Feltámasztanák a dodót a tudósok

A dodó egy röpképtelen madárfaj volt, amely kizárólag Mauritius szigetén élt, az Indiai-óceánon, Afrika keleti partjainál. A 15-16. század fordulóján készült róla az első leírás, végleges kipusztulását – ahogyan a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által a madarak évében publikált cikkből kiderül – statisztikai analízis segítségével 1693-ra teszik. És arról az igen lényeges részletről sem szabad megfeledkezni, hogy eltűnésében az ember játszotta a legnagyobb szerepet. Egyrészt a vadászat miatt, másrészt pedig a hajókkal együtt a sziget partjainál olyan invazív fajok is megjelentek, mint a patkány. Néhány éve kiderült, hogy az utolsó példánnyal fejlövés végzett.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Egy tudóscsoport most arra készül, hogy feltámassza a dodót. Ez egyszerre hangzik hihetetlenül izgalmasnak, de rettentően félelmetesnek is, főleg ha arra gondolunk, az ilyesmi hogyan szokott elsülni könyvekben vagy filmekben. Nem valami jól. Azt remélik, az eredmény új távlatokat nyithat a madárvédelemben, mert ahogy mondják, éppen egy kihalási válság kellős közepén vagyunk, az ember felelőssége most nagyon nagy.

forrás: cuatrok77 / Wikimedia Commons

A sörényes galamb a dodó legközelebbi élő rokona

A Kaliforniai Egyetem ökológia és evolúcióbiológia professzora, Beth Saphiro egyben a Colossal Biosciences biotechnológiai és genetikai startup vezető paleogenetikusa – ez a cég pedig nemcsak a dodó, hanem a gyapjas mamut, hanem az erszényesfarkas, más néven tasmán tigris újraalkotásán is dolgozik. Saphiro szerint a dodó esetében már el is értek egy nagyon fontos mérföldkövet: miután egy állat maradványaiból Dániában sikeresen kinyerték a DNS-mintát, annak alapján ő maga tudta megcsinálni a genomszekvenálást, vagyis megjeleníteni a teljes szervezet genetikai állományát. A következő lépésben ezt összevetették a dodó legközelebbi ismert rokonaival: a szintén kihalt Rodrigues-szigeti galambbal, valamint a még élő sörényes galambbal. Ez az összehasonlítás azért fontos, mert így tudják körülhatárolni azokat a különbségeket vagy mutációkat, amelyek a dodóra voltak jellemzőek, ezekre a fajokra pedig nem.

Természetesen innen még nagyon hosszú az út odáig, hogy valóban újrateremtsék a kihalt madarat. Ehhez szükség lesz a legközelebbi élő rokon egyedeire, hogy azok sejtjeit átprogramozhassák. Shapiro itt egy már meglévő technológia adaptálásában látja a megoldást, amelynek segítségével korábban már sikerült kacsa apától származó tyúkot előállítani. Nagyjából és leegyszerűsítve úgy nézne ki a folyamat, hogy egy tojásból kinyernek bizonyos csírasejteket, amelyeket a laboratóriumban tenyésztve és módosítva egy másik, azonos fejlődési szakaszban lévő tojásba juttatnak vissza. Viszont a nehézséget az adja, hogy ami a csirkéknél működik, más madaraknál nem feltétlenül.

A Colossal Biosciences 2021-es indulása óta folyamatosan keresi a befektetőket, és már mintegy 225 millió dollárt sikerült összegyűjteni a kutatások finanszírozására. A projekt kritikusai szerint viszont ezt a pénzt okosabb lenne a még életben lévő fajok megmentésére és védelmére fordítani, mint kihalt állatok feltámasztására.

CNN