Egyre több gondot okoznak az elszemtelenedett medvék - szerencsére nem idehaza

Szerte a világban egyre több a medvetámadás, ami nagyban köszönhető az állatok lakott területen való megjelenésének. Bár ha mélyebbre ásunk, azt is mondhatnánk, hogy ezek a támadások csak és kizárólag az embereknek köszönhetőek, akik az urbanizáció folyamatában többnyire nem veszik számításba a környezetre mért hatásokat. Mondhatnánk úgy is, hogy a környezettel szembeni alázat hiányával állunk szemben, de fontos megjegyezni azt is, hogy a túlnépesedés globális probléma, ami a bolygó minden résztvevőjét érinti. A turisták is tovább súlyosbították a helyzetet az állatok etetésével, ami mindennaposnak számít Erdély kacskaringós útjain. A felhalmozódó problémák okán a 8000 ezer fős medvepopulációval rendelkező Romániában például valóságos krízishelyzet alakult ki a falvakba és városokba betolakodó nemkívánatos állatok miatt.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Pedig ezek az állatok nem változtak semmit az elmúlt száz évben, csupán asszimilálódtak a városiasodás és a klímaváltozás hatására. Noha az élőhely beszűkülése miatt egyes esetekben nem is volt választási lehetőségük, gyakran a mackók gondolják úgy, hogy az emberek közelsége a túlélés záloga. Ezek az állatok semmi mást nem akarnak, csak enni, aludni és mindent megtenni a fajfenntartásért, a legkönnyebb módja pedig az élelemszerzésnek a csábító kukák által kínált svédasztal. Az utcára kitolt, nem lezárt kukákból előszeretettel csemegéznek a mindenevő medvék, elvégre könnyű prédáról van szó, amiért csak a kisujjukat kell mozdítani a rendkívül jól alkalmazkodó állatoknak. Mindeközben a turkáló mackók jelentős anyagi kárt okoznak a kertekben, az autókban és a ház körüli eszközökben, a rendszeressé vált konfliktusok miatt pedig a mezőgazdaság is megszenvedi az állatok közelségét. Sokszor már juhászokat sem találnak a gazdák, valamint lassú tendenciaként panziók zárnak be a csökkenő látogatószám miatt.

Az emberi közelséghez szokott medvék nem is akarnak maguknak más élőhelyet, ez pedig párzási időszakban különösen nagy probléma, nem beszélve a bocsaikat védő nőstényekről. A medvetámadások döntő többsége is ilyen esetekben valósul meg, de az is gyakori esemény, hogy az állat a memóriájába vésett udvart folyton felkeresi élelem után kutatva, akkor is, ha már többször elzavarták. Magyarországon a minimális létszámú medveészlelések többségét a Bükki Nemzeti Parkban, valamint az úgynevezett "nógrádi medveháromszögben" jegyezték fel. Ezek az állatok szerencsére nem keresik az ember közelségét, de a turisták által hátrahagyott szendvicsekre ők sem mondanak nemet, egy esetleges támadás esetén pedig érdemes néhány kőbe vésett szabályt betartani.

Először is, a barna medve bármelyik napszakban aktív lehet, ezért ha véletlen belefutunk egy példányba ami nem vett észre minket, nyugodtan és csendben kell elhagyni a területet. Ha már észrevett az állat, nagy eséllyel elkerül majd minket, de ha mégis meggondolja magát, a lehető legnagyobb zajt kell csapni, hogy elkergessük. Ha érdeklődő fázisba került, jó, ha van nálunk némi élelem, amit hátra tudunk hagyni számára, amíg elhagyjuk a területet. Különböző tárgyakat, botokat felé dobálni kifejezetten tilos, kiszámíthatatlanabbá teszi az akár 400 kilós állatot. Ha a medve két lábra áll, nem kell pánikba esni, ez még nem jelenti azt, hogy agresszív, viszont ha folyamatosan felvesszük vele a szemkontaktust, az már sokkal inkább támadásra ingerli. Valódi veszélyhelyzet esetén az egyetlen amit tehetünk, hogy megőrizzük a nyugalmunkat, lefekszünk a földre, kezünkkel eltakarjuk az arcunkat, és meg sem moccanunk, mert elfutni úgysem tudunk.

A problémára megoldást találni elképesztően nehéz. Az állatok kilövése a környezetvédelmi hatóságok jóváhagyásával nyilvánvalóan utolsó opciók közt kell, hogy szerepeljen, viszont a külön számukra létrehozott rezervátumok óriási anyagi ráfordítást igényelnek, ami korlátozza a lehetőségeket, a vadkerítés pedig szintén nem opció, a hatalmas állatok bármin átjutnak, amin akarnak. Jelenleg napirenden szerepel a deviáns, különösen agresszív állatok beazonosítása és szelektálása, ami jelen esetben a kilövést jelenti, viszont ezzel megakadályoznák a tömeges medveirtást. Az alapvető cél az lenne, hogy a medvék számára ne legyen csábító az ember közelsége, amit legfőképpen a hulladék megfelelő tárolásával lehetne elérni. Persze ez egyéni felelősséget is jelent, ami mindennapos figyelmet kíván, és olyan elzárt konténereket, amiket még a legnagyobb erőfeszítéssel sem képesek megközelíteni az éhes medvék. Valamint az sem ártana, ha az átutazó turisták nem etetnék a megálló autókra specializálódott mackókat, bármilyen aranyosnak is tűnnek.