Tudod, miért lett öt karika az olimpia hivatalos jelképe?

Az olimpia legismertebb jelképe a zászló, amit az 1920-as, Antwerpenben rendezett torna óta változatlan formában láthatunk. Az öt egybefonódó karika ötlete a modern olimpiai játékok elindításában is nagy szerepet vállaló Pierre de Coubertin fejéből pattant ki 1913-ban. A zászlót a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapításának huszadik évfordulóján tűzték ki először.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A karikák a földrészeket szimbolizálják, Coubertin szavaival élve azt az öt kontinenst jelképezik, melyeket az olimpiai eszme egyesített. Korábban a színeket földrészekhez rendelték, így lett Európa kék, Ázsia sárga, Afrika fekete, Észak- és Dél-Amerika piros, míg Ausztrália zöld színű. 1951 óta a hivatalos álláspont szerint azonban a színek nincsenek külön földrészekhez rendelve, ezért más szempontok alapján esett rájuk a választás. Az öt színből ugyanis legalább egy biztosan megtalálható minden egyes résztvevő nemzet zászlaján.

Egy másik meghatározó jelkép az olimpiai láng, ami az ókori olimpiai játékok alatt égett, szimbolizálva a történetet, miszerint Prométheusz titán ellopta a tüzet Zeusztól, és az embereknek adta. A hagyomány újraélesztése az amszterdami, 1928. évi nyári olimpiai játékokra datálható, de először csak 1936-ban vitték Föld körüli útra. Hagyományokhoz hűen később a fáklyát parabolatükrökkel és napsugarak segítségével gyújtották be, hogy aztán Olümpiából eljusson a célország területére a legkülönfélébb közlekedési eszközökön.

Mikor a fáklyát nem kézben viszik, az utazás során mellé rendelnek egy tűzvédelemben jártas szakembert, legfőképpen tűzoltókat és a biztonsági szolgálatok tagjait, ugyanis a tradíciók szerint a láng nem alhat el egy pillanatra sem. Emiatt speciális tárolókban szállítják, így még repülőgép-kompatibilis is lesz az értékes rakomány.

forrás: Wikipedia / Elvert Barnes

Tréfás pillanatok is társultak a láng életútjához. A legmeglepőbb történet az 1956-os melbourne-i olimpiáról származik, amikor Barry Larkin ausztrál állatorvostan-hallgató a játékok elleni tiltakozása folytán gondolt egy merészet, és egy széklábra tekert meggyújtott alsónadrágot adott át Sydney polgármesterének. Az egész tömeg elhitte, hogy az ő feladata átadni a fáklyát, és még a tárgy eredetiségét sem kérdőjelezték meg a bámészkodók. Larkin terve annyira jól sikerült, hogy még a lebukása előtt sikeresen elmenekült a helyszínről.

Bár a láng nem égett, a fáklya még a Földet is elhagyta, mikor Oleg Kotov és Szergej Rjazanszkij orosz űrhajósok a 2014-es szocsi téli olimpia fáklyájával tettek űrsétát. Jelképesen átadták az eszközt útjuk során egymásnak, mindezt 400 kilométer magasságban. Ez volt a legtávolabbi helyszín, ahol a fáklya valaha is járt, és jó eséllyel ez egy darabig még így is marad.

Szintén Coubertinhez köthető az olimpiai játékok jelmondata is, ami latinul „Citius, Altius, Fortius”, a jelentése pedig „Gyorsabban, Magasabbra, Erősebben”. Hasonlóan szimbolikus és fontos hagyomány a sportolók esküje is, aminek a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által jóváhagyott jelenlegi szövege így szól: