Ezért nem tudunk nemet mondani a desszertre

Ki ne érezte volna már azt akár étteremben, akár egy nagy családi ebéd közben, hogy kész, teljesen megtelt a bendője, nincs tovább, egyetlen falat nem sok, annyit sem tud leküzdeni? Aztán megjelent a pincér/vendéglátó/nagymama a kedvenc süteményünkkel, pohárkrémünkkel, egyéb ínycsiklandó desszertekkel, amitől varázsütésre elmúlt a teltségérzet, és már pakoltuk is az arcunkba a finomságokat. Most a tudomány adott magyarázatot arra, miért lehetséges az, hogy ilyenkor mindig találunk még egy pici helyet a gyomrunkban.

Egerekkel végeztek el egy kísérletet: egy napig nem adtak nekik semmit enni, majd másnap 90 percen át ehettek normál táplálékot – egészen addig, amíg már maguktól hagyták ott, mert megtelt a pocakjuk. Kicsit később desszertként is ugyanezt a kaját kínálták nekik, de akkor már éppen csak csipegettek belőle. Végül pedig némi cukros-édes finomsággal kedveskedtek, amiből fél óra alatt elképesztő mennyiséget betermeltek, hatszor annyi kalóriát elfogyasztva, mint amit a normál étkezéssel bevittek.

A kutatók szerint a kulcs a pro-opiomelanokortin, azaz POMC idegsejtek aktiválódása a magas cukortartalom hatására. Részben ezek felelnek a jóllakottságérzet kialakulásáért, de bekapcsolják a cukorétvágyat serkentő folyamatokat is, ezzel túlevést előidézve. Vagyis az egereknek, bár már teleették magukat, ezek a neuronok mondták, hogy folytassák a kajálást.

A tanulmány vezető szerzője, Henning Felsenau az evolúciós hátteret is megvilágította: mivel a cukor a természetben viszonylag ritkán előforduló tápanyag, ami gyorsan képes növelni az energiaszintet, az agy úgy van programozva, hogy amikor ehhez hozzájut, minél nagyobb bevitelt sürgessen. Bár a kísérletet egereken végezték, korábbi eredmények azt sugallják, az emberi agy is hasonlóan működhet ezen a téren.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!