Szórakozás
Ezeket az állatokat démonizálták a történelem során

Hát, a középkor nem a fekete macskáknak kedvezett...
Az állatok démonizálása a történelem során egy összetett folyamat része volt, aminek alapja vallási, kulturális és pszichológiai okokra vezethető vissza. Az emberiség hajnalán, amikor a farkasok nevelhetőbb utódaiból éppen csak kutyát faragtak, érthető módon a nem engedelmeskedő, veszélyforrást jelentő állatok szélsőségesen negatív megítélést kaptak. A civilizáció fejlődésével és a mezőgazdaság megjelenésével a kontrollálhatatlanságtól való félelem átalakult, a rossz óment, és az üldözött szerepét már a termést veszélyeztető állatfajok jelentették. Eközben szép lassan megjelentek az indokolatlan pozitív jelzők és ellenségképek is, amiket aztán generációról generációra öröklődve vittek tovább mind az emberek, mind az állatok, bár utóbbiaknak nem volt ráhatásuk az események alakulására.
Gondoljunk csak az „oroszlánszívű” jelzőre, mint tudat alatt elplántált pozitív képre, majd állítsuk szembe a ravasz róka analógiájával. Mind az oroszlán, mind a róka ragadozó, mindkét faj a saját életben maradásáért küzd, ugyanakkor előbbi közvetlen módon hiába jelentene nagyobb veszélyt az emberre, mégis ő a bátorság szimbóluma, míg vörös bundás kollégája a régi idők gazdaságainak réme, ezáltal sokak szemében a mai napig negatív színben tűnik fel. A macska vallási és kulturális szempontból már önmagában kiváló példa, hiszen míg az ókori Egyiptomban istenként tisztelték, addig Európában a középkorban magával az ördöggel hozták összefüggésbe. Noha mindannyian csupán élni és túlélni szeretnének, számos jelzőt aggattunk a legkülönfélébb fajokra az évezredek és évszázadok során, amik közül most a negatív oldalra, a démonizált, üldözött állatokra hoztunk néhány példát.
Macska
Kezdjük a már említett macskákkal, akiket nemcsak a rágcsálóirtásban jelentett hasznosságuk miatt tiszteltek istenként a mezőgazdaságra épülő Egyiptomban, ösztönös képességeik miatt védelmező szellemként is tekintettek rájuk. Az ókori kultúrában az elpusztult macskákat gyászolták a családok, nem volt példa nélküli a mumifikálásuk sem, ezzel szemben a középkorban a vallási előítéletek miatt egyenesen üldözték őket. Specifikusan a fekete macskák kapták kitüntetett szerepet a babonák hatására, mivel úgy tartották, ők a sötét erők megtestesítői, a boszorkányok segítői, vagy éppenséggel pont az emberek között rejtőzködni kénytelen boszorkányok állat formában. A fekete színt alapvetően párhuzamba állították a bűnnel és a pokollal, valamint az sem segített, hogy a kutyákkal ellentétben a macskák öntörvényűbb, kontrollálhatatlanabb viselkedést mutattak. Bár a modernizáció folyamataként ezek a dogmák kikoptak a hétköznapokból, a babona nem tűnt el nyom nélkül, így az úttesten áthaladó fekete macska sokak szemében még mindig balszerencsés ómennek számít.
Kecske
A kecskék, különösen a bakok démonizálása főként vallási okokra vezethető vissza. A kereszténység térhódításával a pogány hiedelemvilág nemkívánatos tényezővé vált, ezzel együtt a kecskeszerű termékenységi istenek is a megvetés tárgyává lettek. A pogányság párhuzamba állítása az ördöggel szintén nem kedvezett a patás, szarvakkal rendelkező állatoknak, akik ellentétes utat jártak be a lojalitást és az ártatlanságot szimbolizáló bárányokkal. Ezt hatványozta a viselkedésbeli különbség is, mivel a kecskék engedelmessége elmaradt a juhokétól, és hát előbbiek olyasmit is megdézsmáltak a gazdaságokban (cserjék, fák kérge), ami szintén nem kedvezett a róluk kialakult képnek. Maga a biblia is olyan alakként hivatkozott szimbolikusan a kecskékre, bakokra, mint bűnös elkárhozottakra.
