Lehullt a lepel: ismerd meg az F80-at, az új csúcs-Ferrarit!

Talán nincs másik olyan autó a világon, aminek premierjét annyian várnák, annyian figyelnék, mint az éppen aktuális csúcs-Ferrariét. Nem is csoda, hiszen nagyjából csak évtizedenként egyszer történik ilyesmi, bár jó kérdés, melyik modellt tekintjük az olasz márka első szupersportautójának. Egyesek a 288 GTO-t emlegetik így, amely 1984-ben született, de annak utódjára, az F40-re még nem kellett annyit várni: azt 1987-ben leplezték le. 1995-ben követte az F50, 2002-ben az Enzo, 2013-ban pedig a LaFerrari. Ha nem is olyan ritkán jönnek, mint a Halley-üstökös, azért van köztük kihagyás bőven.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Márpedig a LaFerrari bemutatója óta eltelt tizenegy év, de hat esztendő már azóta is lepergett, hogy befejezték a gyártását. Így persze a rajongók tűkön ültek, és mindenki tudta, valamikor érkeznie kell a következőnek. Most végre itt is van, és úgy hívják, hogy F80!

forrás: Ferrari

Felismerhetően ferraris stílus

A LaFerrarihoz hasonlóan hibridről van szó, ám az ott használt 6,3-as V12-estől könnyes búcsút kell vennünk, az F80 szíve egy háromliteres, 120 fokos hengerszögű biturbó V6-os, de mielőtt elhúznánk a szánkat, tegyük hozzá, a 499P Le Mans-i versenygép motorjának a közeli rokona önmagában 900 lóval. Ehhez három villanymotor csatlakozik: kettőt az első tengelyre helyeztek el, amelyek egyenként 143 lóerőt tesznek hozzá, míg a hátsó tengelyre szerelt egység további 82-vel száll be a buliba. A rendszerteljesítmény 1200 lóerő körül alakul, a váltó nyolcfokozatú duplakuplungos.

Mindehhez 1525 kilogrammos száraz tömeg társul, azaz egy lóerőre mindössze 1,27 kiló jut. Nulláról százra fergeteges 2,15 másodperc alatt gyorsul, 5,75 alatt pedig a kétszázat is eléri. A gyáriak szerint egyébként a motor karaktere, teljesítményleadása egy nagy szívómotoréhoz hasonló, mellesleg tisztán elektromos üzemben nem tudunk furikázni az F80-nal, itt a villanymotorok nem erre valók. A futómű a Purosangue SUV-ban látotthoz hasonló, 48 voltos aktuátorok segítségével szabályozza a lengéscsillapítást, és tempós kanyargásnál is minimalizálja a súlypontáthelyezés negatív hatásait. Megállni 100 km/h-ról 28 méteren, 200 km/h-ról 98 méteren képes, ehhez előre 408 milliméteres tárcsákat pakoltak hatdugattyús nyergekkel, hátul négydugattyús nyergek préselik 390-es tárcsákhoz a betéteket. Egyébként a legmodernebb Brembo CCM-R Plus karbonfékeket használja az autó.

forrás: Ferrari

Tizenkettő helyett csak hat henger - de bánjuk mi ezt?

A kasznielemek alatt szénszálas vázat találunk – a Ferrarinál ez a csúcsmodell kiváltsága, szemben például a McLarennel, ahol minden sportkocsi arra épül. Az F80 esetében a karbonvázhoz alumínium első és hátsó segédváz csatlakozik. Az első sárvédők a klasszikus F40-et idézik. Az aerodinamikára is nagy hangsúlyt fektettek: 250 km/h-nál egytonnányi leszorítóerő termelődik. Hogy ezt kontextusba helyezzük, meg kell említeni, hogy a műfaj egyik nagymenője, a Porsche 911 GT3 esetében 285 km/h-nál van meg a 860 kilogramm. Őrült számok!

Ami a belteret illeti, a Ferrari nem kétszemélyesnek, hanem 1+-osnak nevezi az F80-at. Ha bekukkantunk, meg is értjük miért: nemcsak úgy ímmel-ámmal, hanem egészen radikálisan fordítottak mindent a vezető felé, mintha egy külön kis világot, de legalábbis bunkert teremtettek volna a sofőrnek, az utas abszolút mellékszereplő. A kormány – manapság talán kissé szokatlan módon – fizikai gombokat kapott.

forrás: Ferrari

Tényleg a vezetőről szól minden

Ahhoz képest, hogy az F80 most a Ferrari palettájának csúcsa, nem is olyan hallatlanul kevés készül belőle: 799 darab. A LaFerrariból annak idején mindössze 499 példányt készítettek. Az újdonságért 3,6 millió eurót, átszámolva bő 1,4 milliárd forintot kérnek. Az első példányokat 2025 vége felé vehetik át a büszke tulajdonosok. 2027-ben búcsúztathatják a típust, összekötve az olasz sportkocsigyár fennállásának nyolcvanadik évfordulójával.

Most pedig kattintsd végig a galériát, és gyönyörködj a Ferrari F80-ban: