Ártatlanul a rácsok mögött - a leghosszabb büntetések, amiket tévesen szabtak ki

A remény rabjaiban Andy Dufresne 19 éven keresztül ásta az alagutat egy apró ásványkalapáccsal, hogy aztán egy filmtörténeti pillanattá váló jelenetben szabaduljon a Shawshank börtön fogságából. Az alkotás nem véletlenül áll a legtöbb internetes moziadatbázis toplistájának első helyén. A történet univerzális és emberi, az ártatlanul elítélt Andy karakterével bárki azonosulni tud, de legalábbis együtt tud vele érezni, hiszen a szabadságot olyan alapvetésnek érezzük, mint a levegővételt. Jó lenne azt mondani, hogy ilyesmi csak a fiktív történetekben létezik, de sajnos nincs így, ráadásul a filmben eltelt 19 év a közelébe sem ér a rekordhosszúságú időre ártatlanul börtönre ítéltek idejéhez képest.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Robert Johnson nem volt makulátlan előéletű tinédzser, de olyan sem, akit fenyegetett volna a börtön tettei miatt. Ennek ellenére 16 évesen lecsukták gyilkosság, fegyveres rablás és betörés vádjával, amiért 29 évet kellett rács mögött töltenie. Johnson első vallomásában magára vállalta a bűntényt, de később visszavonta, és azt állította, hogy a chicagói rendőrség kényszerítette ki első körben a beismerést. A vád semmi másra nem alapult, csak erre az első vallomásra, és a hatóságok nem is vették komolyan a további nyomozást. DNS-teszt nem állt rendelkezésre, a poligráfot pedig bár használják a bűnüldözőszervek nyomozati eszközként, az amerikai bíróságokon a teszt nem minősül közvetlen bizonyítéknak. Hosszas jogi csatározás következett, amiben több bizonyíték mellett kiemelték azt a korábban elhanyagolt tényt, hogy a tanú egy teljesen más elkövetőt azonosított. Végül elkezdődött egy másik nyomozás hatalommal való visszaélés ügyében, Johnson ítéletét pedig hatályon kívül helyezték 2025-ben. Az idén szabadult férfi élete nagy részében a börtönben szocializálódott, ezért jelenleg is próbálja felvenni a jelenkor ritmusát, ugyanis amikor bekerült, még a videotékákba jártak az emberek.

Richard Phillips neve mellé rögtön két bűntény írtak 1972-ben. Korábbi barátjának, a hozzá külsőre feltűnően hasonlító Fred Mitchellnek a tanúvallomása alapján megvádolták egy férfi meggyilkolásával, és egy korábban elkövetett rablással is, ami miatt börtönre ítélték. Phillips a kezdetektől bizonygatta az ártatlanságát, de egészen 2010-ig kellett várnia, míg érdemi változás állt be az ügyben. Jelentkezett ugyanis egy rab, aki azt állította, Mitchell bevallotta neki, hogy valójában mindkét bűntényt ő követte el. Ez még nem volt elég a bíróságnak, viszont 2018-ban Mitchell már saját maga mondta el az igazságot. Phillips 2018-ban szabadult, 46 év évvel bebörtönzése után.

Glynn Ray Simmons viszont még nála is rosszabbul járt. Simmonst 1975-ben ítélték el egy italbolt kirablásáért, valamint az eladó és egy vásárló lelövéséért. A vádat a vásárló tanúvallomására alapozták, aki bár csodával határos módon túlélte a támadást, még ő is azt mondta, csak néhány másodpercre látta az elkövetőket. Simmonst azonosították a leírás alapján, és mindössze kétnapos eljárás után le is csukták. Hiába vallotta egy tucat családtag, hogy Simmons velük tartózkodott egy másik városban, ezt nem vették figyelembe, sőt az egyik rokont, Don Robertsont is gyanúba keverték, mint tettestárs. Mivel a férfi folyamatosan ragaszkodott ártatlanságához, és 20 év után újabb részleteket, pontosabban hiányosságokat tártak fel a korábbi nyomozás kapcsán, Simmonsban feléledt némi remény. Végül az ügy hosszú ideig tartó felülvizsgálata Simmons törvénytelen elítélését bizonyította. A férfi 70 évesen szabadult úgy, hogy 48 évet volt kénytelen rácsok mögött tölteni, ennek fejében a 7 millió dolláros kártérítés csupán aprópénznek tűnik.