Digitális detox, avagy a modern ember tiszítókúrája

Az emberiség egyik legnagyobb találmánya az internet, ami egyben a legnagyobb hátrányává is vált az évek során, már ami a szociális életet, az önértékelést, az egyéniséget és fizikai kondíciót illeti. Nyilvánvalóan visszás, ha pont egy online cikkben prédikálnak arról, mennyire jó elszakadni a laptopok, telefonok és tévék képernyőjének bűvöletéből, ennek ellenére le kell szögeznünk, a digitális detoxra mindenkinek szüksége van. Főleg azoknak, akik észre sem vették magukon, hogy beléptek a függőség ajtaján, azoknak pedig még inkább, akik felismerték a problémát, de egy legyintéssel elintézik a dolgot mondván: - "Bármikor kibírnám napokig net nélkül!"

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Elképzelhető, hogy működne a dolog némi akaraterővel, és a kezdeti hiányérzetet felváltaná a kiegyensúlyozottabb életmód, de azt is be kell látni, hogy a mai világban nagyon nehéz egy ilyen elhatározást meghozni. Ellenszélben kell haladni, elvégre a képernyők már mindenütt ott vannak, a mindennapi életünk részét képezik a wifi-hálózatok, a munkák jelentős része pedig épp úgy kapcsolódik a digitális eszközökhöz, mint a szórakozás. Kis túlzással ma már negatív színben tűnnek fel azok az emberek a nagy átlag számára, akik nem kommunikálnak a közösségi platformokon, nem naprakészek az aktuális hírekből, és nem is válaszolnak órákon belül, ha írtak nekik Messengeren.

Ma már ők a furcsa remeték, akik kizárják magukat egy rájuk kényszerített világból, pedig csak olyanok emberekről beszélünk, akik nem a telefonjuk kameráján keresztül élik az életüket. Objektíven szemlélve már-már zavarba ejtő gondolat azoknak, akik rettegnek attól, hogy kimaradnak valamiből. A jelenség létezik, ugyanis a kimaradástól való félelem az egyik legnagyobb marasztaló erő, ha a közösségi platformokat vesszük alapul.

- "Nem tudod ki az XY huszadrangú influenszer?" - "Nem tudod mi ez az új műsor a tévében?" - "Nem ismered ezt a sorozatot?" - "Nem láttad a képet, hogy a régi barátod megházasodott?" - "Hát akkor érezd rosszul magad, te barlanglakó!"

A szélsőségeknek persze semmi értelme nincs, ezért nem azt szeretnénk mondani, hogy azonnal vágjunk bele egy hónapokig tartó digitális méregtelenítésbe, csupán azt, hogy tegyünk egy röpke önelemző körutat. Vizsgáljuk meg, mennyi időt töltünk képernyő előtt, és mennyi ebből a munkához, a kommunikációhoz és a szórakozáshoz tartozó intervallum.

Elsősorban azoknál a pillanatoknál kell körülnézni, amikor a reflexszerű telefonpörgetésnél agyunk már teljesen stand by, vagyis abszolút haszontalan üzemmódba kerül. Noha erre mondják azt, hogy kell az agynak némi trash, amikor semmin sem kell gondolkodni, de léteznek más opciók is, ha erre vágyik az ember.

Egy rövid séta, egy személyes beszélgetésre invitálás, egy képes könyv bújása az általánosan ajánlott séma, amik közül persze mind jó opció, de a választás csakis a miénk. Egyénfüggő, hogy mi az az empirikus folyamat, amiben nem szerepelnek képernyők, touchpad és billentyűzet, épp ezért nem is szeretnénk okoskodni abban, hogy ki mit tegyen saját egészségéért és lelki békéjéért. Bizonyított tény ugyanis, hogy már 1-2 hét digitális detox javítja az önértékelést és az alvás minőségét, csökkenti a depresszió kialakulásának esélyét, és bármennyire hihetetlen, még a szociális kapcsolatokat is erősíti. Persze nem várható el ismerőseinktől, hogy vágjanak bele egy ilyen méregtelenítő kúrába, hogy kéz a kézben, társként induljunk el az úton. Az viszont minden jó barátságtól, minden családi kapcsolattól elvárható, hogy jusson idő egymásra egy személyes beszélgetés erejéig. Egy kimondott szó ezerszer többet ér annál, mint a megfontolt körmondatok a chaten. Egy személyes találkozás sokkal többet ad annál, mint egy több száz ember által kedvelt fotó.

Konklúzióként talán azt tanácsolnánk, hogy találjunk meg egy köztes átmenetet, rövidítsük le a képernyő előtt töltött hasznos időn kívüli órák számát, így legalább kiderülhet, hogy néz ki a valódi világ, ha tényleg odafigyelünk rá.