Kígyó
Az ókori Egyiptomban védelmező istenként tekintettek rájuk, az ókori görög és római kultúra pedig a gyógyítás attribútumaként jelenítette meg őket. Bár jó pár régióban tisztelet övezte a kígyókat, ennél jóval több kultúrában számítottak a bűnbe esés szimbólumának. De kezdjük az alapvető pszichológiai tényezővel, amivel vissza is térhetünk a macskákhoz. Bizonyára sokan ismerik az „uborka-tesztet”, vagyis azt a helyzetet, amikor egy macska elé uborkát dobnak. A cirmos úgy azonosítja kígyóval a zöldséget, hogy életében nem látott hüllőt, majd pánikba esve menekülni kezd. A génekbe kódolt félelem bizonyos mértékben az embereknél is jelen van, a kígyó humanoid formához mért abnormális külseje pedig szintén nagy befolyással bír az előítéletek kapcsán. Az abszolút negatív véleményt kiszámíthatatlan és veszélyes mivoltukon felül persze az emberi történelem egyik legfontosabb könyve, a Biblia adta, amiben a kígyó a legravaszabb élőlény, a sátán megszemélyesítője, aki bűnbe ejtette Évát, és vele együtt Ádámot is. Ez a kialakult kép még a 21. században is jelentős hatással bír a kígyók megítélésére, noha taszító külsejük ellenére ők is csupán élni szeretnének, távol az emberektől.
Varjú
A varjakat rendkívüli intelligenciájuk és hangutánzó képességük miatt már alapvetően körbelengte egyfajta neutrális miszticizmus, ugyanakkor vallási és kulturális okokból ők sem kerülhették el a negatív szemléletet. Minthogy az ártatlanság színe a fehér, és a fehér galamb isteni szimbólum a keresztény kultúrában, úgy a varjak fekete színe pont az ellentétet szimbolizálja, és a halál hírnökeként jelennek meg. Utóbbi okfejtést főként a történelem nagy háborúi támogatták meg azzal, hogy a letarolt, holttestektől hemzsegő csatateret az elvonulás után a dögevő állatok vették birtokba, és hát a leggyorsabban és leglátványosabban mindig a varjak értek a helyszínre.
Denevérek és baglyok
A két, egymástól teljesen független fajt egy kalap alá vehetjük, ugyanis bűnük pontosan ugyanazokból az összetevőkből áll. Rejtélyes éjszakai életmódot folytatnak, a sötétben repülnek, túlvilági hangon képesek kommunikálni, és előszeretettel fészkelnek templomtornyokban. A baglyokat a középkorban összemosták a boszorkányokkal és a halállal, a denevérekkel kapcsolatos megítélést pedig szintén jelentősen torzította a folklór és a vámpír-mítosz. Napjainkban szerencsére eljutottunk odáig, hogy mindkét állat esetében a legtöbb alfajt tekintve védett minősítésről beszélhetünk, ami ökológiai jelentőségüket tekintve teljesen evidens.
Ezek a vébétörténelem legvagányabb mezei - szerintünk
Egyszerűség vagy izgalmas részletmegoldások? Mindkettőre akad bőven példa összeállításunkban.
Csongrád-Csanád vármegye kihagyhatatlan úti céljai kiránduláshoz
„Állj boldogan és büszkén, ősi város, Símulj szerelmes szívvel a Tiszához” - Juhász Gyula.
Szurkolók közt dekázó rendőr az internet új sztárja
A bostoni rendőr labdakezelése lenyűgözte a drukkereket, hatalmas tapsot kapott a produkcióért.
Váratlanul szigorú lesz a britek közösségi médiás tilalma
Jövő tavasztól kemény intézkedésekkel választanák le a közösségi médiáról a 16 éven aluliakat.
Macska trollkodta szét a Rómeó és Júlia balettelőadást
Avagy így lesz tragédiából komédia a véletlennek köszönhetően.
Merész cipőválasztással érkezett meg a vébére Erling Haaland
A norvég sztárcsatár a nyár egyik slágerében szállt le a norvég válogatottat szállító repülőgépről.







