Elég jó apa vagyok? Vagy csak jelen vagyok?

Ismerősek ezek a mondatok? Talán valamelyik már nálatok is elhangzott, hiszen egy fáradt reggelen, egy nehéz nap végén vagy egy konfliktus közepén könnyű így reagálni.

Az elmúlt évtizedekben sok családdal, apával és gyermekkel dolgoztam együtt, és látok apákat, akik minden erejükkel azon vannak, hogy biztonságot teremtsenek. Látom őket a hétköznapi működésben. Dolgoznak, ott ülnek a szülői értekezleten, elviszik a gyereket edzésre, uzsonnát készítenek, gondoskodnak, felelősséget vállalnak.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Mégis egyre több férfi teszi fel a kérdést: Jó apa vagyok? Valóban jelen vagyok a gyermekem életében, vagy inkább csak mellette vagyok? Mitől válik igazán értékessé az együtt töltött időnk?

Talán van valami, amitől a közös program, az ajándék, az ölelés vagy akár egy hétköznapi vacsora valóban kapcsolódássá válik. Ez a ráhangolódás. Amikor egy gyermek azt érzi, hogy az apja valóban észreveszi őt, nemcsak azt látja, hogy mit csinál, hanem kíváncsi arra is, mi zajlik benne, ilyenkor egy egészen másfajta üzenetet kap: „Látlak, érdekel, hogy mi történik veled. Fontos vagy nekem. Számíthatsz rám.”

Amikor apa azt kérdezi: „Mi volt az óvodában/iskolában?”, „Milyen napod volt?”, ezek jó kezdő kérdések lehetnek, a kapcsolódás azonban gyakran máshol nyílik meg: „Mit mesélnél el most a legszívesebben?” Ebben már mélység van, a gyermek világára irányuló kíváncsiság, amelyből olyan történetek, érzések és gondolatok kerülhetnek felszínre, amelyekre mi magunk sem számítottunk. Ebben nincs elvárás, nincs jó válasz és nincs azonnal megoldandó feladat, van viszont valódi érdeklődés a gyermek világa iránt.

És van, amikor a legnagyobb segítség éppen az, ha az apa nem akar azonnal megoldást találni. Ha a gyerek sír, lehet, hogy nincs szüksége hosszú magyarázatra, hanem először csak arra vágyik, hogy valaki mellé üljön, és azt mondja: „Látom, hogy ez most nagyon nehéz neked.”

A biztonságos érzelmi kötődés sok apró pillanatból épül fel. A kutatások azt mutatják, hogy az apai érzékenység összefügg a gyermek érzelemszabályozásával, valamint több kognitív területtel is kapcsolatot mutat. Ezért talán kevésbé az a kérdés, hogy hány órát töltünk együtt sokkal inkább az, hogy amikor együtt vagyunk, valóban kapcsolódunk-e egymáshoz. Meghívni gyermekünket a saját belső világunkba, és őszinte kíváncsisággal belépni az övébe ez az érzelemmegosztás. A gyermek számára a hiteles apa olyasvalaki, aki meri megmutatni önmagát, aki vállalja az örömét, a bizonytalanságát, a hibáit és a fejlődését is. Ezzel olyan példát mutat, amelyből a gyermek azt tanulhatja meg, hogy az élet tele van kihívásokkal, és a változtatás lehetősége mindig saját döntésünk és egyben lehetőségünk is.

A kapcsolódás egyik legerősebb eszköze az is, amikor segítünk a gyermeknek szavakat találni arra, amit átél. Például: „Látom, mennyire csalódott vagy.” „Megértem, ha dühös vagy.” Ugyanilyen fontos visszatükrözni a pozitív érzéseket is: „Látom, milyen büszke vagy magadra.” „Érzem, mennyire megkönnyebbültél.”

Amikor megnevezzük az érzéseket, a bánatot, a tehetetlenséget, a haragot, a dühöt, a félelmet, a csalódottságot vagy éppen az örömöt, a gyermek azt tapasztalja meg, hogy az érzései elfogadhatók, és van valaki, aki képes vele együtt érezni. Sok apukától hallottam már hasonló mondatokat, és azt is tapasztalom, hogy amikor ezek a mondatok a hétköznapi kapcsolat részeivé válnak, egy lelkileg megterhelőbb pillanatban vagy nehezebb időszakban segítenek abban, hogy könnyebben találják meg egymással a hangot, mert a gyerek számára már ismerős az a biztonságos közeg, ahol az érzéseiről lehet beszélni.

De hogyan lehet egy apa érzelmileg elérhető? Talán első lépésként úgy, hogy az apa megtanulja felismerni és megmutatni a saját érzéseit is. Figyel a belső világára, és megengedi magának, hogy segítséget kérjen, amikor elakad. Az a férfi, aki kapcsolódni tud önmagához, könnyebben kapcsolódik a gyermekéhez is. A férfiak mentális egészségéről ma még mindig kevés szó esik, pedig az érzelmileg elérhető apaság ott kezdődik, hogy kapcsolatban vagyunk önmagunkkal, felismerjük a saját érzéseinket, és merünk beszélni arról is, ami nehéz. Az érzelmileg elérhető apa nem különleges ember. Ő az, aki újra és újra a kapcsolódást választja, megérkezik, figyel, kíváncsi és ráhangolódik. A gyermek ebből tanulja meg, hogy az érzéseknek helyük van, hogy segítséget kérni természetes, és hogy a kapcsolatok biztonságot adhatnak. Egy érzelmileg elérhető apa a gyermeke szemébe néz, és kimondja vagy szavak nélkül érezteti:

„Látlak. Fontos vagy nekem, itt vagyok, mindig számíthatsz rám.”

Források:
Rodrigues, M., Sokolovic, N., Madigan, S. et al. (2021). Apai érzékenység és a gyermekek kognitív és szocioemocionális eredményei: metaanalitikus áttekintés. Child Development, 92, 554–577.

Ujiie, Y. és munkatársai (2024) – Anyai és apai érzékenység: A gyermeki kötődési biztonság kulcsfontosságú meghatározóinak vizsgálata metaanalízis segítségével. Psychological Bulletin, 150, 839–872.)

A szerző szülőmentor.