosi segítség mellett sem sok, míg 10 Sv biztos halált jelent. A goiâniai incidens kapcsán a kapszula közvetlen közelében a hatóságok 6 Sv-t mértek, ami mellett egy óra eltöltött idő halálos dózisnak felel meg. Viszont mire egyáltalán beazonosították a problémát a furcsa megbetegedések után, rengetegen kerültek kapcsolatba a láthatatlan gyilkossal, aminek nagy ára volt.

112.000 személyt vizsgáltak ki, akik közül hivatalosan 249 ember szervezetében mutattak ki súlyos szintű sugárterhelést. Legalább 21 szenvedett súlyos sugárfertőzést, és hivatalosan négy ember halálát okozta a közvetlen érintkezés. A nem hivatalos adatok és a családtagok beszámolói alapján a halálos áldozatok száma ennél jóval magasabb is lehet, nem beszélve az eset utóhatásáról, és arról a másfél ezer érintettről, akinél daganatos megbetegedések alakultak ki a későbbiekben.

Miután kiderült, mi okozza a megbetegedéseket, a lakókörnyezetet teljesen ledózerolták a hatóságok, mivel egyetlen kis méretű kapszula miatt több tonna hulladék, háztartási eszköz, bútor és többek között jármű lett sugárszennyezett. Míg a csernobili katasztrófa az atomerőművek alapvető rendszerhibájára hívta fel a figyelmet, addig a goiâniai baleset a radioaktív hulladékok tárolásának szabályozását írta felül. Bár a két eset sok különbséget mutat, a végeredményt illetően nem sok minden változott. Egy hatalmas hiba kellett ahhoz, hogy a jövőben ne legyen szükség ólomkoporsókra.

Az esetet a Netflix egy új, négyrészes sorozatban dolgozta fel, Láthatatlan veszély címmel.