Anglia vagy Spanyolország: ki nyeri a foci-Eb-t? És milyen volt a torna?

Amikor a gólzáporos német–skót nyitómeccsel elkezdődött a labdarúgó-Európa-bajnokság, bevallom nagyon sokat vártam a tornától. Több szempontból is, hiszen egyrészt bíztam abban, hogy hasonlóan látványos találkozókat és sok gólt látunk, na meg abban is, hogy a magyar válogatott szépen szerepel, sokáig eljut. Sajnos hamar csalódnom kellett, először rögtön másnap a Svájc elleni összecsapásunk első félidejében, a mieink gyenge, összeszedetlen játéka miatt. Aztán összekapták magukat a srácok, és a házigazdával szemben elszenvedett tisztes vereség, valamint a skótok drámai legyőzése után emelt fővel térhettek haza.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A leggyengébb nagy torna?

Viszont a torna folytatódott, mégpedig nem valami fényesen. A tradicionális nagy csapatok zöme abszolút sótlan, színtelen produkcióval rukkolt elő, az olaszok például minden idők egyik leggyengébb csapatával zúgtak ki a nyolcaddöntőben, a franciák egy büntető- és két öngóllal az elődöntőig döcögtek, ott legalább rúgtak egy rendes akciógólt, mégis kiestek. Üde színfoltot pár kisebb nemzet jelentett, hiszen Grúzia nyolcaddöntőbe jutott rendkívül elszánt, harcos teljesítménnyel, ugyanebben a körben talán a legjobb meccs az osztrák–török volt.

forrás: Oguz Yeter/Anadolu via Getty Images

Az osztrák-török meccs igazi csata volt

Ami még fájó pont volt számomra, az a játékvezetés. Elvileg minden eddiginél több segítséget kapnak a bírók, mégis számos vitatott eset tarkította az Eb-t. Joggal tehetjük fel a kérdést: a VAR-nak ebben a formában van-e keresnivalója ebben a gyönyörű sportágban? Mert ott volt például a német–magyaron az Orbánnal szembeni lökés. Oké, sípszóig senkinek nem lett volna szabad megállnia, de az akkor is szabálytalanság volt. Vagy mondjuk a dán és spanyol kezezés, megint a németek meccsein – ha az előbbi büntető, az utóbbi miért nem? Hol itt a következetesség? Persze, olvastam én is az indoklásokat, de nem győztek meg. Vagy amikor a skótok letarolták a mi Varga Barnabásunkat, az hogyan nem volt semmi? Nem a kapust ekézem, hanem a két védőt, akik rálökték a csatárunkat.

Jöjjön a finálé

Viszont most itt vagyunk július 14-én, vasárnap, a döntő napján. Ha azt mondom, Spanyolország–Anglia, nincs ebben semmi meglepő, két olyan csapat jutott be, amelyeket előzetesen is esélyesnek tartott rengeteg szakértő, meg a fogadóirodák is. Azonban az már sokkal érdekesebb, mennyire eltérő úton jutottak el idáig.

forrás: Marcio Machado/Eurasia Sport Images/Getty Images

Lamine Yamal lő kapura a franciák ellen

Nézzük előbb a spanyolokat: a csoportkör egyetlen százszázalékos csapata volt az övék (pedig például az olaszokkal és a horvátokkal mérkőztek), az addigi nagy meglepetésgárdát, a grúzokat simán csapták ki a tizenhat között, a negyeddöntőben hosszabbítás után, az utolsó pillanatokban búcsúztatták a németeket, az elődöntőben hátrányból fordítva a franciákat. Nagyszerű elegye a csapatuk a fiatalos lendületnek és könnyedségnek, meg a rutinnak, a játékosokból pedig a felnőtt szinten lényegében komolyabb eredményeket felmutatni nem tudó, ám a válogatottal U19-es Eb-t nyerő Luis de la Fuente kovácsolt egységes rendszert.

