Kik azok a doomerek, és miért vannak veszélyben?

A boomer szóval ma már alighanem mindenki tisztában van: ez a fogalom az úgynevezett baby boomer generációt, vagyis nagyjából az 1946 és 1964 között született embereket takarja. Na, de kik azok a doomerek? Egyáltalán nem egy másik korosztályról van szó, hanem egy bizonyos viselkedésformát, gondolkodásmódot követő emberekről.

Ezt az aránylag új kifejezést azokra kezdték el használni, akik mindig képben vannak a világ legszomorúbb és leginkább lehangoló történéseivel, a ránk leselkedő – akár nagyon távoli – veszélyekkel. Erről szóló tartalmakat fogyasztanak, és ezeket osztják meg ismerőseikkel is. A doomerizmus a legrosszabb forgatókönyvre való felkészülésben, az állandó pesszimizmusban gyökerezik – nem véletlen a szótőegyezés a doomscrollinggal, ami pedig a negatív internetes tartalmak folyamatos böngészését jelenti.

De mi is ezzel a gond? A terapeuták szerint a doomerek gyakran azt gondolják, a jövő sötét és reménytelen, függetlenül attól, mit tesznek. Az egyénnek szerintük aligha van szerepe az események alakításában, a helyzet jobbra fordításában. Ezáltal pedig reménytelenség- és tehetetlenségérzés, érzelmi kimerültség jellemezheti mindennapjaikat.

Ez a fajta felfogás mindig is létezett, de az internet és a közösségi média durván felerősítette és szélesebb körben kiterjesztette. Valamelyest öngerjesztő is a dolog, hiszen minél több ilyen cikket olvasunk, videót nézünk, az algoritmusok annál többet tálalnak elénk. Továbbá valós tapasztalatok – legyen szó háborúval, világjárvánnyal, gazdasági válsággal kapcsolatos emlékekről – szintén támogatják ezt a magatartást.

Márpedig a szakemberek szerint elménk, idegrendszerünk nem arra lett kitalálva, hogy a nap huszonnégy órájában rettegjen. Az persze érthető, ha a valós problémákon agyalunk, aggódunk miattuk, de a „minden rossz, és semmi sem lesz jobb” szemlélet káros. Fennáll a kockázata, hogy a doomerek a tényleges jóllétüket szolgáló tevékenységeket elhagyják a rutinjukból: nem keresik a kapcsolatot másokkal, nem tűznek ki célokat, nem tanulnak új dolgokat, nem figyelnek oda testi-lelki egészségükre, táplálkozásukra, a testmozgásra – és segítséget sem kérnek.

Ezáltal a doomerizmus nagyban hozzájárulhat a szorongás, a depresszió, a kiégés, az izoláció kialakulásához, felerősödéséhez. Amennyiben saját magunkon észleljük ennek jeleit, fontos, hogy időben lépjünk. Határok felállításával, tudatosabb médiafogyasztással sokat javíthatunk a helyzeten, de ha egyedül nem megy, szakemberhez kell fordulni. Éppen ezért fontos az is, hogy a környezetünkben élőkön felismerjük a tüneteket, és segítséget nyújtsunk.

(forrás: HuffPost)

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!