Fejér vármegye kihagyhatatlan úti céljai tavaszi kiránduláshoz

Fejér vármegye vélhetően a többségnél nem első számú választás a főbb bakancslistás célokat tekintve, pedig egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Nincs túlgondolva, nincs túlzsúfolva, mégis megvan benne minden, ami egy jól sikerült hétvégi kiránduláshoz szükséges. Van itt tópart, történelmi város, erdei túralehetőség, kastélypark, pazar panoráma és néhány olyan megálló, ami garantáltan kiszakít a szürke hétköznapokból. Lehet aktívan tekerni a Velencei-tó körül, lazán sétálni Székesfehérvár belvárosában, és többek között nekivágni a Vértes ösvényeinek. Most pedig meg is mutatjuk, mely helyeket érdemes felkeresni, ha egy tartalmas, de nem túlszervezett tavaszi kirándulás a cél.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Barangolás a természetben

A Velencei-tó Fejér vármegye egyik legkézenfekvőbb célpontja. Tavasszal még nincs nyári tömeg, a part menti sétányok, kerékpárutak és kilátópontok viszont már pontosan azt adják, amiért ilyenkor érdemes útnak indulni. Friss levegő, vízparti nyugalom és elég tér a nagycsaládosok számára is. A tó körbetekerése ideális program, ha aktívabb napot tervezünk, de egy rövidebb gárdonyi vagy agárdi séta is abszolút jó opció.

A Velencei-hegység azoknak szól, akik szeretik, ha egy túra nem extrém kihívás, de azért kell hozzá némi kitartás. A Pákozd környéki ingókövek, a Sukoró fölötti panoráma és a Bence-hegyi kilátó mind olyan helyek, amik megmutatják, hogy Fejér nemcsak átutazásra való. A kilátás a tóra tavasszal különösen szép, főleg naplemente környékén, amikor a táj kap egy csendéletbe illő hangulatot.

forrás: Wikipedia / Civertan

Csókakő vára

Ha erdei terepre vágyunk, a Vértes jó döntés. Csókakő vára például tökéletes célpont egy rövidebb, de annál több látványt kínáló kiránduláshoz. A várból nyíló panoráma, a környező dombok és a csendesebb túraútvonalak pont azt a fajta kikapcsolódást adják, amire egy hosszú munkahét után szükség lehet. Nem kell hozzá profi túrafelszerelés, de egy kényelmes cipő és egy jó kabát tavasszal azért nem árt.

Az Alcsúti Arborétum a vármegye egyik legszebb, legnyugodtabb helyszíne. A tavaszi virágzás, az öreg fák, a sétautak és a kastélyrom romantikus, de korántsem giccses hangulatot teremtenek. Ideális választás akkor is, ha nem teljesítménytúrát keresünk, hanem egy lassabb, beszélgetős, feltöltődős programot.

forrás: Wikipedia / Christo

Alcsúti Arborétum

Kultúra és történelem

Székesfehérvár mint megyeszékhely jóval több, mint egy tipikus városi megálló. A történelmi belváros, a macskaköves utcák, a hangulatos terek és a középkori emlékek miatt simán megér egy egész napos gyaloglást. Egy séta a Fő utcán, a Romkert környékén, majd egy kávé vagy ebéd valamelyik belvárosi helyen pont elég ahhoz, hogy Székesfehérvár ne csak kötelező program legyen két kisebb gyalogtúra között. A Bory-vár szintén kihagyhatatlan, ha Székesfehérváron járunk. Ez az épület nem klasszikus vár, inkább egy külön világ, amit érdemes részletesen megfigyelni. A tornyok, udvarok, szobrok és részletek miatt azoknak is érdekes, akik amúgy nem feltétlenül keresik a múzeumos programokat.

forrás: Wikipedia / Harp

Bory-vár

Dunaújváros viszont egészen más hangulatot képvisel. A Duna-part, a szoborpark és a város modernista karaktere más arcát mutatja a vármegyének. Nem a klasszikus romantikus kirándulóhely, de ha erre járunk, a Kortárs Művészeti Intézetet érdemes betervezni a programba. Martonvásár a Brunszvik-kastéllyal és a kastélyparkkal elegánsabb, nyugodtabb program. A park tavasszal különösen szép, a tóparti séták és a kastély környezete pedig ideális, ha egy kevésbé rohanós délutánt tervezzünk. Páros programnak, családi kirándulásnak vagy spontán hétvégi kitérőnek is kiváló választás.

forrás: Wikipedia / Adam Harangozó

Brunszvik-kastély

Fejér vármegye összességében azoknak lehet remek opció, akik mindenből egy keveset akarnak kapni, de azt minőségi szinten. Nincsenek brutális túraútvonalak, vagy napok alatt sem bejárható városok, és pont emiatt óriási turistaforgalom sem. Érdemes nyitottan állni a megyéhez, nemcsak röpke megállónak tekinteni a Balaton felé.