Egy máig megoldatlan rejtély, középpontban egy világítótoronnyal

Egy világítótoronynak már önmagában van némi misztikuma azzal, hogy egyetlen kimagasló objektumként fényt és irányt mutat az éjszaka sötétjében úszó hajóknak. Ma már többségük automatizált, de régen, amikor fontosságuk is jelentősebb volt, többnyire 2-3 fő felelt a gondos működésükért. A külvilágtól elzárt környezet, a sok esetben zord időjárási körülmények és a szűk élettér sok esetben kikezdte a személyzet lelkivilágát, próbára téve szellemi és fizikai teljesítőképességük határait. Talán ennek is köszönhető a sok kísértethistória a világítótornyokkal kapcsolatban, azonban akad egy történet, ami nem csupán legenda, hanem egy valódi, máig megoldatlan rejtély. Ez a hátborzongató történet az apró lakatlan szigetnek, Eilean Mórnak a világítótornyáról szól.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A 23 méter magas tornyot egy kopár területen húzták fel, a Skóciától északnyugatra található Eliean Móron, a Flannan-szigetcsoport egyik aprócska szigetén, hogy aztán az átadását követően ki is vezényeljenek három férfit 1900-ban, akik majd egy évig dolgoztak a helyszínen. Először a Philadelphiából Leith-be tartó Archtor gőzhajó kapitánya jegyezte fel december 15-én, hogy a rossz látási körülmények ellenére a világítótorony nem adott fényt, majd az információt továbbította az Északi Világítótorony Bizottságnak. A kiküldött segélyhajó, ami a váltást és az ellátmányt is hozta, a rossz időjárás miatt csak december 26-án érte el a szigetet, de ekkor a három férfit már sehol nem találták. Joseph Moore, a váltószemélyzet tagja már azt furcsállta, hogy senki nem fogadja őt, valamint a torony zászlója sem volt felhúzva, és férfiak pedig a hajókürtre sem reagáltak.

forrás: Wikipedia / Marc Calhoun

A világítótoronyba érve egy felborult széken kívül dulakodásnak nem találták nyomát, az ágyak szépen be voltak vetve, viszont a konyhai óra megállt, az asztalon pedig a félig megevett étel várta vissza gazdáját. Hiába kutatták át az egész szigetet, James Ducat, Thomas Marshall és Donald McArthur szőrén-szálán eltűnt. Tovább bonyolította az esetet, hogy a sziget egyik oldalán találtak egy felfeszített ládát, szétdarabolt köteleket, a toronyból pedig kettő vízhatlan tengerészruhát is elvittek a háromból. Pár nappal később a bizottság egy felügyelőt küldött az ügy kivizsgálására, aki szintén nem jutott előrébb a helyszínen, viszont érdekes bejegyzésekre lett figyelmes az állomás naplójában.

Thomas Marshall másodsegéd december 12-én feljegyzésében arról tett említést, hogy olyan vihar tombol, amilyet 20 éve nem látott, a fő toronyőr, James Ducat nagyon csendes lett, és hogy a kemény habitusáról és tengerészeti tapasztalatáról híres Donald McArthur egyfolytában sír. A környező állomások azonban nem számoltak be viharról december 12. és 14. között, szemben Marshall-lal, aki nyomatékosította a naplóban, hogy a vihar miatt minden elsötétült, folyamatosan csak imádkoznak. Az utolsó feljegyzés december 15-i dátummal szerepelt: minden a legnagyobb rendben, a vihar véget ért, a tenger nyugodt. Valamint halványan egy oda nem illő megjegyzésként: "Isten mindenek felett áll”.

forrás: Wikipedia / JJM

Bőven a tengerszint felett, a tapasztalt őröknek nem okozhatott gondot egy nagyobb vihar sem, a biztonságuk garantálva volt, azonban a későbbi vizsgálatok arról számoltak be, hogy bár a keleti kikötőhelyen minden sértetlen volt, a nyugatinál az ösvény melletti vasszerkezet kicsavarodott a betonból, és egy több mint egytonnás szikla mozdult el a helyéről. A szikla tetején, több mint 60 méterrel a tengerszint felett, és annak szélétől 10 méterre is felfedeztek károkat a talajon. A hivatalos(nak vélt) álláspont végül az lett, hogy a három férfi december 15-én délig teljesített szolgálatot, majd a kikötőköteleket, a leszállóköteleket és egyéb eszközöket tartalmazó, sziklahasadékba rejtett láda biztosítása érdekében ketten a sziget nyugati pereméhez indultak. A harmadik személy a másik kettő keresésére indult tengerészruha nélkül, de a szokatlanul magas hullámok a sziklafalról visszacsapódva ahogy kollégáit, úgy őt is elsodorták. Ehhez egyébként egy kisebb szökőárra lett volna szükség a modern kutatások szerint.

A kézenfekvő magyarázat - többek között az ellentmondásoknak is köszönhetően - persze nem volt mindenki számára kielégítő. A vizsgálatnál elhanyagolható tényezőként kezelték azoknak a sziget mellett elhaladó halászoknak a beszámolóját, akik három férfit láttak reakció nélkül vadul evezni egy csónakban. Szóba került, hogy a személyzet egyik tagja megőrült, majd a többiekre támadt, és természetesen legendák kaptak szárnyra egy átokról is, ami a szigetet sújtja. Mivel az áramlatok nem sodortak partra holttesteket, így James Ducat, Thomas Marshall és Donald McArthur eltűnése egy máig megoldatlan rejtély maradt, amit egyébként a popkultúra számos formában dolgozott fel, szinte minden esetben különböző magyarázatokkal szolgálva.