Az év legjobb filmje fákról, hüllőkről, halakról és madarakról szól

A Honfoglalástól kezdve a Miniszter félrelépen át az Üvegtigrisig a legtöbb magyar játékfilm időpazarálás, még egy iszákos asztalos is egy kezén megszámolja, hogy az elmúlt harminc év terméséből melyikre volt érdemes beülni. Egészen más a helyzet a dokumentum- és természetfilmekkel, amelyekből minden évben jól kiszámíthatóan beesik néhány igazán jó darab.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Ez sem volt mindig így, az 1952-es Gyöngyvirágtól lombullásig szintjét sokáig nem érte el hazai alkotás, majd 2011-ben jött a Vad Magyarország - A vizek birodalma, és valami elindult. Szendőfi Balázs első filmje, a Budapest halai (2015.) szintén egy fordulópont volt, hiszen minimális költségvetésből mutatta be, hogy a fővárosban a lábunk előtt is ott van a természet. Ezt követték Szendőfi további munkái, a Hegyek-völgyek halai, A szőke tó - A Tisza-tó hat évszaka, a Ráckevei-Dunáról szóló Marasztalt folyó és a Körösök vidékét bemutató Volt egyszer egy vadvízország - ezek egyre jobb feltételek mellett, egyre jobb technikával forogtak, viszont közben nem sikkadt el a lényeg, a történet.

forrás: https://tiszatofilm.hu/

Ugyanis a természetfilm sem annyi, hogy kint kell seggelni egész évben, aztán ha megvannak a tuti felvételek, akkor kész is. Kell lennie történetnek, mondanivalónak - és mindezt jól elmesélni képekkel, narrációval, zenével. Ha ezekkel az eszközökkel nem sikerül átadni a természetet, az élővilágot és a problémákat, akkor megette a fene az egészet, onnatól lehet drón, 1000 mm-es objektív és akármilyen felbontás. Az említett filmek viszont jók, mert mindegy, hogy drónnal és stábbal, vagy egy szál Gopróval vették fel őket, látszik, hogy van mögöttük elképzelés és mondanivaló.

forrás: https://tiszatofilm.hu/

Az ember alkotta paradicsom az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ és az Aktív Magyarország megrendelésére készült, és a projektbe beszállt Ljasuk Dimitry filmrendező és Fehér Zoltán rendező/operatőr, majd közel egy éven át forgattak folyamatosan a Tisza-tavon.

Szendőfi eddigi filmjeihez képest Az ember alkotta paradicsom legfontosabb újítása, hogy megjelenik benne az ember - Ljasuk Dimitry nem csak a hangját, hanem az arcát és személyiségét is beleviszi a filmbe, nem csak bemutatja a tavat, a szigeteket és az állatokat, hanem elmeséli az ezekhez fűződő viszonyát.

forrás: https://tiszatofilm.hu/

Képletesen és szó szerint is fürdőzik a szerepben, neki a Tisza-tó hazai pálya, hiszen a covid alatt visszavonult egyedül a tó egyik szigetére, amiről filmet is forgatott. Az Ember alkotta paradicsomnak jót tesz, hogy a természetért őszintén rajongó, a helyszíneket alaposan ismerő, a vízen otthonosan mozgó, választékosan beszélő, sármos férfi vezeti, az pedig a rendezés és a vágás érdeme, hogy mindemellett nem érezni, hogy rátelepedne a filmre, a fókuszban végig az ötvenéves Tisza-tó marad a csodáival és a problémáival.

A 85 perces film végig feszes, és nincs híján a nagyon erős képeknek - a kiszáradt tavat bemutató snittek, a hatalmas kormorántelepeken végigfutó svenk, vagy a kamera felett elúszó csuka ugyanolyan jók, mint amikor a duzzasztó alatt guggoló mesélőt eltalálja és a vízbe löki egy busa.

Az időnként feleslegesen szájbarágós stíluson kívül a film másik gyengéje, hogy a kellemesnél eggyel erősebben van jelen a megrendelő és rajta keresztül a turisztikai beruházások bemutatása. Ez egy kompromisszum volt, amit az alkotóknak meg kellett kötnie - amúgy meg mit sírok, ennél nagyobb problémánk ne legyen.

A filmet ezekben a mozikban lehet megnézni.