Cseréi ülnek, gondoljunk csak Dani Olmóra, és igaza volt, hogy teret mert adni az olyan fiataloknak, mint Lamine Yamal, akiről eddig is tudtuk, hogy zseni, nem véletlenül játszik 16 évesen – bocsi, tegnap óta 17 – a Barcelonában. Ma már sokszoros rekorder, hiszen a legfiatalabb pályára lépő az Eb-k történetében, ugyanezt az egyenes kieséses szakaszra vetítve is elmondhatja magáról, továbbá a legifjabb gólszerző és gólpasszadó. A franciáknak olyat akasztott, hogy bárki megirigyelné. Szóval összességében a spanyol talán a legmagabiztosabb és legszebb focit játszó csapata ennek a vérszegény kontinensviadalnak.

Aztán az angolok. Na, ők meg abszolút takarékon mentek a csoportban, egy győzelem és két döntetlen volt a mérlegük, pedig papíron gyengébb négyesük volt a spanyolokénál. A zárókörben nekünk fájó módon ikszeltek Szlovéniával, ha legalább egy-nullra nyernek, mi is ott vagyunk a nyolcaddöntőben. Ami talán még meglepőbb, hogy mindössze két gólt találtak a három meccsen. A folytatásban a szlovákok ellen az utolsó pillanatban egyenlített Kane, majd a 2 x 15-ös hosszabbításban ollózta Bellingham a továbbjutást érőt. Svájc ellen is hátrányban voltak, végül büntetőkkel mentek tovább, és a hollandok ellen is fordítaniuk kellett, méghozzá úgy, hogy az egalizálás erősen véleményes, még angol szakértők által is kritizált tizenegyesből született meg.

forrás: Jose Breton/Anadolu via Getty Images

Ollie Watkins gólöröme Hollandia ellen

Pedig nem kérdés, rengeteg a szupersztár náluk, akik hétről hétre a legerősebb bajnokságok topcsapataiban edződnek, ott is kulcsemberek. A hollandok ellen mégis az Aston Villából behívott Ollie Watkins volt a nagy hős. Pozitív oldalon Kobbie Mainoo-t emelném ki. Harry Kane-t nagyon kikezdték már a szigetországi sajtómunkások, ahogyan Gareth Southgate kapitányt is, de a döntőbe jutás óriási fordulatot hozott a megítélésében, a szövetség állítólag a finálé eredményétől függetlenül hosszabbítani tervez vele. Oké, tény, hogy ő az utóbbi idők legeredményesebb angol kapitánya, zsinórban másodszor vitte Eb-döntőbe a gárdát. De attól még vagy két félidőt leszámítva ezen a tornán szívesebben piszkáltam volna százas szöggel a szemem, minthogy őket nézzem. Jó, mondjuk azt, hogy célfutball, és annak meg hatékony.

Na, de akkor most ki nyer?

Ha kizárólag a két csapat eddigi teljesítményét nézném, azt mondanám, toronymagas esélyesek a spanyolok. Amúgy a fogadóirodák is őket érzik befutónak, még ha nem is nagy különbséggel. Csakhogy ez itt az Eb-döntő, márpedig ott a felfokozott hangulatban, egyetlen meccsen bármi lehet. Nyilván mindenki ezer fokon ég majd, aligha lesz olyan nyugis a játék, mint esetleg korábban.

Kulcskérdés, hogy az angolok mennyire tudják majd kikapcsolni a spanyol fiatalokat, azt a progresszív passzjátékot, ami már rég nem a tiki-taka, hanem igazán gólra törő támadófoci alapja. És a másik oldalon meg tudja-e rázni magát Harry Kane (aki amúgy még így is esélyes a gólkirályságra), vagy megint Watkinstól várják a csodát? Kétségtelen, hogy mindkét válogatottban rengeteg a klasszis, a pillanatnyi forma fog dönteni. Ebben eddig a spanyolok voltak előrébb, de az angoloknál is akadnak olyanok, mint Cole Palmer, aki eddig epizodista volt, de képes eldönteni egy finálét is. A nagy kérdés tehát, hogy Anglia története során először, vagy Spanyolország negyedszer – mi az utóbbira tennénk.